Interjú Hetesi Zsolt fizikussal az emberiséget fenyegető veszélyekről

Hetesi Zsolt a Katolikus Társadalmi Napokon
(Debrecen, 2015. szeptember 12.)

– Az Ön véleménye szerint, ha minden így marad és az emberiség nem változtat az alapvető tevékenységi formáin, nagyon hamar összeomolhat az emberi civilizáció. Mire alapozza ezt a riasztó prognózist?

– Először is tisztázzuk, nekem nincs véleményem. Furcsán hangozhat, de így van. A természettudományok eredményei nem vélemények. Itt számok vannak, amelyek azt mutatják, hogy az elmúlt kétszáz évben – amióta mérik a hőmérsékletet – durván egy fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet a Földön. A társadalom több okból is rendkívül sérülékeny, nem csak az éghajlatváltozás miatt. Számos kedvezőtlen folyamat zajlik napjainkban a Földön. A kutatások szerint, ha megmérték volna tízezer évvel ezelőtt a szárazföldön élő gerincesek tömegének súlyát – ebben benne van a békától kezdve a mamutig minden, az ember is –, akkor az 250-300 millió tonna lett volna. Ma ugyanez a szám 1800 millió tonna, tehát a növekedés hatszoros. Ennek négyötöd részét az ember és a háziállatai teszik ki. Nagymacskából például – párduc, tigris, oroszlán – lehet úgy 120-200 ezer. Tehát a Kipling felvázolta hatalmas afrikai és ázsiai dzsungel már régen a múlté. Ugyanakkor a házimacskák száma 600 millió. Hatalmas különbségek vannak tehát, ami azt mutatja, hogy az ember a hátsó kertjévé tette az egész bolygót, mindenütt a saját keze nyoma látszik, és megváltoztatta ezzel a Föld természetes élővilágát, erőteljesen és kedvezőtlen irányba.

Az éghajlatváltozás egy másik riasztó folyamat. Év elején Fokvárosból kaptunk olyan híreket, hogy akadozik a vízellátás, most pedig Izraelből, Kaliforniából, hogy nagyon közel vannak ahhoz, hogy a vésztartalékaikat éljék fel. Ha nem lesz víz, akkor a civilizáció megszűnik létezni. Természetesen nem arról van szó, hogy sehol nem lesz víz a Földön, de lesznek olyan területek, ahol előáll ez a helyzet. Akkor pedig alapjaiban rendülnek meg a társadalom alapjai. Ezt nemcsak én mondom, hanem tudósok sokasága.

– Ön másokkal együtt vallja: különösen veszélyessé válik a helyzet, ha a felmelegedés következtében a metántelepek felszabadulnak. Miért olyan veszélyes ez?

– A Föld légkörében három fő üvegházhatású gáz van. Az egyik a vízpára, ez két hét alatt kicserélődik a légkörben, ezt sem az ember, sem természetes folyamat nem tudja feldúsítani. Ha túl sok van belőle a légkörben, az kicsapódik eső formájában. A vízpára adja a földi üvegházhatásnak körülbelül hatvan százalékát. A maradékért felelős a szén-dioxid és a rendkívül fontos metán, amelynek a légköri sűrűségéhez képest sokkal jelentősebb hatása van, egységnyi térfogatra nézve huszonháromszor erősebb a szén-dioxidnál. Pillanatnyilag a Föld légkörében durván ötmillió tonna metán lehet. A szibériai fagyott altalajban, illetve az Északi-sarkkörnél lévő Barents-tenger, Jeges-tenger, stb. kontinentális talapzatain a magas víznyomás és az alacsony hőmérséklet miatt néhány száz méter mélységben vannak metánhidrát telepek, tömegük a földi légkörben lévő metánnál akár százszorta több is lehet, kötött állapotban. Ha melegszik a levegő, akkor az óceánok is melegebbek lesznek, a metánhidrát stabilitása eltűnik, azaz metánra és vízre esik szét, a víz ott marad az óceánban, a metán pedig kibuborékol. Ha a földi légkörben megkétszerezzük a metán mennyiségét, akkor olyan szélsőséges időjárás-változás történik, amelynek következtében a társadalom is radikálisan átalakul.

Magyarországon ennek veszélyeiről talán én írtam először, még 2007-ben, de ma már sarkkutatók, geológusok egybehangzó kórusa figyelmeztet: nem lenne szabad megengedni, hogy az emberi tevékenység következtében a metánhidrát-telepek disszociáljanak, mert ha a kötött állapotban lévő metán felszabadul, az rendkívül gyorsan bekövetkező és a jelenleginél sokszorosan nagyobb üvegházhatást fog kiváltani, amelyre képtelen lesz az emberiség válaszolni. A szakma ezt úgy mondja, hogy hirtelen megszaladó éghajlatváltozás. Néhány évtized – mondjuk ötven év – alatt annyira felmelegszik a Föld, hogy gyakorlatilag lakhatatlanná vélik a magasabb rendű élőlények – ember, emlős állatok – számára, és a változás gyorsasága miatt csak a legalkalmazkodóbb képességű fajoknak – egyes rovarfajok, ellenálló növények – van esélyük a túlélésre. Egy biztos, ha ez bekövetkezik, életünk minden percében érezni fogjuk. Amikor a metán utoljára felszabadult a telepekből, ez a késő paleocén kor végén volt, akkor a tengeri fajok nagy része kihalt. Mi a tápláléklánc csúcsán lévő élőlények vagyunk. Teljesen világos: ha a Földön bekövetkezik egy nagy tápláléklánc-összeomlás, akkor az emberiség hal bele legelőször. Az orosz akadémia vizsgálata alapján annak a valószínűsége, hogy a metán ebben az évszázadban nagy mértékben felszabadul – ha nem változtatunk semmit –, kilencven százalék, vagyis erre már nyugodtan fogadhatunk nagyobb összegben is, mert szinte bizonyos, hogy bekövetkezik.

– Vajon miért nem veszi figyelembe a politikai-gazdasági elit ezeket a vészjelzéseket? És mintha az emberiség egészét sem érdekelnék ezek a prognózisok.

– Ehhez én nem értek, mint magánembert természetesen foglalkoztat a kérdés. A világ jelenleg a rövid ideig tartó örömökre van berendezkedve, az erkölcsi rendszer csúcsáról letaszított minden természetfölöttit, még a humanizmust is. Mindennek az értékmérője az anyag, a pénz. Amíg ez így van, amíg a pillanatnyi érdekeket részesítjük előnyben, egyszerűen képtelenek vagyunk felfogni húsz-harminc éven át tartó folyamatokat, melyeknek a vége az lehet, hogy meghalunk. Olyan ez, mint amikor valaki nem tudja letenni a cigarettát, nem tud leszokni az alkoholról vagy a kábítószerről. Itt most lehet, hogy erről van szó. Az egész világon kifinomult érzékű szakemberek dolgoznak például a reklámokon, hogy mesterségesen szítsanak egy olyan igényt, ami nincs, hogy minél több, teljesen fölösleges dolgot vásároljunk. Az emberiség egy része – a vezető réteg mindenképpen – elhitte, hogy pénzzel meg lehet oldani mindent, és ezt a szemléletet adja tovább a sajtó, a média segítségével. Pedig ez nem így van. Ha az emberi mohóság tönkreteszi a természetet, könnyen előfordulhat, hogy nincs az a pénz, amivel helyre lehetne hozni a rombolást. Amíg van a Földön tiszta víz és van pénzem, megvehetem, de ha sehol nem lesz iható víz, lehet akármilyen, akármennyi pénzem. Hozzáteszem: már ma is vannak a Földön olyan területek, melyeken nincs tiszta ivóvíz, emberek tízezrei halnak meg a fertőzött víztől. Afrikában ez súlyos probléma. Vagy Indiában, amelynek a népessége hatvan év alatt 250 millióról több mint egymilliárdra növekedett. A kutak kiszáradnak, a sivatag terjedésével fogynak az ivóvízkészletek, így egyre több ember nem jut tiszta vízhez. Vagy elvándorol vagy belenyugszik a sorsába, ami ritka.

– Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a közelmúltban kiadott jelentése szerint a nem túl távoli jövőben évente 25 millióan kényszerülnek elmenekülni otthonukból, csak az éghajlat változása miatt. Ebbe beletartozik nyilván a tiszta ivóvíz hiánya is.

– Pillanatnyilag a Földön a legnagyobb népességrobbanás a Száhel-övezetben van, a sivatagot a szavannától elválasztó sávban, Észak- és Közép-Afrika határán. Az itt élőknek már most sincsenek meg az alapvető létfeltételeik, innen jön a menekültek egy része. A vízkészletek és a termőföldek egyre nagyobb mértékben kimerülnek, és ez súlyos konfliktusforrás. Ráadásul a mobiltelefonok, az internet révén az ottani emberek naponta szembesülhetnek azzal, hogy míg ők az élelemért, az ivóvízért küzdenek, a fejlett nyugati világban egészen más az élet. Valószínűleg ez is motiváló tényező, amikor elindulnak. Mindebben óriási felelőssége van az egykori gyarmattartóknak: a nyugati hatalmak exportálták Afrikába a gondolkodásmódjukat, és ma már az ottaniak is jól akarnak élni, függetlenül attól, hogy ennek mennyi a realitása. Ezért vállalják az Európába vezető út minden kockázatát.

Hetesi Zsolt a Közös otthonunk a teremtett világ című konferencián (Budapest, 2015. szeptember) 

– A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoportjának fent említett, 2007-es tanulmánya szerint az 1960 után született generáció tagjai, ha sokáig élnek, jó eséllyel élhetnek meg éhínséget, járványokat, ami – teszem hozzá én – polgárháborús helyzeteket idézhet elő a világ több pontján. Mire alapozták ezt a rémisztő előrejelzést?

– Emeljünk ki egyetlen példát. Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban valós veszély lett a terrorfenyegetettség. A világ gabonatartalékai ma 2007-hez képest harmadára estek vissza, miközben egymilliárddal több ember él a Földön. A legfrissebb jelentés szerint huszonhat napra elég a gabona a Földön, tíz évvel ezelőtt ez nyolcvan-kilencven nap volt. Harmadára csökkent a Földön az egy főre jutó gabonatartalék. Ez valóban rémisztő. Ott állunk az éhínség küszöbén és van egy népességrobbanás a harmadik világban. Egyébként nem én írtam először ezekről, hanem James Hansen klímakutató, én csak lefordítottam magyarra. Az ön által idézett prognózist ő fogalmazta meg. Dél-Olaszországban például reális veszély bizonyos afrikai betegségek felbukkanása. A kórokozók képesek áttelepülni. A migráció kultúrák keveredését indította el, tömegek jönnek Európába, viselkedésük nem kontrollálható, és ebben nyilván hibás az európai értékrend is, mert a mindent megengedünk szemlélet előbb-utóbb odavezet, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk fölött, és máris ott vagyunk a küszöbén a terrorfenyegetettségnek, a polgárháborúnak. Puskaporos hordón élünk, és ez akkor is így van, ha erről egyesek nem hajlandók tudomást venni. Ha pedig Afrikára tekintünk vagy Ázsia egyes részeire, akkor azt láthatjuk, hogy ott már most is gyakoriak az éhínségek, polgárháborúk, törzsi villongások.

– Az Ön véleménye szerint a jövő az olyan közösségeké, amelyek kölcsönösen segítik egymást, ehhez pedig a legnagyobb lelki erőforrással a Katolikus Egyház rendelkezik. Kérem, fejtse ki ezt kicsit bővebben.

– Magára a kereszténységre gondolok. Az viszont tény, hogy Magyarországon a legnagyobb keresztény szervezet a Katolikus Egyház. Az olyan közösségekben, melyeket valóban megtért, Krisztust a mindennapi életben is követő emberek alkotnak, könnyebb a helyzet. Régebben például Magyarországon a falvakban mindenütt a kölcsönös nagylelkűség, az egymásra utaltság rendszere működött. Ez tartotta életben a közösséget. Kalákában kaszáltak, arattak, kalákában építették a házukat. Ha valaki kihúzta magát mindebből, magára maradt, kiközösítették. Mindez több száz éven keresztül működött, az ember nem zsigerelte ki a földet, a föld pedig megadta az embernek az alapvető életfeltételeket. Amikor azonban beleavatkoztunk ebbe – a folyószabályozással, a mezőgazdaság gépesítésével, a nagybirtokrendszer elterjedésével –, akkor a vidék megrokkant és ennek most aratjuk az utolsó, keserű gyümölcseit. A vidék szenved az ürességtől, reménytelenségtől, munkanélküliségtől. Egy közösségnek mindig szakrális alapja van. Magyarországon ez a kereszténységre alapozott Szent István-i közösséget jelenti. Ha nem lesz közös erkölcsi nevező, amin ezek a közösségek létezhetnek, működhetnek, akkor egyének izolált csoportjai alkotják majd a társadalmat, a maguk vélt érdekeinek megfelelően, iszonyú káoszt hozva létre, aminek vége az összeomlás lesz.

– A beszélgetésben Ön által említett súlyos problémák azonban világméretűek. Ha jól értem Önt, ahhoz, hogy a kedvezőtlen folyamatok jó irányba forduljanak, összemberiségi megtérésre, lelki megújulásra lenne szükség. Lát erre reális esélyt?

– Jáki Szaniszló bencés szerzetes, teológus, fizikus, Templeton-díjas természettudós írta le egyik tanulmányában, hogy Krisztus születése, az, hogy az Isten Fia megtestesült, az abból a szempontból is fontos, hogy a megváltásunk ennek a folyamatnak a része. Attól kezdve, hogy ez megtörtént, a világot nem kell isteni imádatban részesíteni. A kereszténység mutatja meg a mintát ahhoz, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, mi, emberek. Az aranyszabály, hogy ne tegyél olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Ez az ember-Isten kapcsolatban is ott van, mert az Isten emberré lett értünk, hogy mi, bűnösök igazzá váljunk. Ahogyan a második korintusi levél ötödik fejezetében olvashatjuk: Isten Krisztust, „aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala”. Ez alapvető kérdés. Az én személyes megváltásom és világhoz való viszonyom egyaránt Krisztusban kell, hogy gyökerezzen. Addig, amíg nem állítjuk talpra ezt a megfordított értékrendet, melynek tetején ma a pénz, az anyag áll, és nem kerül oda vissza a csúcsra az Istennel való helyes kapcsolat, addig tehetünk bármit, zseniális találmányokat fedezhetnek fel kutatók, a mostani, az egész emberiségre kiható kedvezőtlen folyamatok nem fognak helyes irányba fordulni.

– Szeptember elseje a teremtésvédelmi imanap. Részt vesz ebben?

– Olyan értelemben nem, hogy nem utazom el sehová, de az ember az imáiban mindennap megemlékezhet arról, hogy mennyire rossz úton járunk, és kérjük Istent, világosodjanak meg azok a döntéshozók (és mi mind), akiknek van lehetőségük tenni azért, hogy visszafordítsák az emberiséget a katasztrófába vezető útról.

Fotó: Lambert Attila; Pixabay

Bodnár Dániel/Magyar Kurír