II. János Pál pápa vízkereszti homíliája Erdő Péter és Veres András püspökké szentelésekor

A Szentatya akkori homíliájának fordítását adjuk most közre, melyet első alkalommal olvashatunk magyarul. 

1. „Kelj fel, és tündökölj, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott feletted!” (Iz 60,1).

Izajás próféta a jövő felé fordítja tekintetét. Nem annyira a profán jövőt nézi. A Lélek által megvilágosítva az idők teljessége felé, Isten tervének a messiási időben való beteljesedése felé veti pillantását.

A próféta jövendölése a szent városra vonatkozik, melyet tündöklőnek lát: „Még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de feletted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad” (Iz 60,2). Pontosan ez történt Isten Igéjének megtestesülésével. Vele „a világba jött az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). Mostantól valamennyiünk sorsa attól függ, hogy elfogadjuk-e vagy elutasítjuk ezt a világosságot: ezen a világosságon múlik ugyanis az emberek élete (vö. Jn 1,4).

2. A karácsonykor felragyogott fény ma kitágítja sugarának körét: ez Isten megjelenésének fénye. Ma már nemcsak a betlehemi pásztorok látják és követik, hanem a bölcsek is, akik keletről indulva Jeruzsálembe mentek, hogy imádják a született királyt (vö. Mt 2,1–2). A bölcsek a nemzetek, melyek útnak indulnak az isteni fény felé.

Ma az Egyház ezt az üdvözítő megjelentést ünnepli, a Máté-evangéliumban található leírását hallgatja meg. A bölcsek híres története, akik keletről jöttek, és keresték azt, akinek meg kellett születnie, a népi jámborságot is mindig is megihlette, s így a a bölcsek a betlehem elhagyhatatlan alakjaivá váltak.

A megjelenés egy esemény, ugyanakkor szimbólum is. Az evangélista részletesen leírja az eseményt, a szimbolikus jelentés viszont csak fokozatosan tárult fel, lassanként, ahogy az esemény az Egyház elmélkedésének és liturgikus ünneplésének tárgyává vált.

3. Kétezer év elteltével, bárhol ünnepeljük is a vízkeresztet, az Úr megjelenésének ünnepét, az egyházi közösség ebből az értékes liturgikus és lelkiségi hagyományból mindig új szempontokat merít reflexiójához.

Itt, Rómában, ezt a misztériumot azzal a szokással ünnepeljük, amelyhez pápaságom kezdetétől hű akartam maradni, hogy új püspököket szentelünk. E hagyománynak magától értődő teológiai és lelkipásztori ékesszólása van, és ma örömmel bevezetjük a harmadik évezredbe.

Kedves testvérek, akiket hamarosan felszentelünk, ti különféle nemzetekből származtok, és annak az Egyháznak az egyetemességét jelenítitek meg, amely most az üdvösségünkért emberré lett Igét imádja. Így beteljesülnek a válaszos zsoltár szavai: Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden nemzete!

Liturgikus közösségünk egyedülálló módon kifejezi az Egyháznak ezt a katolikus jellegét, köszönhetően nektek is, kedves kiválasztott püspökök. Joggal gondolhatjuk, hogy ott gyülekeznek körülöttetek a hívek a világ sok részéből, akikhez az apostolok utódaiként küldetést kaptok.

4. Némelyetek apostoli nunciusi feladatkört lát majd el: te, Józef Wesołowski Bolíviában; te, Giacomo Guido Ottonello Panamában; te, George Panikulam Hondurasban; és te, Alberto Bottari de Castello Gambiában, Guineában, Libériában és Sierra Leonéban. Ezekben az országokban a pápa képviselői lesztek, a helyi egyházakat és a népek valódi emberi haladását szolgáljátok majd.

Te, Ivo Baldi, a huarazi egyházmegyét vezeted majd Peruban. Te, Gabriel Mbilingi, Lwena segédpüspöke leszel Angolában, te pedig, David Laurin Ricken, cheyenne-i segédpüspök az Amerikai Egyesült Államokban.

A püspöki felszentelés erősítsen és szilárdítson meg téged, Anton Cosa, Moldova apostoli adminisztrátori szolgálatában, és téged, Giuseppe Pasotto, mint kaukázusi apostoli adminisztrátort.

Te, Veres András, az egri érsek segédpüspöke leszel Magyarországon; te pedig, Erdő Péter, a székesfehérvári püspök segédpüspöke.

Ami téged illet, Franco Croci, te továbbra is a Szentszék Gazdasági Ügyei Felügyelőségének titkári feladatkörét töltöd be.

Állandóan emlékezzetek e nap kegyelmére! Krisztus világossága ragyogjon mindig szívetekben és pásztori szolgálatotokban!

5. A mai liturgia örömre buzdít bennünket. Ennek oka: a fény, amely a karácsonyi csillaggal felragyogott, hogy a keleti bölcseket Betlehembe vezesse, továbbra is ugyanerre az útra irányítja az egész világ népeit és nemzeteit.

Mondjunk köszönetet azokért a férfiakért és nőkért, akik az elmúlt kétezer évben végigjárták a hitnek ezt az útját! Dicsérjük Krisztust, a Lumen gentiumot [a népek világosságát], aki vezette és továbbra is vezeti a népeket a történelem útján!

Bizalommal forduljunk kérésünkkel hozzá, az idők Urához, aki Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól! Ne szűnjön meg ragyogni csillaga, a vízkereszt csillaga, szívünkben, és jelezze a harmadik évezredben az embereknek és a népeknek az igazság, a szeretet és a béke útját! Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Győri Egyházmegye, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír