Imádkozzunk Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkészért

„A szenvedés látóvá teszi az embert, a világot pedig átláthatóvá.”

(Viktor Emmanuel Frankl)

Zsolt atya ismét kórházban fekszik, nehéz műtéteken van túl, és még komoly, fájdalmas beavatkozások várnak rá. Az alábbiakban paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló levelét olvashatjuk, amelyben többek között kérte, hogy imádkozzunk érte.

*

Főtisztelendő Érsek, Püspök és Lelkiatyák!

Pál apostol megírta a „könnyek levelét” (Korinthusi levél) és az „öröm levelét” (Filippi levél), én most a hála és köszönet levelével fordulok felétek.

Húsz napja fekszem az Országos Onkológiai Intézet Fej-nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központjában, és kifejezem szívből jövő örömömet, hogy mennyien viszonyultok hozzám szeretettel. Volt, aki személyes látogatásával, volt, aki telefonon, üzenetben vagy imádságával bátorított, és jó egy ilyen figyelmes közösség tagjának lenni. „A bajban ismerszik meg a barát!”

Nem akarlak orvosi dolgokkal untatni benneteket, talán elég, ha annyit mondok: komplikáció, műtét, komplikáció... A tegnapi nagyviziten még így biztatott a professzor: „Ugye nem siet? Látom van könyv, lehet elmélkedni...” Nem tudom, meddig maradok még, hosszúra nyúlik ez a személyes nagypéntek... De azt tudom, ez a húsz nap amolyan Szent Ignác-i lelkigyakorlatot jelent. Soha nem látott mély találkozás Istennel és önmagammal.

Sokat imádkozom. Olykor éjjel is, ahogy az Üdvözítőről mondja az örömhír: „az egész éjszakát Isten imádásában töltötte” (Lk 6,12).

Akkor vagy leginkább önmagad, ha eggyé válsz azzal, aki a leginkább szeret. Amíg az ember fájdalmat érez, addig él. Amíg más fájdalmát átéli, addig ember.

„Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul (és elvész), a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik, megtisztítom őket, mint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: Ez az én népem! Ő meg azt mondja: Az Úr az én Istenem!” (Zak 13,8–9).

„Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. – Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? Azt tanácsolom neked: végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj” (Jel 3,17–18).

Tűzben kell lenni, hogy magam is tűz legyek, hogy lángoljak. Úgy látszik, számomra a tisztítótűz már elkezdődött. A szenvedés lángjai megtisztítják az embert. Magam is tisztulni akarok, és elengedni sok mindent. Leteszem a feleslegest. A hit nem keresi a rendkívülit. A hit mélysége az alázatban és egyszerűségben rejlik. Saját bőrömön tapasztalom: az orvos kezel, az Isten gyógyít. Tapasztalom, hogy

a testünk templom, a lelkünk kehely, a betegágy oltár, a szenvedés szárny.

„Az istenszeretetben annyi édesség van, hogy gyötrő keserűséget nem enged a lélek közelébe, de édes keserűséget terem, amely növeli a lelket az igaz önismeretben, hogy megismerje a múlt és jelen bűneit, amelyeket Teremtője ellen követett el.” (Sienai Szent Katalin)

„Óh, ha angyalszemünk volna, és látnánk Krisztus Urunkat, amint jelen van az oltáron, és néz minket, mennyire tudnánk szeretni őt! Nem akarnánk többé elszakadni tőle, mindig ott maradnánk lábainál. Milyen gyönyörű, szép is ez, hogy Krisztus Urunk az átváltoztatás után éppen úgy jelen van itt, mint az égben! Ha az ember jól megértené ezt a titkot, meghalna a szeretettől. Isten megkímél minket, mert gyöngék vagyunk.” (Vianney Szent János)

Földből magba, magból szárba, szárból virágba, virágból kalászba, kalászból kenyérbe, kenyérből testembe, testemből lelkembe, lelkemből lelkedbe”

– ezzel az ősi áldással kérem: Ne szűnjetek meg értem, bűnösért könyörögni, hogy irgalmat találjak Istennél!

Testvéretek, aki szívében hordoz mindnyájatokat,

Zsolt atya

Forrás és fotó: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír