Immár a Szent Imre-szobor kismintáját is megtekinthetik az érdeklődők Székesfehérváron

Spányi Antal püspök az ünnepi szentmisében, prédikációjában arról beszélt, hogy a legendák fikciónak, kitalálásnak tűnhetnek, de fontos szerepük van abban, hogy kiemeljék a szentek példaértékűségét a hívek számára.

„Szent Imrére is így kell tekintenünk. Az ő alakja körül is különös jelenségeket figyelhetünk meg. Ha azokat az ábrázolásokat nézzük, amelyek a barokk korban keletkeztek, biztosan tudhatjuk, hogy Szent Imre nem ilyen jámbor, ájtatos lélek volt kizárólag, hanem áhítatában is talpig férfi.

Egy tettre kész, ifjú ember volt, akiben erők feszültek, és aki pontosan tudta, mi a feladata, és azt hogyan kell teljesítenie. Az egész élete a férfias odaadottságban telt, nem volt benne bizonytalanság, hanem férfias módon ment élete útján” – hangzott el a főpásztor beszédében.

A szentmise után Prohászka László művészeti író Lux Elek szobrászművész alkotásáról, a Szent Imre-szobor kismintájáról beszélt. Ismertette az 1935-ben a székesegyháznál felállított köztéri szobor kalandos történetét: a szobrot az 1938-as jubileumi évben avatták fel. Az 1944–1945-ös bombázások során ledőlt szobor letört feje a városházára, teste a püspöki palota kertjébe került, amelyet biztonsági okokból elástak. Az 1980-as évek régészeti kutatásai során hozták a felszínre, majd restaurálás után ismét köztéren, a Szent Imre-templom mellett állították fel.

A szép művészeti alkotás, a Szent Imre-szobor kismintája mellett előkerült az alkotó visszaigazoló levele is a megrendelésre. A modell azért is fontos, mert a köztéri szobrok mintája az, amely teljességében az alkotó munkája. Ez alapján készítik el a köztéri szobrot – tájékoztatta a jelenlévőket Prohászka László.

Arról is beszélt, hogy a Szent Imre-ábrázolások sokat változtak az idők során: 1938-ban még voltak neobarokkos alkotások, de született talpig fegyveres férfi ábrázolás is. Lux Elek egy optimális középutat választott: sem túldíszített barokk szobor, sem harcos katona nem lett, hanem egy olyan fiatal férfi, akinek fegyvere vadásztőr – emelte ki Prohászka László. – Ennek kettős jelentősége van: a bátor vadász, aki élet-halál harcot vív, aki az erőt és férfiasságot jelképezi, a másik jelentése pedig az ifjú herceg végzetére utal. A többi jelkép, a glória, a korona nem hangsúlyosak. A hagyományos liliomábrázolás is visszafogott, a herceg mindenféle patetizmus nélkül szorítja magához – fogalmazott az előadó.

Ismertette, hogy a kisminta és a köztéri szobor között jelentéktelen különbségek vannak, de felhívta a figyelmet egy hangsúlyos eltérésre, amelyet valószínűleg a megrendelő kérésére módosítottak: a Szent Imre köztéri szobor mellvértjének közepén egy magyar címer is van, amelyet valószínű a művész nem tartott szükséges narratív elemnek.

A székesfehérvári köztéri szobor a hitet, az erőt, a békét és a harmóniát sugározza – hangsúlyozta Prohászka László. – A terrakotta kisminta és a megrendelést visszaigazoló levél léte önmagában csoda, hiszen Lux Elek szobrászművész 1941-ben elhunyt, és családját a háború és a kitelepítés súlyosan érintette. Megdöbbentő, hogy az alkotás fennmaradt a hányattatások ellenére is.

Az esemény végén Smohay András múzeumigazgató örömmel jelentette be, hogy Lux Elek alkotása, a Szent Imre-szobor kismintája, valamint az eredetét igazoló levél és fotódokumentumok az Egyházmegyei Múzeum tulajdonába kerültek, amelyeknek méltó helyet találtak az épület földszintjén.

A templombúcsú alkalmából szervezett koncerten Szent Imre hercegről és a magyar szentekről hangzottak el különleges, szép zenei művek, Berki Lilla, Cserta Balázs, Enyedi Ágnes, Palócz Réka és Varró János előadásában.

Fotó: Kovács Marcell

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye/Berta Kata

Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Magyar Kurír