Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt, a Konstantinápolyt ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával: a Blacherna-templomban az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak.
Az Istenszülő oltalma ünnepére idén a szomszédos „vármegye”, a Miskolci Egyházmegye helynökét, Juhász Gézát hívta meg ünnepi szónoknak Kocsis Fülöp metropolita. „Ez is egy apró jele annak a törekvésnek, hogy a három egyházmegye összefogva, közösen építse és erősítse magyar görögkatolikus egyházunkat” – jelezte a metropolita, és átadta a szót helynöknek, akinek – mint fogalmazott – az Úr Jézus szomorú, könnyes szavai jutottak eszébe tanítására készülve: „Jeruzsálem, Jeruzsálem hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad” (v.ö. Lk 19,42–44).
Erőltetés nélkül gyűltetek ma itt össze. Az Úr Isten, a Szentlélek kegyelme hívott ide mindenkit, hogy magatokat, családotokat és mindazokat, akiket a szívetekben őriztek, az Istenszülő oltalma alá helyezzétek – mondta Juhász Géza helynök, aki prédikációjának középpontjába az Ukrajnában történő eseményeket helyezte. – Sokan vagyunk emiatt zaklatottak, úgyhogy jó alaposan be kell magunkat az Istenszülő takarójába csavarni, hogy a jövőt az Isten akarata szerint tudjuk megélni. Érdekesség, hogy a szláv népek, akik most háborúznak egymással, ezt az ünnepet pokrovának nevezik, ebből lett a pokróc szavunk is.
A takaró, amivel úgy takar be minket édesanyánk, akárcsak az Istenszülő palástjával a Konstantinápolyban élőket.
A szónok felidézte, hogy az Istenszülő öve előtt 2011-ben hárommillióan hódoltak Moszkvában. Hóban, fagyban húsz órát álltak sorban az oroszok, hogy megérinthessék az ereklyét. Azok az oroszok, akikről mostanában nem divat jót mondani, már-már agresszorként kell rájuk gondolni.
Pedig a Szentatya sem feltétlen őket tartja felelősnek a kialakult konfliktusért – figyelmeztetett Géza atya. – A pápa szerint őrültség, ami történik, tombolhat benne a sátán, és a háború azért jó neki, mert azt tehet, amit akar.
Nagyon olcsó megoldás lenne, ha azt mondanánk, azok az egyszerű emberek, akik sorban álltak az ereklye előtt, nem tehetnek semmiről, hogy mindenki ártatlan, csak a világ „gonosz politikusai” állították elő ezt a helyzetet – mondta a helynök. – Ez túl egyszerű megoldás, mert azt sugallja, hogy nekünk, „egyszerű embereknek” a világon semmi dolgunk nincs. Mert mit is tehetnék én? – gondolkozunk el olykor a kérdésen. Néha napján imádságra kérnek minket, vagy arra, hogy a szertartásokban emlékezzünk meg arról, hogy békesség legyen. De
ha mindez, ami most történik a szomszédban, a sátán műve, akkor ezellen a megoldás a böjt és az imádság lehet.
Ha magunkba nézünk, el kell szégyellni magunkat: nap mint nap azon panaszkodunk, hogy a háború miatt infláció van, és sok lesz a gázszámla. Ahelyett, hogy továbbszemetelném szavaimmal mások lelkét, oda kellene állnom az Istenszülő mellé, aki biztos, hogy most minden olyan emberért imádkozik, akit sújt ez a háború. Be kellene társulni az imádságba, de nemcsak ebbe, hanem a böjtbe is – hangsúlyozta Juhász Géza.
Nem mindegy, hogyan töltjük majd el a következő egy évünket. Az Istenszülő, amikor az ő népe bajba került, odaállt az imádkozók mellé, és együtt imádkozott azokkal, akik Isten segítségét kérték. Jó lenne, ha ez a mostani ünnep arra biztatna minket: álljunk be közéjük, és higgyük el, hogy egy ember imádsága is, egy ember szava is nagyon fontos ebben a helyzetben. Nem mindegy ugyanis, hogy imádkozom a békéért, vagy azért akarok békét, hogy ugyanolyan kényelmesen tudjak élni holnap is, mint ahogy tegnap éltem.
Az Istenszülő a palástjával úgy takargat be minket, mint ahogy a szülő a gyermekét. Nem hiszem, hogy bármilyen fizikai szükségletünk okot adhatna arra, hogy féljünk, vagy rossz kedvünk legyen, netán aggodalmaskodva nézzünk a jövő elé, ha az Istenszülő betakart. Az Istenszülő oltalma alatt folytatjuk az életünket, és inkább arra gondoljunk, hogy oltalmazni kell gyermekeinket is, amíg csak lehet. Sokaknak kell aláférni, azoknak is, akik számunkra nem kedvesek – figyelmeztetett helynök atya.
Tanítását azzal zárta, hogy bízik benne, hogy ez az ünnep segít a továbbhaladásban, az egymás iránti türelem gyakorlásban, erőt ad az imához és a böjthöz, hogy a békéért végzett nagy munkában társai lehessünk az Istenszülőnek.
A templombúcsú a hagyományoknak megfelelően körmenettel, majd agapéval ért véget.
Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Szöveg: H. Varga Eszter
Fotó: Schön Sára
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria








