Ima: párbeszéd a Végtelennel – Keresztény Tanösvény (32. rész)

A lelki ember keresheti az Isten közelségét a saját szívében. Hiszen akik meg vagyunk keresztelve, mindannyian Isten templomai vagyunk. De keresheti akár a Szentírásban, de magában a templomban, az Oltáriszentségben is – mondja Böjte Csaba. – Hisszük és valljuk, hogy ugyanaz az Isten, aki kétezer évvel ezelőtt közénk jött, emberré lett, ugyanaz kenyérré, borrá válva a szentmiseáldozatban közénk jön. Így végül is minden templom betlehemi barlang, és minden szentmise karácsony éjszakája.

Böjte Csaba elmeséli, hogy valamikor a ’80-as évek elején egy ifjúsági találkozó másnapján házkutatást végeztek nála, és  el is vitték, hogy kihallgassák. Kicsinek, megalázottnak, összetörtnek érezte magát, de a csíkszeredai Szent Kereszt-templomban megtapasztalta Isten szeretetét. „Pont az áldozás idejére értem oda, beálltam a sor végére, s ahogy haladtam az Oltáriszentség felé, s éreztem, hogy mintha egy várba mentem volna be, amelynek a védőkapui mögött biztonságban lehetek. Vagy mint amikor a gyermek az apja felé szalad, és tudja, hogy az édesapja karjai között vele semmi baj nem történhet.”

Forrás, fotó és videó: Magnificat.ro

Magyar Kurír