Interjú Molnár Antallal, a Római Magyar Akadémia igazgatójával

– Milyen történelmi miliőben és milyen céllal alapították a Római Magyar Akadémiát?

– Két alapítási korszakot kell megkülönböztetnünk. Az első a XIX. század vége, amikor XIII. Leó pápa utasítására megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltárat a kutatók előtt (1881). Ettől a történelmi pillanattól kezdve a tudósok elárasztották Rómát, hogy ki-ki a saját nemzetére vonatkozó forrásokat összegyűjthesse. Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok, címzetes püspök, egyháztörténész, a Monumenta Vaticana Hungariae sorozat kiadója, annak érdekében, hogy a magyar kutatóknak munkájukhoz szilárd intézményes bázist biztosítson, 1894-ben saját vagyonából megalapította a Római Magyar Történeti Intézetet. Székhelye a Fraknói Villa volt, ahol jelenleg Magyarország Szentszéki Nagykövetsége működik.

Az alapító az intézetet 1912-ben a Magyar Államnak adta át, de a háború miatt csak 1924-ben nyílt meg újból a kutatók előtt. Az új igazgató, Gerevich Tibor szélesebb kulturális koncepció mentén szervezte újjá az intézet küldetését. Ennek érdekében a Magyar Állam 1927-ben megvásárolta a Róma szívében fekvő Falconieri-palotát. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter terve az volt, hogy az európai fővárosokban Collegium Hungaricum néven intézeteket hozzanak létre, amelyek a magyar kultúrát magas színvonalon, a maga teljességében képviselik. Ma is érvényes koncepciójuk értelmében a kulturális diplomácia jelentős mértékben hozzájárult az ország akkori külpolitikai elszigeteltségének oldásához. Az új palotába költözött a Történeti Intézet, mellette létrehoztak egy képzőművészeti, egy italianisztikai egy egyházi szekciót, ez utóbbiból fejlődött ki aztán a 1940-es években a Pápai Magyar Intézet.

– Milyen feladatokat lát el az örök város szívében található magyar intézet?

– A Római Magyar Akadémia feladatköre igen széles, hiszen a teljes magyar kultúrának ez a csodálatos palota ad otthont. Ma is elsődlegesnek mondható a tudományos küldetés, ösztöndíjasokat fogadunk, kutatásokat segítünk, tudományos rendezvényeket szervezünk annak érdekében, hogy az olasz és a magyar tudósok együttműködését elősegítsük, és hogy a magyar kutatásokat bemutassuk Rómában. Ez elsősorban azért fontos, mert Róma nem csupán Olaszország fővárosa, hanem a régészet és az egyháztörténet tekintetében a világ fővárosa is. A Római Iskola képzőművészeti örökségét is továbbvisszük, évente hat-hét művészeti ösztöndíjast fogadunk, akik minden júniusban a galériában szervezett ösztöndíjas kiállításon mutathatják be alkotásaikat. Végül nagyon fontos a kulturális funkció is, hiszen a palota kiváló helyszín a magyar kultúra sokszínűségének bemutatására.


– Melyek a legsikeresebb, leglátogatottabb akadémiai programok?

– A legnépszerűbb rendezvényeink közé tartoznak a zenei programok. Sok klasszikus zenei koncertet szervezünk, részben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemmel együttműködésben, de természetesen vannak népzenei, világzenei, jazz és kortárs zenei programjaink is. Színházi és irodalmi rendezvényeink is színesítik a programkínálatunkat. Az elmúlt évek munkájának eredménye, hogy az évente szervezett hét-nyolc kiállításunk megnyitójára száz-kétszáz ember is eljön, sokszor az udvaron is alig férünk el, és galériánk szerves része a római kortárs művészeti szcénának. A Falconieri-palota számos nemzetközi tudományos konferenciának ad otthont. Ezek a rendezvényeink természetesen inkább a Rómában élő nemzetközi tudós közösséget szólítják meg, de mivel az Akadémia kapcsolati hálója igen széles, ezért tudományos programjainkon is nagyszámú közönség vesz részt.

– Milyen együttműködést folytat a Magyar Akadémia a Szentszékkel?

A Vatikánnal megbízatásom kezdete óta szoros kapcsolatot igyekeztem ápolni. Az egyik legfontosabb partnerünk a Történettudományok Pápai Bizottsága, amellyel több kiemelkedő fontosságú konferenciát szerveztünk. Az Értelmetlen mészárlás című, az első világháború centenáriumára rendezett konferenciát tekinthetjük együttműködésünk csúcspontjának. Ezt a rendezvényt Pietro Parolin bíborossal, vatikáni államtitkárral közösen nyitottam meg a X. Piuszról elnevezett impozáns vatikáni szalonban. Fontos tudományos partnereink a nagy presztízsű Pápai Gergely Egyetem, a Lateráni Egyetem, a vatikáni gyűjtemények (elsősorban a Vatikáni Apostoli Könyvtár, a Vatikáni Titkos Levéltár és a Pápai Államtitkárság Történeti Levéltára), emellett együttműködünk a szerzetesrendek központi levéltáraival és történeti intézeteivel is. Baráti alapú együttműködés köt össze, a Pápai Magyar Intézettel és Magyarország Szentszéki Nagykövetségével, mely intézetek programjainak gyakran és örömmel adnak otthont a Falconieri-palota szalonjai.


– A Római Magyar Akadémia otthont nyújt mindazon művészeknek, tudósoknak, kutatóknak, akik Rómában gazdagítják tudásukat. Milyen típusú tanulmányokat folytatnak az itt lakó ösztöndíjasok?

– A legtöbb ösztöndíjasunk a Vatikáni Titkos Levéltárban, a Vatikáni Államtitkárság Történeti Levéltárában, az Olasz Külügyminisztérium Levéltárában, a szerzetesrendek levéltáraiban, a pápai egyetemek és a külföldi tudományos intézetek könyvtáraiban kutat. A történészeken kívül érkeznek hozzánk klasszika filológusok, művészettörténészek, régészek, immár jogászok is, illetve természetesen italianisták, akik az olasz irodalmat és kultúrát tanulmányozzák az olasz fővárosban.

Az egyik fő törekvésünk, hogy egy zenei ösztöndíjat hozzunk létre, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyre szorosabb kapcsolatokat ápol a római zeneakadémiával (Accademia Nazionale di Santa Cecilia), és nagyon fontosnak érzem, hogy ezek az intézményközi együttműködések szilárd bázist kapjanak a Római Magyar Akadémia segítségével.

– A magyarországi kisebbségeket bemutató programokra számos példa volt a közelmúltban. Miért fordít kiemelt figyelmet a Római Magyar Akadémia a kisebbségek helyzetére?

– Az intézet kiemelt feladata, hogy ne csak a mainstream kultúrát mutassa be, hanem azt a kulturális sokszínűséget is, amellyel a kisebbségek gazdagítják a magyar hagyományokat. Fontosnak tartjuk, hogy a kulturális diplomácia eszközeivel helyrebillentsük azt az eltorzult képet, amelyet az elmúlt években az európai sajtó rajzolt a magyarországi viszonyokról. 2013. január 27-én Róma akkori polgármestere a helyi zsidó közösséggel egyetértésben elrendelte a Colosseum fényeinek lekapcsolását, tiltakozásként a Magyarországi antiszemitizmus terjedése ellen. Egy évvel a tiltakozó akció után egy kiállítást szerveztünk Shoa Emléknapja alkalmából ugyanezzel a római zsidó közösséggel együttműködve.

A roma kisebbségről szóló kulturális programsorozat szervezésekor is az volt az elsődleges célkitűzésünk, hogy a cigányságot mint kulturális értékeket teremtő közeget mutassuk be, markánsan eltérő módon, mint ahogyan Olaszországban a közvélemény a romákról vélekedik.

A görögkatolikusokkal foglalkozó programsorozatunk is nagyon népszerű volt, amelyet a Hajdúdorogi Egyházmegye alapításának (1912) centenáriuma alkalmából szerveztünk. Ennek célja az volt, hogy egy kevésbé ismert vallási kisebbség kultúrájával ismertessük meg a római közönséget.


– Milyen irányelvek határozzák meg a Római Magyar Akadémia igazgatását?

– A legfőbb irányvonal kezdettől fogva az együttműködések rendszerének kiépítése. Fontos hogy programjainkat olasz és nemzetközi partnerekkel való együttműködésben valósítsuk meg, ezáltal a lehető legszervesebben épüljünk be az itáliai és a Rómában jelen levő nemzetközi kulturális és tudományos életbe. Ennek kitűnő példái voltak a tudományos konferenciáink, amelyeket vatikáni és más nemzetközi intézményekkel közösen szerveztünk. Az olasz–magyar koprodukciós kiállításaink is jó alkalmat kínálnak arra, hogy a magyar kortárs művészet megjelenjen a római művészeti palettán. Büszke vagyok arra, hogy az akadémia műhely jellegét erősítettük a Sass Sylvia által vezetett mesterkurzusokkal: ennek gyümölcseként a Római Magyar Akadémia egy új, fiatal operaénekes generáció formálódásának meghatározó színterévé vált.

Fotó: Várhelyi Klára

Jánosi Dalma/Magyar Kurír