II. János Pál – A béke pápája

Az ifjú Karol Wojty³a tizennyolc éves, csillogó tehetség, sugárzik belőle az értelem. Adam Stefan Sapieha krakkói érsek, „Lengyelország vezérlőcsilaga”, miután meghallgatja a végzős gimnazista alma matertől búcsúzó ünnepi beszédét, rögtön felismeri, hogy kiváló pap válhatna belőle. Karolt azonban a színház, az irodalom, a filozófia érdekli, színészi és költői ambíciói vannak. Mindenki nagy jövőt jósol neki. Karol beiratkozik a krakkói Jagello Egyetemre, irodalmat tanul. Pillanatokon belül kitűnik rendkívüli adottságaival, egyik professzora szerint már most felér egy tudóssal. Látva azonban a Lengyelországot megszállva tartó nácik iszonyú kegyetlenségeit, Karol úgy érzi, a kultúra védelme, művelése önmagában nem elegendő a rossz elűzéséhez, és keresi az utat, hogy merre induljon el, kutatja, mit vár tőle Isten.

A film szerint többen is vannak, akik meghatározó módon hatnak Karol személyiségére. Korán elvesztett édesanyja – a kis Karol mindössze kilenc éves volt, amikor az Úr magához szólította – arra tanítja: „A világ oly bonyolult, kicsi Karol, de Isten oly egyszerű.” Édesapja is mélyen hívő, imádságos lélek, minden reményét Krisztusba veti.

Egy rövid időszakban Karol úgy érzi, fegyvert kell ragadnia, a kíméletet nem ismerő erőszakra csak az erőszak lehet az egyetlen hatékony válasz. Haragot érez a náci gyilkosok iránt, s ezt meggyónja a közeli templom plébánosának. Õ így vigasztalja: „Az nem bűn, ha haragot érzel a szívedben, ha látod a gonosz arcát. A fontosabb kérdés inkább az, milyen módon harcolhatunk ellene.” Sapieha érsek pedig arra figyelmezteti: nem az erőszak a megoldás, a hit és a szellem erejével kell szembeszállni a gonosszal, „A bölcsességet pedig az Úrban találod meg.” Sapieha érsek fogalmazza meg azt, ami aztán Karol Wojty³a életre szóló programja lesz, hogy a pap feladata: „Reményt adni azoknak, akik elvesztették. Ez a legnemesebb feladat, Istenért.”

Döntő hatással van az ifjú Karolra Jan Tyranowski, az imádságos lelkületű szabómester, aki az ima és az elmélkedés révén kíván Istenhez közel jutni. Vallja, hogy „ezekben a sötét napokban” úgy találhatunk rá a szeretetre, ha felismerjük, hogy Krisztus nem rejtőzködő, szigorú Isten, hanem irgalmas, aki mindig itt van mellettünk, ő „a mi legjobb barátunk, csak arra kell ügyelnünk, hogy meghalljuk a hangját”.

Karol végül, hosszas lelki tusakodás után, döntésre jut. A papi hivatást választja, mert úgy érzi: „Az Úr ezt várja tőlem… Ha a minket elnyomó gonoszság ilyen végtelen, csak egyetlen válasz létezik rá. A végtelen szeretet.”

John Kent Harrison alkotása nagy hangsúlyt helyez arra, hogy bemutassa, II. János Pált egész életében végigkíséri a halál közelsége. Alig húszéves korára elveszti szüleit, bátyját. A film szerint a háború alatt többször is csak egy hajszálon múlik az élete. Történelmi tény, hogy egy autó – más források szerint villamos – elüti, életveszélyes állapotban kerül kórházba, de meggyógyul. Karol megrendül mindettől, érzi, hogy valami nagy titok rejtőzik emögött. Apja halálát követően így imádkozik: „Van aki meghal, és van aki él, van aki jóllakhat, mások éhen vesznek, van aki szabad, de a barátai és a családja nem azok. Ó, Uram, mindenható Atyám, kérlek, segíts megértenem, miért hagysz életben? Segíts, segíts megértenem!”

Egyre inkább érzi, hogy különleges küldetése van, amit megerősít mentora, Sapieha érsek is, a halálos ágyán: „Karol, mindig bízz az Úrban. Mind szerepelünk az ő hatalmas tervében. És neked különleges adomány jutott. Becsüld meg jól.”

Tudjuk, hogy II. János Pál a Fatimában 1917. május 13-án három pásztorgyerek előtt megjelent Szűz Máriának tulajdonította, hogy életben maradt az 1981. május 13-án – tehát a fatimai jelenés napján – a török terrorista, Ali Agca által ellene elkövetett merénylet után. A filmben elhangzik a mára már szállóigévé vált pápai mondat: „Egy kéz lőtt, de a golyót egy másik irányította.” A szüntelenül Isten akaratát kutató pápa ekkor is Krisztushoz fordul: „Uram, miért hagytál életben?” Az ugyancsak halálán lévő Stefan Wyszynski bíboros erősíti meg a katolikus egyházfőt: „Szeretett Karolom, soha ne térj le az útról, és ne feledd, az Úr szeret téged, bárhol is járj. Soha ne feledd, az Úr segít neked, hogy átvezesd gyermekeit a harmadik évezredbe.”

A film II. János Pál pápája imádságos lélek, hite feltétlen Istenben, s mindig a legteljesebb mértékben aláveti magát az Úr akaratának. Egy Istentől elfordult, az erőszakot a gyakorlatban oly sűrűn alkalmazó, a gyengék, szegények elnyomását természetesnek vevő világban rendíthetetlenül hirdeti a békét, az igazságot, az élet tiszteletét, védelmét, s azt, hogy az emberek, nemzetek között meglévő, helyenként égbe kiáltó gazdasági-társadalmi szakadék nem Isten akarata. Egyetlen pillanatra sem inog meg abban a hitében, hogy az erőszakra nem lehet erőszak a válasz. A lengyelországi szükségállapot idején így biztatja az akkor háziőrizetben lévő Lech Walesát, a betiltott Szolidaritás elnökét: „Harcolnod kell. Ne félj soha megállapítani, mi a jó és mi a rossz. A szabadságért harcolni kell. Erősnek kell lennetek, nagyon-nagyon erősnek, de gyűlölködés nélkül és vérontás nélkül.”A végsőkig elkeseredett Walesában forr a tehetetlen indulat: „Valamennyien iszonyú dühöt érzünk a kommunisták iránt, akik iszonyú bűnöket követtek el, embereket, családokat tettek tönkre.” A pápa szelíd, nyugodt hangon válaszolja: „Tudom. De tudok még valamit. Isten segítségével talán megnyerhetjük a harcot, de csak akkor, ha képesek vagyunk megbocsátani.”

A filmben ábrázolt II. János Pál időnként elkeseredett és haragos fizikai állapotának mind nyilvánvalóbb romlása miatt, de soha nem önmagáért aggódik, hanem amiatt, hogy a szervezetét egyre gyakrabban megtámadó és legyengítő betegségek akadályozzák Istentől kapott küldetésének a teljesítésében. A film egyik legmegrázóbb jelenetében munkatársai arra intik a már nagyon nehezen mozgó pápát, hogy pihenjen többet. Õneki azonban csak a fizikai ereje van fogytán, lelkében mindvégig fűti a szenvedély, hogy ígéretéhez híven szava legyen mindazoknak, akiknek nincs szavuk, vagy akikért senki nem emel szót. II. János Pál ekkor indulatosan fakad ki: „Pihenjek, amikor mészárlások vannak Ruandában, etnikai tisztogatások Boszniában? Ilyenkor az embereknek érezniük kell, hogy a pápájuk mellettük áll. Ezért nem értem, miért gördülnek akadályok elém az úton…” Az utolsó mondatnál térdre borul, szinte sírva fohászkodik Istenhez. A New Yorkot ért, 2001 szeptember 11-ei terrortámadás után egész lelkében megrendülten fordul az Úrhoz: „Uram, miért ez a temérdek szenvedés? Mit tehetnék én a rengeteg szenvedőkért? Mit vársz még tőlem? Bocsáss meg, engem nem feszítettek keresztre.”

A filmben ábrázolt II. János Pál pápának nem az a fontos, hogy őrá figyeljenek az emberek, hanem hogy általa Isten szavára. Amikor az első iraki háború idején az egyik munkatársa azt mondja, mindenki az ő véleményére kíváncsi, így válaszol: „Az én véleményem alig számít. Bárcsak Isten véleménye érdekelné őket.” Egy másik alkalommal újságírók a szemére vetik, hogy bizonyos dolgokban túlságosan konzervatív, nem igazodik a korszellemhez. A pápa válasza: „Lehet, hogy konzervatív vagyok. De az alapvető igazságokat, mint az élethez való jogot a fogantatástól a halálig, nem a korszellem határozza meg.”

A világ minden részén rengeteg ember csodálta II. János Pálban Isten következetes és nagylelkű tanúját. John Kent Harrison filmjét látva senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy méltán volt ez így, a lengyel pápa rászolgált arra, hogy emberek százmilliói szeressék és tiszteljék.

II. János Pál – A béke pápája I–II. (angol-lengyel-olasz film, 202 perc, 2005)
Rendezte: John Kent Harrison
Írta: John Kent Harrison, Francesco Contaldo, Salvatore Basile, Francescho Arlanc
Főbb szereplők:
Karol Wojty³a, majd II. János Pál: Cary Elwes és John Voight
Adam Sapieha: James Cromwell
Stefan Wyszynski: Christopher Lee
Stanislaw Dziwisz: Wenanty Nosul
Eva: Vittoria Belvedere
Kiadja: az Etalon Film Kft.

Magyar Kurír