Interjú Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással családról, ünnepekről és a jótékonysági koncertről

Részleteket közlünk a ferencesek.hu-n megjelent beszélgetésből.

– Milyen most a ferences jótékonysági koncert apropóján ismét közönség elé állni?

Kelemen Barnabás: A Zeneakadémia a világ legszebb és legbensőségesebb koncertterme – emellett pedig az alma materünk. Nagyon szeretünk itt játszani, hiszen ideköt minket számos művész, a kollégáink és a mestereink, valamint sok-sok élmény.

Kokas Katalin: Huszonkét éve Kocsis Zoltán szárnyai alatt az akkori rektor, Batta András felkérésére indítottuk el a Zeneakadémián a Fesztivál Akadémia Budapest nevű kezdeményezést, amely idén ünnepli (...) 10. évfordulóját. Az első fesztiválon, a Zeneakadémia nagytermében még Kocsis Zoltán is velünk volt és fellépett, így támogatva a fesztivált és a céljainkat.

(...)

K.K.: Minden koncert gyakorlást igényel. Ha ez nem történik meg, nem lesz jó az előadás. Amikor játszunk, „oda kell tennünk” magunkat. Akár jótékonysági eseményen veszünk részt, akár nem, ugyanazzal a lendülettel készülünk.

K.B.: A színpadon állva lehetőségünk van adni valamit, ami gazdagítja a másik embert. A közös muzsikálás öröme önmagában is felemelő, de a közönség jelenléte kivételes energiával tölti meg az előadást. Az adás öröme ilyenkor visszacsatolássá válik, hiszen a közönségtől erőteljesen árad vissza az energia felénk. Természetesen, ha tudjuk, hogy a koncertünk bevétele egy alapítványt támogat, amely jó ügyet szolgál, különös öröm számunkra a részvétel. Sok helyen szükség van segítségre, és ha tehetjük, mi ott vagyunk.

– (...) hogyan segíthet a zene a társadalmi szemléletformálásban?

K.K.: A zene mindenkinek segít, még annak is, aki azt hiszi, hogy nincs rá ideje. Kevés az az idő, amit magunkra fordítunk, amikor befelé nézünk, és ebben a zene – és leginkább a klasszikus zene – tud segíteni. Szükségünk van a katarzisra. Ha koncertre megyünk, önmagunknak adunk időt arra, hogy átmossuk a lelkünket. Mindenki sokat dolgozik, fáradt, mert állandóan talpon van: elérhetőek vagyunk telefonon, e-mailben, követ minket az irodánk, szinte folyamatosan rendelkezésre állunk. Ha beülünk egy koncertre, és kétszer 45 percig nem néztük a mobilunkat, és nem szólt hozzánk senki, már másfél órát csak magunkkal töltöttünk. Ugyanakkor mégsem vagyunk ilyenkor teljesen egyedül, mert másokkal, közösségben élhetjük át ezt a tapasztalatot.

K.B.: A zenének hatalmas ereje van – bizonyos szerzőknek különösen is. Bach és Mozart például a katarzis nagymesterei voltak. Igazi géniuszok.

(...)

K.K.: (...) zenész ismerőseink, barátaink között vannak olyanok, akiknek a gyermeke autizmussal él, vagy más kihívásokkal kell szembenéznie. Úgy gondolom, szükséges összefognunk és segítenünk.

K.B.: Bár egy-egy koncert nem tudja megoldani a problémát, de egy kicsit hozzátesz a megoldáshoz. Mi szeretnénk nyitottak lenni a segítségnyújtásra.

(...)

K.B.: Nem tudok elképzelni úgy előadást, koncertet, hogy ezt ne egy nálunk sokkal feljebb lévőnek ajánlanánk.

K.K.: Felmenőim között volt Dulánszky Nándor székesfehévári, majd pécsi püspök, Barnabás pedig református oldalról érkezett. A gyerekeink egy része így katolikusnak, egy része pedig reformátusnak lett keresztelve. De valóban úgy van, ahogy Barnabás is mondja: a maga módján – egyházi hovatartozástól függetlenül is – minden zenész hívő.

(...)

K.B.: Pályánkon fontos szerepet foglalnak el Bartók művei, különösen az ő duói. Kurtág György mesterkurzusain sok órán át merültünk el a Kelemen Quartettel Bartók vonósnégyeseiben, amelyekből lemezfelvétel is készült. A Söndörgő a délszláv zenét „anyanyelvi szinten beszéli”, találkozási pontjaink pedig Bartók népzenei gyűjtései köré épülnek.

K.K.: Nem először játszunk együtt, hiszen tavaly a Bartók Tavaszon is közösen léptünk színpadra, ami nagy élmény volt mindannyiunknak. Nagyon szeretünk velük együtt játszani. Örülünk, hogy ismét egy színpadon állhatunk majd.

Szöveg: Gellért Sára Mária

Fotó: Emmer László

Forrás: Ferences Média

Magyar Kurír