„Egy egész Etna működik benned, ki kell engedned magadból” ˜– interjú Cristina nővér zenetanárával

„Kaptam valami szépet, amit tovább akarok adni” – ezekkel a szavakkal kommentálta a győzelmet jelentő tehetségét a szicíliai Ragusa környékéről származó 25 éves orsolyita Cristina nővér, aki az olasz RAI2 TV The Voice elnevezésű tehetségkutató versenyének döntőjében mind a zsűri, mind a közösség részéről első helyezést kapott.

Az esemény – szerzetes nővér zajos sikere egy tehetségkutató versenyen – óriási érdeklődést váltott ki nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi sajtóban is, így Cristina nővér egy csapásra valóságos sztár lett.

A győztes nővér az olasz Credere hetilapnak adott interjújában elmondta, hogy valójában gyermekkori álma valósult meg, amikor énekesként színpadra léphetett. Mindig is vágyott arra, hogy énekes legyen, lelkes nézője volt az énekes-tehetségkutató műsoroknak. Sőt, jelentkezett is néhányra, ám akkoriban – félénk fiatal lányként – nem aratott sikert. Vallásos családban nőtt fel, de a bérmálkozás után eltávolodott az Egyháztól. Megharagudott Istenre, amiért nem nyílt meg előtte az út, hogy sikeres énekes legyen. Csak az számított neki, hogy zenekarával felléphessen, énekelhessen.

Amikor befejezte a középiskolát, és elkezdett egyetemre járni, még mindig nyugtalanság gyötörte; érezte, hogy értelmet kell találnia az életének. Édesanyja hallotta a tévében Claudia Koll tanúságtételét. A híres színésznő megtéréséről beszélt, és felhívást tett közzé: főszereplőt keres ahhoz a musicalhez, amellyel a Szent Család Orsolyita Nővérek Kongregációjának centenáriumára készültek. Cristina elment, és meg is kapta Rosa nővér szerepét, mely szerep aztán újabb és újabb kérdéseket vetett fel benne a hivatásáról és önmaga odaadásáról. Úgy döntött, beiratkozik az orsolyita nővérek zeneiskolájába (Star Rose Academy), amelynek Claudia Koll volt az igazgatónője.

„Egy egész Etna működik benned, ki kell engedned magadból” – így biztatta énektanára Cristinát, aki közben tele volt kétségekkel: folytassa az iskolát, vagy menjen el szerzetesnek? Négy hónapnyi vívódás után meghozta a döntést a rend mellett. Diáktársai ellenezték, nem értették, miért kellene eltékozolnia különleges adottságát. Ő azonban ekkor már hajthatatlan volt: kérte felvételét az orsolyita rendbe, de másfél évig még Rómában várakozott, majd 2010-ben a brazíliai Sao Paolóba utazott, ahol annak egyik külvárosában megkezdte a noviciátusát.

Utcagyerekek és kamaszok között szolgált öt novíciatársával együtt. „A zene sokat segített abban, hogy közel kerülhessek hozzájuk. Újra felfedeztem, hogy az ének az Úr dicsőítésének egy módja, szüksége van rá a lelkemnek és eszköz mások szíve felé” – fogalmazott Cristina nővér. Aztán fogadalmat tett. Jelenleg Milánóban él, a kongregáció által fenntartott egyetemi kollégiumban és egy óvodában szolgál, továbbá segédkezik a szentmiséken a milánói Nagy Szent Leó plébánián, ahol hittanórákat tart.

* * *

A Vatikáni Rádió a siker után interjút készített Claudia Koll színésznővel, Cristina nővér egykori tanárával.

Mit jelent Cristina nővér sikere?

– Cristina győzelme mindnyájunknak nagy öröm. Szurkoltam neki, de mindenekelőtt szeretem őt. Imádkoztam érte a verseny során, arra kértem az Urat, hogy segítse és támogassa őt.

A hangja nyert vagy a rendi ruhája? Hiszen mindkettő lehetséges, de a második esetben azt mondhatnánk, hogy egy nagyon katolikus országban vagyunk…

– Talán a ruhája is, de mindenekelőtt a szíve győzött. A szép szíve, az egyszerűsége és tisztasága, mert csütörtök este annyi tehetség lépett fel, de ő valóban kiugrott a tisztaságával és az egyszerűségével. Tehát számomra nem annyira a ruha tette, hanem azt mondanám, hogy maga a személyisége, aminek van egy talentuma és akinek szép a szíve. Nemcsak a hangszálaival énekel, hanem a szívével is.

Még a zsűriből választott mentora, az olasz J-Ax is azt mondta, hogy Cristina nővér képes örömet közvetíteni, amikor énekel.

– Igen…, szépséget és életet, mert nagyon él belülről. Hallottam, amint J-Ax mondta a többi zsűritagnak, hogy a tehetségkutató verseny során ezekben a hónapokban mennyi tapasztalatot szerzett, és mint testvéreit szerette meg őket. Őszintének tűnt nekem.

Egy bizonyos fertőzés ez?

– Igen, ragály!

A közösen elmondott Miatyánk-imádság egy élő műsorban, nos ez meglehetősen bátor javaslat. És alkalmas is?

– A mi zeneiskolánkban az előadások kezdetén – legalábbis az én óráimon biztosan – a Szentlélek segítségét kérjük, és elimádkozzuk a Miatyánkot. Tehát ez hozzánk tartozik. Most nem is tudom...hogy ez a pillanat alkalmas volt-e vagy alkalmatlan, mindenesetre Szent Pál azt tanítja, hogy állj elő vele minden körülmények között. Én az Úr szavára támaszkodom, amikor választ adok.

Mindenesetre bátor kezdeményezés volt egy ilyen környezetben…

– Igen, a nővérek elmondták nekem, hogy a közvetítés előtt Cristina nővér elimádkozta az Isteni Irgalmasság rózsafüzérét a hozzátartozókkal és a többi művésszel együtt, akik részt vettek a versenyen. Hiszen nem áll tőle távol az imádság, nemde?

A tapasztalata alapján: a zene, a tévés közvetítés, a közösségi hálók olyan valóságos helyek, amelyeken keresztül lehet evangelizálni? Hatékony eszközök ezek?

– A tévé nagyon sok rosszat tehet, de éppúgy jót is. Én erről magam szereztem tapasztalatot a megtérésem éveiben, amikor a televízióban dolgoztam. Tapasztaltam, hogy megváltozott sok embernek az élete, akik hallgattak engem, persze ez nem az én érdemem, hanem az Úr műveli ezt. Nem könnyű ezt az eszközt jól használni, ám ha egy folyosó megnyílik előtted, akkor azt végig kell járnod.

Mit kívánna most Cristina nővérnek?

– Hogy ne szakítsa meg a kapcsolatát Istennel. És azt, amit ennek a kalandnak az elején tanácsoltam neki: folytassa tovább az imádságot, mert ha imádkozik, akkor Avilai Szent Teréz szerint bármi történhet is, a kapcsolat az Úrral megmarad.

Fennáll ennek a veszélye? Hogy megszakad valami?

– Ez a legnagyobb félelmünk… Mint amikor egy gyermek először megy át egyedül az úttesten, biztatjuk: „Vigyázz, figyelj, amikor átmész az úton!”. Egyébként, ahogy az evangélium mondja: a jó fát gyümölcseiről lehet megismerni, tehát imádkozzunk érte, tartsuk meg őt imádságainkban.

Magyar Kurír