Imádság a meg nem születettek gyermekek emlékhelyénél a kaposvári Keleti temetőben

Az emberi élet Isten ajándéka, akár csupán néhány napig, akár száz évig tart – hangzott el a mécsesekkel és virágokkal körülvett emlékhelynél tartott megemlékezésen október 31-én este. – A fogantatás pillanatától kezdve minden emberi élet teljes értékű, és bár a meg nem született gyermekek elvesztése sokszor láthatatlan gyászt jelent, hiányuk és az általuk hátrahagyott fájdalom valóságos.

Ezek a gyermekek már az Úrban vannak, és akkor is szüleik gyermekei maradnak, ha földi életük nem teljesedhetett ki.

Varga László püspök az emmauszi tanítványok történetén keresztül Isten gyógyító jelenlétéről beszélt. Felidézte, hogy a reményüket vesztett tanítványok mellé maga a feltámadt Jézus szegődött oda.

Nekünk olyan Istenünk van, aki a veszteségeinkben mellénk szegődik, s kér bennünket, hogy osszuk meg vele érzéseinket, fájdalmunkat, veszteségünket.

Ez a találkozás az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan a mi életünkben is gyógyító lehet – fogalmazott a főpásztor.

A megyéspüspök arra biztatott minden jelenlévőt, hogy azzal a reménnyel folytassa útját, hogy elveszített szerettei a mennyei Atya szeretetében vannak.

Guba Imre, az Irgalmasság Háza vezetője arról beszélt, hogy a meg nem született gyermekek gyásza különösen nehéz, hiszen a legtöbb esetben nincs temetés, valamint sírhely, ahová a szülők elmehetnének, és sokszor még nevet sem tudtak adni a gyermeküknek. Az öt éve létrehozott emlékhely azonban lehetőséget ad arra, hogy a családok megálljanak, emlékezzenek, és kapcsolatba kerüljenek azokkal a gyermekekkel, akik már nincsenek közöttünk.

A gyászban a kapcsolódásnak különösen fontos szerepe van. Nemcsak a hiány fájdalmát kell hordozni, hanem idővel lehetőséget kell találni arra is, hogy a szeretet és a kapcsolat öröme is helyet kapjon az emlékezésben – emelte ki Guba Imre. – Az emlékhelyen meggyújtott mécsesek azt is kifejezik, hogy az érintett családok nincsenek egyedül fájdalmukkal.

A megemlékezésen egy érintett édesanya saját magzatai elvesztésének történetét és az abból fakadó lelki útját osztotta meg a jelenlévőkkel. Felidézte, hogy elsőszülött fiuk után hamarosan újabb gyermekkel szerették volna bővíteni családjukat, azonban második gyermeküket még magzati korában elveszítették.

Az édesanya életében ez volt az első gyász, amelynek megélését különösen nehézzé tette, hogy a környezete úgy tett, mintha a veszteség meg sem történt volna. Úgy érezte, mintha senki sem venné észre a fájdalmát, mintha nem lenne joga gyászolni, vigaszt és együttérzést kérni.

Később újabb várandósság során ismét át kellett élnie a rettegést, majd a veszteség óriási fájdalmát. A gyógyulás akkor kezdődött el számára, amikor már nem próbált mindenáron erős maradni, hanem őszintén Isten elé vitte fájdalmát, kétségbeesését. Megengedte magának az összetörést, és rábízta életét Isten gondviselő szeretetére. Ezt követően olyan emberek, lelki kísérők és lehetőségek érkeztek az életébe, amelyek segítségével elindulhatott a gyógyulás útján. Azóta is számos nehézségen és újabb veszteségen ment keresztül, mégis boldognak érzi magát, és úgy látja, ott van, ahol lennie kell – fogalmazott tanúságtételében. Hálával beszélt hat gyermekéről, akik közül négyen már az örök életben vannak.

„Merjenek gyászolni, merjék kimondani Istennek, amit valóban éreznek! Merjenek haragosak lenni, kérdéseket feltenni, zokogni, de merjenek megnyílni a segítségnek és a gyógyulásnak is” – biztatta az érintetteket az édesanya. Hangsúlyozta, hogy a veszteség fájdalma nem teszi értéktelenné az ember életét, és vezet út a gyógyulás felé. „Ne higgyék el, hogy nincs gyógyulás! Itt állok önök előtt annak bizonyságaként, hogy van öröm a gyász végén. Nincsenek egyedül, és van élet a halál után.”

A tanúságtételt követően a jelenlévők közös imádságban kérték a hit, a gyógyulás, a bátorítás és a béke ajándékát. Az imában a meg nem született gyermekekhez is szóltak: bár nem születhettek meg a földi életre, az örök életben helyük van, és szüleik életének továbbra is részei maradnak.

Udvardyné Tóth Lilla, a Kaposvári Egyházmegye életvédő referense a megemlékezést követően az emlékhely létrejöttének történetéről és a magzatvesztés utáni gyászról, valamint az abból való gyógyulás lehetőségeiről szólva elmondta: az emlékhely ötlete a „Ne félj, nem ítéllek el!” lelkigyakorlaton született, ahol a magzatvesztést átélt édesanyák részéről visszatérő igényként jelentkezett, hogy legyen egy olyan fizikai hely, ahol megemlékezhetnek elveszített gyermekükről.

Varga László kaposvári megyéspüspök támogatásával, Kling József szobrászművész alkotásának köszönhetően öt évvel ezelőtt valósulhatott meg az emlékhely a Keleti temetőben. 

Az azóta eltelt idő tapasztalatai azt mutatják, hogy

sok család számára jelent kapaszkodót ez a hely, különösen halottak napja környékén, amikor virágok és mécsesek sokasága jelzi: rengetegen őrzik szívükben elveszített gyermekük emlékét.

Udvardyné Tóth Lilla kiemelte a névadás jelentőségét is. Bár sok esetben a szülők nem tudják, hogy fiú vagy lány lett volna gyermekük, a név segíthet abban, hogy személyesebbé váljon a kapcsolat, és a gyermek méginkább helyet kapjon a család emlékezetében.

Fontos, hogy a gyászról lehessen beszélni, hogy a gyermek elvesztése ne maradjon titok, és a családtagok – az édesapa, a testvérek és a nagyszülők is – megélhessék saját fájdalmukat.

Az életvédő referens a segítségkérés lehetőségeiről szólva ajánlotta a „Ne félj, nem ítéllek el!” lelkigyakorlatot, amely kifejezetten a magzatvesztés utáni gyász feldolgozásában nyújt támogatást. Emellett az Irgalmasság Házában képzett lelkigondozók várják azokat, akik személyes kísérést szeretnének, és a jövőben gyászcsoport indítását is tervezik.

Az imádságos alkalom végén a résztvevők emlékezésük és reményük mécseseit helyezték el az emlékhelynél.

A jelenlévők igekártyát is kaptak útravalóul; az érdeklődők pedig a lelki adoptálásról is tájékoztatást kaphattak, melynek során kilenc hónapon keresztül, naponta mintegy tíz percben imádkoznak egy veszélyben lévő magzatért.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír