Interjú Schönborn bíborossal

Christoph Schönborn bíboros úr, tudjuk, mennyire a szívén viseli az isteni irgalmasság ügyét, a kongresszusok, konferenciák létrejöttét erről, miért tartja ezt a ennyire fontosnak?

Azt gondolom, valóban ez egy nagy jel, amelyet Isten a mai időkre nekünk adott, különösen is János Pál pápa személyében. Ő az a pápa, akit az irgalmasság pápájának lehet nevezni. Ő vezette be az Irgalmasság Vasárnapjának ünnepét, Fausztina nővért boldoggá, majd rövidesen szentté avatta, utolsó lengyel útján, 2002-ben pedig végrendeletként hagyta ránk a világ felajánlását az isteni irgalmasságnak. Azt a küldetést hagyta ránk, hogy váljunk az irgalmasság tanúivá. Úgy látom, hogy ez egy pecsét a mi századunkra, amelyet II. János Pál a 2000. év Fehér vasárnapján, abban, a jubileumi esztendőben adott, amikor Fausztina nővért szentté avatta. Ez volt az új évezred első szentté avatása, mintegy aláírásként, jelként, amellyel a mi időnket megjelölte.

Bíboros úr a közelmúltban Medjugorjéban járt, és beszámolt ottani élményeiről. Milyen tapasztalatokat szerzett a kegyhelyen?

Elsősorban azokról a gyümölcsökről szólnék, amelyeket már jóval korábban megtapasztaltam, mielőtt Medjugorjéba utaztam volna. Évtizedek óta figyelem, hogy milyen sok mély megtérés történik ott. Lelki hivatások születtek, hívő közösségek jöttek létre, sokan megtalálták a belső békét. Gyógyulások történtek, például kábítószerből, sokan az ottlét során egyszerűen meggyógyultak ebből. Ezeket a gyümölcsöket már korábban észrevettem, hallottam, hogy olyan családok békéltek meg egymással, akik a törés szélén álltak. Az a szép ebben, hogy ez minden társadalmi réteget érint, hercegektől az egészen egyszerű emberekig. A Szűzanya valóban mindenkit szeretettel gyűjt, hív és vár.

A második, amit láttam hallottam, a gyónás újra felfedezése. Ez a szentség nálunk, nyugaton szinte eltűnőben van, alig gyakorolják, és azt lehet mondani, hogy Medjugorje Európa legnagyobb gyóntatószéke. Európának nincs olyan helye, ahol ennyien gyónnának. Ez egy nagy jel, ez nem az ördögtől van, az ördög nem azt akarja, hogy az emberek buzgón gyónni menjenek.

Annak, hogy személyesen odautaztam, személyes okai voltak, egy nagy ügyet akartam a Szűzanyához odavinni. Persze, lehet azt mondani, hogy ezt bárhol megteheti az ember, ez igaz, de nyilvánvaló jeleit adta, anyai közelségének. Függetlenül attól, hogy az Egyház majd a maga idejében, hogyan fogja megítélni, mégis sokan megtapasztalták ott anyai közelségét Hiszem, hogy Medjugorje olyan hely, amelyet Mária különlegesen kiválasztott, azért, hogy anyai szeretetével, gyógyító kezével és szívével közel legyen az emberekhez. Ezért számomra fontos volt, hogy egyszer személyesen is odamenjek. Privát zarándoklatnak szántam, de nem maradt titokban és aztán magam is beleegyeztem, hogy beszéljek róla, mert fontos nekem, hogy hálát adjak azokért a kegyelmekért, melyeket ott az emberek kaptak.

Bíboros úr, az Ön családja is Kelet-Európából származik, pontosan honnan jön a Schönborn család?

Családom eredetileg Németországból, pontosan Bohémiából való, magam is ott születtem. Ez ma Csehország. Erős családi szálak kötnek bennünket oda, melyek, hála a kommunizmus megszűntének, újra felvirágoztak, kapcsolatom az ősi hazához megint élő.

Bíboros úr, Ön főpásztor, ugyanakkor domonkos szerzetes is. Hogyan tudja főpásztori szolgálatát szerzetesi hivatásával összeegyeztetheti?

A dominikánus kolduló rend. Szent Domonkos úgy képzelte el, hogy a szerzetesek koldulnak a mindennapi kenyérért, hogy így éljék meg Isten gondviselését. Püspökként, természetesen, nem engedhetem meg, hogy az egyházmegye koldulásból éljen, arra várva, hogy egy jómódú jótevő mikor tesz valamely nagylelkű ajánlatot. Ám valami mégis megmaradt ebből, ami a keresztény élethez hozzá tartozik, ahogy a hegyi beszédben is elhangzott. Igyekszem megélni az isteni gondviselésre való teljes ráhagyatkozást. Isten valóban szerető atya, aki törődik velünk. Nem arról van szó, hogy nem kell fáradoznunk, de nem kell aggódnunk, ahogy a hegyi beszédben elhangzott: ne aggodalmaskodjatok, mert a ti mennyei Atyátok gondoskodik még az ég madarairól, és a mezők liliomairól is. Mint domonkos szerzetes, remélem, hogy ebből a hozzáállásból sikerül valamit megvalósítanom püspökként is.

A második a tanulmányok szeretete. Domonkos engedte, hogy szerzetesei tanuljanak. A leghíresebb képzett domonkos Aquinói Szent Tamás. A tanulmányok szeretete része a domonkos életnek. Ez megmaradt nekem, a könyvek írása, előadások tartása. Mindez része egy püspök feladatának és egyben egy domonkos szerzetesnek is.

A harmadik az Istenanya és a rózsafüzér szeretete. A rózsafüzér mélyen gyökeredzik a domonkos hagyományban. Ebben még buzgóbb is lehetnék. Hiszen a domonkos hagyományban a rózsafüzér imádkozására való biztatás is benne van. Ez tehát néhány jelzésszerű szó egy püspök életéről, aki egyben domonkos rendi szerzetes.

Milyen örömök, gondok vannak az osztrák egyházban, amelynek Ön a vezetője?

Az egyházban, Ausztriában sok minden jó van, ami öröm forrása, ám erről nagyon keveset beszélünk, mert nincs körülötte nagy lárma. Ám, ha ezek nem volnának, akkor nagyon fájdalmas lenne. Sok jót tesz a felebaráti szeretetben a caritas, az a szolgálat, amelyben az egyház közvetlenül van jelen az emberek számára. Tapasztalat, hogy nagyszerű hívő emberek vannak, ugyanakkor fájdalmas az elvilágiasodás tapasztalata. De nem hiányoznak az egyszerű, mélyen hívők, és nagy öröm számomra, amikor látom, hogy minden szekularizáció ellenére, mégis vannak hívők. Ez nagy reményt ad.

Beszélgetésünk végén hogyan üzenne nekünk, magyaroknak?

Először is gyerekkorom óta mélyen kötődöm a magyarokhoz, családom egy része Magyarországról származik, vannak nagybácsikáim és nagynénéim, akik előbb beszéltek magyarul, mint németül. Úgy emlékszem 1956 októberére, a magyarok forradalmára, mintha ma lenne. A fülemben ma is hallom a rádió utolsó bemondását, családunk minden tagja odatapadva hallgatta. 11 éves voltam, amikor a szovjet páncélosok körülvették a rádiót és fokozatosan lefoglalták. Figyeltük az utolsó szavakat, amelyek megszakadtak, és Magyarországot visszalökték a szolgaságba. Felejthetetlen volt. Azután jött a sok menekült. Mindenütt magyar menekültek voltak elszállásolva. Több tízezren kényszerültek menekülésre azokban az időkben.

Ma is nagy érdeklődéssel kísérem azt az utat, amelyen a magyarok járnak. Személyesen ismerem az Önök miniszterelnökét, Orbán Viktort és a feleségét, nagyra tartom őt és törekvéseit, hogy Magyarországon a jó és pozitív erőket igyekszik erősíteni, a társadalom nagy értékeit védeni. Nagyszerű, hogy a család védelme kifejezetten benne van a magyar Alkotmányban. Sajnos a család egész Európában veszélybe került. Megkérdőjelezik már a fogalmát is, ahogyan Spanyolországban is megtörtént, ahol már nem is családról, apáról, anyáról, szülőkről beszélnek, a törvényben maga a család-fogalom is megzavarodott. A magyar alkotmányban a társadalom alapja az élet szeretete, az élet védelme, a jogok között első a saját élethez való elvehetetlen jog. Ez nagy jel Európa számára.

Persze a demokráciában mindenféle áramlattal szembe kell nézni, de Magyarországon nagy többség van, amely kifejezetten kiáll ezek mellett a keresztény értékek, mint a társadalom alapja mellett. Nagy öröm ez számomra.

Zimányi Ágnes

Az interjú meghallgatható a Magvetés – hitéletünk krónikája című műsorban, 2012. április 23-án, hétfőn, 15.34-től.

Magyar Kurír