Imaest a hivatásokért a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban

A karácsony utáni időben még valamennyiünkben ott ragyog a karácsonyi öröm és békesség fénye – kezdte beszédét Kótai László atya. – Meghívás nélkül nem lehet közelebb kerülni Istenhez.

„Egy paptestvérem sem indult el a hivatás útján személyes meghívás nélkül. Ez a saját életemben sem volt másként: nyolcadik osztályba jártam, amikor bencés diákokkal és paptanáraikkal találkozva, fegyelmezettségüket látva, imádságukat hallva bennem is feléledt a vágyódás a többre, a jóra.”

Mária is kapott jelet, amelynek hatására igent mondott. A Fiúisten, aki öröktől fogva létezik az Atyától, Mária szűzi méhében öltötte magára az emberi természetet. Máriát méltán nevezhetjük Istenanyának, mert Jézusban az emberi és az isteni természet egyesül. Egyházunk nem azért állítja elénk őt, hogy csupán megcsodáljuk, hanem azért is, hogy a követésére buzdítson bennünket – hangsúlyozta a papi hivatásának 49. évében járó Kótai László. – Amikor szentáldozáshoz járulunk, Jézus-hordozók vagyunk mi is. Mária az Istenanya, a mi égi édesanyánk, Jézus általa felemel bennünket.

Isten tiszteli az emberi szabadságot, és semmit sem tesz a beleegyezésünk nélkül. Mária igenjétől tette függővé Jézus megtestesülését. Máriát boldoggá tette ez az igen, de boldogsága nem volt könny és tövis nélkül. Minket is boldoggá tesz, hogy igent mondtunk a meghívásra, de nekünk is vannak töviseink, nekünk is van keresztünk.

Az igazi boldogság az Isten közelében lenni, benne növekedni, többé válni. A valóban megélt kereszténység a világ legragyogóbb világossága. Csak egy a fontos: nem szabad félig-meddig keresztényeknek lennünk. Ahogy vállszélességben szoktunk keresztet vetni, úgy teljes vállszélességgel tartozzunk Jézushoz! – buzdította az egybegyűlteket a szentmise szónoka.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír