Induljon el a jóságlavina! – Roma családi napot tartottak Gersekaráton

A művelődési házban zenés imádsággal kezdődött a program a Rád Találtam dicsőítő csoporttal.

Miközben a gyerekek saját imakönyvet készítettek, a nagyobbak a Kaposvári Egyházmegyében, Csákányban működő Fazenda rehabilitációs közösség tagjainak tanúságételét hallgathatták meg. Olyan emberekét, akik valamilyen függőséggel éltek, de a közösségben reményt kapnak az újrakezdésre, a felépülésre, mindezt Isten óvó és támogató keze alatt. Nehéz sorsokról hallhattak a teremben ülők, de közben azt is megtapasztalhatták, hogy van kiút és lehetőség a változásra.

Beszélgetés Székely János püspökkel

Szó esett erről a kiscsoportos beszélgetésen is, amelyen Székely János megyéspüspökkel is megosztották életük nehézségeit, jövőbeni terveiket, reményeiket a résztvevők.

A szentmisén Székely János a Biblia egyik legszomorúbb történetét idézte fel szentbeszédében: Keresztelő Szent János vértanúságát. Mint fogalmazott: Heródes döntései a bűn fájdalmas láncolatához vezettek, amelynek végén egy ártatlan ember életét oltották ki. A püspök rámutatott: ez a történet jól példázza, hogy a rossz döntések gyakran egymásból következnek. Egy aprónak tűnő helytelen választás újabb és újabb következményeket indíthat el, lavinaként vagy láncreakcióként. Egy gyermek életében például a tanulás iránti közömbösség, a felelőtlenség vagy a rossz szokások később komoly következményekhez vezethetnek. Ugyanígy a szeretet hiánya, az önzés vagy a helytelen minták is továbbadhatók egy családban.

Székely János kiemelte:

léteznek jóság-láncreakciók is. Egy jó döntés, egy segítő gesztus, egy őszinte imádság vagy egy szeretetteljes cselekedet újabb jótetteket indíthat el.

Arra kérte a gyermekeket, hogy indítsák el a jóságlavinákat az életükben.

Carlo Acutis példája

Példaként a fiatalon elhunyt Carlo Acutis életét idézte fel. Az olasz fiú olyan családban nevelkedett, ahol a hit kezdetben nem kapott fontos szerepet, ő azonban már gyermekkorában különleges szeretettel fordult Isten és az emberek felé. Amikor ötéves korában elveszítette szeretett nagyapját, ő kérte a szüleit, hogy menjenek el vele a templomba imádkozni. Nem a szülei vezették őt a hit felé, hanem ő indította el családját ezen az úton. A főpásztor úgy fogalmazott: Carlo életében a jóság apró cselekedetei is természetessé váltak. Segített a rászorulóknak, megosztotta ételét a szegényekkel, figyelmet és szeretetet adott azoknak, akiket mások talán észre sem vettek. Mindössze 15 éves volt, amikor meghalt. Sokan gyűltek össze temetésén, akkor vált igazán láthatóvá, hány ember életére volt hatással.

A jó választások új lehetőségeket nyithatnak meg

A főpásztor saját életéből is felidézett egy példát. A sorkatonai szolgálata idején egy olyan közösségbe került, ahol sokan nehéz háttérből érkeztek, durván beszéltek és gyakran bántóan viselkedtek vele. Mégsem haraggal válaszolt, hanem igyekezett segíteni nekik. Néhány hét alatt megváltozott a légkör körülötte: társai elfogadták, később még gitározni is megkérték, hogy együtt hallgassák az általa játszott egyházi énekeket. A történet azt mutatta meg, hogy

nem mindig a nagy környezet formálja az embert. Egyetlen ember jó példája is képes hatással lenni másokra.

Székely János elmondta: az életben naponta érnek bennünket próbák, és döntéseink alakítják a jövőnket. A jó választások újabb lehetőségeket nyithatnak meg előttünk. A főpásztor arra biztatott mindenkit, hogy próbálja elindítani saját életében a jóság láncreakcióját, imádsággal, a Szentírás olvasásával, segítséggel a családban, figyelmességgel és szeretettel. Így válhat valóra Jézus ígérete: „…azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

A program zárásakor Orsos Zoltán gersekaráti plébános mondott köszönetet és adott hálát a nap kegyelmeiért, remélve, hogy az elvetett mag sokak szívében jó földbe hullott és termőre fordul.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír