Imádkozzunk és dolgozzunk – Új rendtagokat avatott Budapesten a Máltai Lovagrend

Egy közösség ünnepli új tagjai elkötleződését a budavári Mátyás-templomban. Egy közösség, melynek tagjai arra tettek ígéretet, hogy „hordozói és hirdetői lesznek a szeretet és a testvériség keresztény erényeinek, gyakorolják az irgalom cselekedeteit, életüket példamutatóan élik az Egyház tanítása és törvényei szerint, erőiket közösségük, a Máltai Lovagrend szolgálatába állítják”.

Megtelnek a padsorok, az oldalfolyosón a rend nyolcágú fehér kereszttel díszített fekete „köntösében” állnak a dámák és a lovagok.

Megszólal az ének, elindul a menet. Legelöl a kereszt, mögötte a dámák majd a lovagok. Őket a Máltai Lovagrend káplánjelöltjei, Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora és Jeney Gábor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Alföldi Régiójának vezetője követik.

Mögöttük vonul Kozma Imre, a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes tiszteletbeli konventuális káplánja, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a magisztrális rendi káplánok, Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Faragó Artúr, Úri plébánosa, végül pedig Erdő Péter bíboros, prímás, a szentmise főcelebránsa.

Az avatási szertartás ceremonárja Wettstein János volt, a főministráns Gidófalvy Elemér, a ministránsok Latorczai Csaba, Nyitrai Levente voltak.

Az evangélium elhangzása után nem következett szabályos homília, Erdő Péter bíboros azonban fontosnak érezte, hogy néhány gondolatot kapcsoljon a szentmise evangéliumához, megszólítva a rend tagjait.

Jézus a bárkában hajózik a tanítványokkal. Vihar közeledik, Jézus mintha aludna. A tanítványokat elfogja a félelem. A történelemben számtalan példát látunk, amikor az egyes népek, az Egyház olyan helyzetbe került, amikor viharba került a „hajó”. A rend is átélt viharokat, ismeri nem csak a győzelmeket, a borzalmas veszteségeket is.

A történelem Ura sok mindent megengedett az évszázadok során, és megenged ma is, nézzük például ma a Közel-Kelet keresztényei üldöztetését, akik túlélni próbálnak, imádkoznak a megmaradásért. Látjuk a helyzetet, és azt kell mondanunk, a Mindenható jobban tudja. De ezt nem jelenti azt, hogy mi nem fordulhatunk az Üdvözítőhöz: elveszünk, Uram, segíts! – kiálthatjuk a tanítványokkal.

Két dolog találkozásának szükségességét látjuk itt: az imádkozó, segítséget kérő ember hitének és a Jézusból áradó isteni erőnek a találkozását.

Mit üzen nekünk ez a történet? Imádkozzunk és dolgozzunk a világ békéjéért, az Egyházért. Ha ezt hűséggel megtesszük, reménykedhetünk, hogy Jézus „felébred álmából”, és a legviharosabb szelet is lecsendesíti, parancsol a viharnak. Ebben találjuk meg mindannyian, egyénileg és közösségként is a magunk helyét és szerepét – buzdított a bíboros.

Megkezdődött az avatási szertartás. Felsorakoztak a várományosok és a tanúk: ifj. Kóczy László tiszteletbeli lovag és a tanú: Zlinszky András; Germus Gábor magisztrális lovag és a tanú: Schumicky András; Szűcs Gábor magisztrális lovag és a tanú: Makk Ádám; Perényi-Isky Petra magisztrális dáma és a tanú: Erőss Réka; valamint a káplánok, Varga János és Jeney Gábor.

Ők a hat várományos, akik a Szuverén Máltai Lovagrend Rómában székelő nagymestere, Fra’ John Dunlap és a rend Szuverén Tanácsa döntése alapján megkapják a rend köntösét és keresztjét, és ezzel tagsággal járó hivatást és feladatot.

Erdő Péter bíboros megáldotta a lovagok templomi öltözékét, az úgynevezett kukullát és rendi jelvényeit.

Az avatási szertartás az avatási dialógussal folytatódott. A jelöltek a következő szavakkal kérték felvételüket: „Kérem az Úr irgalmát, és a Szuverén Jeruzsálemi és Máltai Szent János Lovagrend közösségébe való felvételemet.” Avató így válaszolt: „Kérelmetek komoly és nagy jelentőségű. Amit kértek, az nagy megtiszteltetés, olyanok részére fenntartott megkülönböztetés, akik erre vagy származásuk és személyes érdemeik, vagy pusztán ez utóbbiak folytán méltóak rá.”

A várományosok megerősítették: ismerik a rend törvényeit és célkitűzéseit, azt, hogy a rend évszázados hagyományokat és törvényeket követ, hordozója és hirdetője a szeretet és a testvériség keresztény erényeinek, és gyakorolja az irgalom cselekedeteit, gyámolítva a szegényeket és a betegeket lelki felemelkedésük elősegítésével és Istenbe vetett hitük erősítésével; célja Isten dicsőségének hirdetése és a felebarátok gyámolítása, a rendtagok szentségi életének eszköze által.

A jelöltek megerősítették elkötelezettségüket, hogy életüket példamutatóan élik az Egyház tanítása és törvényei szerint, erőiket a rend szolgálatába állítják, és hűek maradnak annak eszméihez.

A dialógust a jelöltek beöltözése követte, a következő szavak kíséretében: „A kereszt fehérsége a tisztaság jelképe. Hordozzad bátran szívedben. Nyolc ága a nyolc boldogságot jelképezi: légy lelkedben szegény, légy önmegtartóztató, szomjazd az igazságot, viseld türelemmel a megpróbáltatásokat, légy irgalmas szívű, őrizd meg szíved tisztaságát, légy türelmes, vállald az igazságért az üldöztetést.”

Az avatást követően folytatódott a szentmise, végül az áldás és elbocsájtás előtt elhangzott a Máltai Lovagrend imája.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Wágner-Csapó József/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír