Interjú Dragonits Mártával, az Ars Sacra Alapítvány elnökével

– Az Ars Sacra Fesztivál idei mottója Péter első levelét idézi: „Szentek legyetek.” (1Pét 1,16) Milyen módon segít a művészet abban, hogy Istenhez közelebb kerüljünk, hogyan tud a művészet a szentség szolgálatába állni?

– Nagyon jól. Itt utalnék II. János Pál pápa egyik mondatára, amely szerint a művészet eredendően közel van a hit világához. (Levél a művészeknek, 1999. április 4.) Így tulajdonképpen azoknak az embereknek a szívét is megérintheti a művészet, akik nem hisznek. Ezért nincs szükség direkt kommunikációra, hiszen az érintettség által kinyílik az ember szíve, és egyszerűen „belehullik az ige”. Minden programnál nagyon igyekszünk azon, hogy egy ige mindenképpen kapcsolódjon hozzá. A megszentelt élet éve kapcsán választottuk idén a „Szentek legyetek” mottót. Ferenc pápának 2013-ban, az ifjúsági világtalálkozón elhangzott mondatai megmagyarázzák, hogy pontosan mire is gondoltunk. Ennek értelmében a szent nem egy elvarázsolt ember, a szentség hétköznapi feladat, amelyre a pápa is buzdít akkor, amikor az önmagunkból való kilépésre ösztönöz.

– Tehát hétköznapi valóság és tapasztalat…

– Így van. A művészet kinyitja az emberek szívét ahhoz, hogy termékeny talajra hulljon az Isten igéje. Valóban megérinti és fel is emeli a szívet. Vannak olyan műalkotások, amelyek a rácsodálkozás által, azáltal, hogy az emberek csak nézik és szemlélik az adott művet, valamiképpen a kereszténység üzenetét közvetítik, annak ellenére, hogy a kultúra már nem keresztény.

– Ön szerint meg lehet-e különböztetni a művészeten belül a szent művészetet, illetve mennyiben különbözik a szent művészet a hétköznapi értelemben vett művészettől?

– Meg lehet különböztetni vallásos művészetet és szakrális művészetet. A vallásos művészet kifejezetten a templomokban kap helyet, vallásos tematikájú, amelybe olykor belecsúszhat a giccs is. A szakrális művészet pedig az olyan magas színvonalú művészet, amely az Isten tulajdonságait, a szépet, a jót és az igazat közvetíti számunkra. Ettől minden magas művészet szakrális is egyben. A magas színvonalú művészet az isteni valóságot közvetíti a templomon kívül is.

– A honlapjukon többek között szerepel egy idézet Pilinszky Jánostól is, amely így hangzik: „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.” Hogyan látja Ön a tények és a valóság viszonyát? Hogyan tudná megközelíteni a Pilinszky által leírt és tapasztalt feszültség lényegét?

– Valóban létezik a sebzett földi világ, és valóban létezik a tiszta isteni valóság. Ennek a kettőnek az átjárásáról beszél Pilinszky. Mert a tények a mi sebzett világunkban lévő valóságot mutatják meg, amiben mindennap élünk, ami befolyásol bennünket: a történések, az élet, a halál, a napsütés, a zápor, a jégeső…, de vegyük észre, hogy a felhők fölött mindig süt a nap. Meglátásom szerint erről van szó Pilinszkynél.

– Amikor az idei programokról beszélünk, nem lehet megkerülni a Kulturális Örökség Napjait sem. Milyen átfedés van a két programsorozat között?

– Úgy kezdődött, hogy 2007-ben a budapesti Városmisszió egybeesett a Kulturális Örökség Napjaival. Mikor egy kiállítóteret keresve eljutottunk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalba, örömmel fedeztük fel a közös célokat, és megállapodtunk az együttműködésben.

Az évek során egyre inkább körvonalazódott, hogy mire tízéves lesz az Ars Sacra Fesztivál, addigra megpróbáljuk az európai városmissziós helyszínekre (Párizs, Bécs, Brüsszel, Lisszabon) eljuttatni. Emiatt felvettük a kapcsolatot nemcsak a Kulturális Örökség Napjai szervezőivel, hanem a Balassi Intézettel is, amely a világ különböző részein működtet magyar kulturális központokat.

A városmissziós kapcsolatokat is próbáljuk megújítani, ugyanakkor kevés a munkaerő (hárman vagyunk az alapítványban). Így világosan látszik, hogy ha az Ars Sacra a jövőben nem tud saját, biztos alapokra állni, kinőve a „hazai vizeket”, akkor nem fogunk tudni tovább növekedni. Márpedig nem szabad veszni hagyni az eddig létrehozott értékeket, ezért különböző partnerségeket próbálunk kiépíteni. Az Ars Sacra eseményei egyre több emberhez jutnak el. Míg 2007-ben Budapesten 37 eseményt rendeztünk, amelyen 4 ezer ember vett részt, addig tavaly már 110 település kapcsolódott be a fesztiválba, összesen 480 rendezvénnyel és 57 ezer látogatóval.

– Milyen visszajelzések érkeznek a résztvevőktől?

– Tegnap például kaptunk egy levelet Jászberényből, azt írták, hogy az Ars Sacra városszerte elismert rendezvénnyé vált. Az emberek meghívják ismerőseiket, művészbarátaikat, rokonaikat, és ünnepet rendeznek. Ez mélyen katolikus vonása a fesztiválnak, hiszen egyházunk az ünnepek és a találkozások helye, a közösségépítésé.

– Visszatérve az idei programokhoz: van olyan, amit kifejezetten ajánlana? Vannak visszatérő vendégelőadók?

– Bogányi Gergely például már több éve szerepel a fesztivál programjában, ő fog játszani a zárókoncerten, amelyet Avilai Szent Teréz születésének 500. évfordulójához kapcsolódva a terézvárosi templomban rendezünk. Nagy örömünkre szolgál, hogy olyan embereket, akiket egyébként nem tudunk megszólítani, egy koncerttel, egy templombemutatóval el lehet érni, így bevonódhatnak a szakralitás világába…

– A programfüzetben olvasható, hogy Bach születésének 330. évfordulójára emlékezve a Ránki család ad koncertet, akik szintén visszatérő vendégei a fesztiválnak, és ráadásul egy olyan helyszínen játszanak majd, amely nem kapcsolódik szorosan a templomi térhez, de mégis kapcsolódik ahhoz a tág értelemben vett szakrális térhez és közeghez, amelyet a fesztivál jelöl ki a városokban…

– Igen, „Benne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17, 28) Minden Őbenne van, ezért bátran ki lehet menni; tulajdonképpen csak a „szakrális van”.

Különleges élménynek ígérkezik a budapesti kínálatban a Kiscelli Múzeum altemplomában a jövő évi Szent Márton-évhez kapcsolódóan a Csodák koldusa című felolvasószínházi előadás.

A Nemzeti Színház William Nicholson Árnyország című előadásával csatlakozik az Ars Sacra Fesztiválhoz. A Tabán moziban a Csillaghálóban című filmmel emlékezünk Pilinszky János európai útjaira. Pérely Zsuzsa Háborúk és békék című kiállítására is érdemes lesz ellátogatni a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Külön megnyitót is szerveznek az Ars Sacra Fesztivál kaposvári eseményeinek, melynek érdekfeszítő előadása Életünk mint műalkotás címmel hangzik majd el. A Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Múzeum tematikus vezetéseit is örömmel ajánlom mindenki figyelmébe. Budapesten, a Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban a Miatyánk hetét rendezik meg, a Szeretetnyelv című irodalmi estet az Óbudai Társaskörben láthatják, a Karosi Júlia Quartett a Barabás Villában Rejtett gyökerek címmel ad jazzkoncertet.

Van egy kicsit provokatív című programunk is, Visky András Pornó című műve, ami nem annyira a pornóról szól, hanem a „Ne lopj!” parancsolat tágabb értelmezését adja: az emberrablás, a rabszolga-kereskedelem, illetve a személyi szabadság erőszakos korlátozása kerül „terítékre”. A Budavári Önkormányzat épületének aulájában pedig korszerű fordításban hangzik el a Szent István király intelmei Imre herceghez Újhelyi Kinga színművész és Lukács Miklós cimbalomművész tolmácsolásában, olyan zenei közegbe ágyazva, mely a gregoriántól a magyar népzenén és a jazzen át a távol-keleti motívumokig és a kortárs hangzásokig ível.

– Az előadások és az előadók önkéntes alapon jönnek?

– A programok egy részét mi szervezzük, de felhívásunkra jelentkeznek is, például a Nyitott Templomok Napjára. Az idén több mint száz templom jelentkezett.

Torockay Ilona, Kolek Ildikó és jómagam szervezzük a fesztivált. Ilona tartja a kapcsolatot a művészekkel, Ildikó a gazdasági ügyekért felel, én vagyok a „lélek”. A fesztivál kiemelt eseményeire mindig pályázunk, de ahogyan azt molinónk is hirdeti: „Fő támogatónk a Szentlélek.” Ez azt jelenti, hogy nem a pénztől függünk. Ahogyan az Ars Sacra Fesztivált szervezzük, az egyértelműen a vízen járáshoz hasonlítható...

Fontos még elmondani, hogy az Ars Sacra Fesztivál a brüsszeli, nemzetközi zsűri döntésével EFFE (Európa a Fesztiválokért, a Fesztiválok Európáért) minősítésben részesült a 2015–2016-os évre, mely által Európa legjobb fesztiváljai közé emelkedett. Ez új kapcsolatokat és terjeszkedési lehetőséget is jelent számunkra.

A fesztivál tízéves évfordulóján szeretnénk visszatérni a Városmisszió mottójához: „Reményt és jövőt adok nektek.” (Jer 29,11)

– Milyen jövőbeli terveik vannak a már említetteken túl?

– Szeretnénk Európa több országát, városát bevonni a fesztiválba, és megerősíteni kapcsolatainkat a határon túl élő magyar közösségekkel is. Olvastam a Magyar Kuríron, hogy Veres András megyéspüspök a KATTÁRS program keretében művészeti pályázatot tervez kiírni. Szeretnénk a művészeti egyetemekre járó diákokat ismét megszólítani a „Reményt és jövőt adok nektek” felhívással, ezért keressük majd az együttműködést a püspök úrral is. Azt gondolom, hogy így lehet „visszaépíteni” a keresztény kultúrát az emberekbe, a hitet meg a Jóisten adja. A művészet egyetemes, éppen ezért a fesztivál lelkületében nyíltan hordozza a katolikus (egyetemes) hitet.

– A külföldi művészek, előadók közül kiket emelne ki?

– Idén a lengyel szálat erősítettük. Érkezik egy lengyel építész, Karol Badyna, illetve egy ugyancsak lengyel származású kerttervező, Zofia Włodarczyk, akik a minden évben megrendezett szakrális építészeti konferencián fognak előadni.

Ezenkívül a lengyel kapcsolatokat próbáljuk erősíteni a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületén keresztül is, akik számára szórólapot készítettünk a kőbányai lengyel katolikus templomról.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír