Ismeretterjesztő konferenciát tartottak a váci dóm nagyszabású rekonstrukciójáról

A nagyszabású – történelmi léptékű – rekonstrukciós munkálatok idén tavasszal kezdődtek a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban, és a dóm átfogó (rekonstruáló, restauráló, szépítő és korszerűsítő) felújítását célozzák. A tervek szerint a (belső) munkálatokkal 2022-ben, a dóm felszentelésének 250. évfordulója esztendejében végeznek. A templomba új főoltár is készül.

Az ismeretterjesztő konferenciát Kucsák Gábor, a Vác Városért Alapítvány elnöke kezdeményezésére szervezték meg azzal a céllal, hogy az érdeklődők minél jobban átláthassák, milyen rendkívüli jelentőségű munka kezdődött el pár hónapja és zajlik jelenleg is a dómban. A konferenciáról Ribáry Zoltán írt beszámolót, melyet szerkesztve adunk közre.

Az ötletgazda Kucsák Gábor mellett a konferencia levezető elnökeként Varga Lajos segédpüspök is köszöntötte a megjelenteket, kiemelve, hogy a székesegyház történelmi, építészettörténeti, liturgia-, dogma- és kultusztörténeti emlékhely is egyben, s mint ilyen, Vác egyik legfontosabb építészeti kincse, öröksége.

Minden épület fejlődik, főképp a berendezése. A különféle helyreállítások, rekonstrukciók sokféle ismeretet kívánnak, hiszen ezek alapján lehet meghozni a döntéseket a tennivalókról. Most egy kicsit bepillantást nyerhetünk mindazon ismeretekbe, amelyek kisebb-nagyobb mértékben meghatározhatták ezt a restaurálást – fogalmazott Varga Lajos püspök, köszönetet mondva a szervezőknek ezért a lehetőségért.

Marton Zsolt megyéspüspök levélben köszöntötte a konferencia szervezőit és résztvevőit, így fogalmazva: „Mindannyiunk számára nagy öröm, hogy szeretett egyházmegyénk ezeréves fennállásának ünneplése kapcsán sor kerül a váci székesegyház nagyszabású rekonstrukciójára. Miközben Egyházunk az evangélium hirdetésén és a lelkek üdvösségének előmozdításán fáradozik, törekedve az ehhez szükséges szervezeti struktúra jobbítására, valamint a legmegfelelőbb lelkipásztori módszerek megtalálására és hatékony alkalmazására, nem feledkezhetünk meg épített örökségünk gondozásáról sem. Templomaink a kultusz végzésének helyei, központi szerepet töltenek be a közösségi istentiszteletben és a szentségek kiszolgáltatásában, és gyakran igen nagy művészeti értéket képviselő alkotásokban gazdagok. Ezért az épített örökségen belül is első helyet foglalnak el az Egyházban.

A templomok közül kiemelkedik a püspök széktemploma, vagyis a székesegyház.

Miként a neve is jelzi, itt található a püspök széke, más szóval katedrája, amely a püspök tanítóhivatalának és egyházkormányzati hatalmának jele. Ugyanakkor

mindazok egységének a jele, akik ugyanabban a hitben alkotnak egységet, amelyet a püspök mint a nyáj pásztora hirdet.

Az egyházmegye életében ennek az egységnek a megvalósulását kiemelkedően fontosnak tartom, és ennek hangsúlyozására építünk a székesegyházunkban mozdíthatatlan új főoltárt is a jelenlegi mozgatható fa oltár helyére.”

A főpásztor levelében a továbbiakban kiemelte, hogy a székesegyház az egyházmegye liturgikus életének központi helyszíne, itt van lehetőség megtartani a hívek és a papság lehető legnagyobb számú részvételével zajló liturgikus eseményeket, például a nagycsütörtöki krizmaszentelési misét, a püspökszentelést, a pap- és diakónusszentelést.

„Én magam is itt nyertem el az egyházi rend szentségének mindhárom fokozatát, itt szenteltek diakónussá, pappá, valamint püspökké is.

Püspöki szolgálatom kezdetétől fogva örömmel tapasztalom, hogy a váciak közül sokan, papok és hívek egyaránt nagyon szoros szálakkal kötődnek a székesegyházhoz,

és ez a kötődés valamilyen formában időről időre meg is nyilvánul. Ilyen megnyilvánulás ez a szakmai konferencia is, amelynek létrejöttéért szívből köszönetet mondok a Vác Városért Alapítványnak és vezetőinek. Kívánom, hogy ez az esemény fűzze szorosabbá a kötődés imént említett szálait, gazdagítsa a székesegyház megújulásának folyamatát megalapozó és az ahhoz kapcsolódó szellemi megnyilvánulások sorát, s ha csak jelképesen is, töltsön be valamennyit abból az űrből, amelyet főtemplomunk jelenlegi átmeneti nélkülözése jelent mindannyiunk számára. Végül ezúton is szeretettel buzdítom mindazokat, akik a székesegyház megújításának munkájában részt vesznek, hogy motivációjukat ne annyira saját emberi munkájuk sikerében keressék, hanem mindenkor azt tartsák szemük előtt, hogy a közösség szolgálatára és Isten dicsőségére cselekednek, azok pedig, akik a megújulásnak külső szemlélői és várakozással tekintenek a felújítási munkálatok eredménye felé, kísérjék imádsággal a megújulás folyamatát” – fogalmazott köszöntőlevelében az egyházmegye főpásztora.

A piarista gimnázium dísztermében rendezett konferencián öt szakmai előadást hallhattak az érdeklődők.

Buzás Gergely régész-művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója a középkori váci székesegyház építészettörténetét foglalta össze a régészeti feltárások tükrében; Janotti Judit építészmérnök, műemléki szakmérnök a mai dóm építészeti értékeiről szólt; Hubayné Horváth Nóra okleveles táj- és kertépítész és Gecséné Tar Imola okleveles tájépítészmérnök, örökségvédelmi szakértő előadása pedig a váci püspöki kert és a dóm terének 250 éves történetébe nyújtott bepillantást.

Jernyei Kiss János művészettörténész, egyetemi docens, illetve leginkább Velledits Lajos festő, vezető restaurátor előadása kapcsolódott legszorosabban a lassan fél éve tartó restauráláshoz.

Jernyei Kiss János előadásában a székesegyház 18. századi freskóegyüttesének képi programjára fókuszált, s többek között kiemelte: „A székesegyház Maulbertsch festette freskóegyüttesének középpontjában a Mária látogatását ábrázoló főoltárképen az ég felé forduló, hálaénekét zengő Mária áll. Átszellemült alakja szoros tematikus kapcsolatban van a Szentháromságot imádó mindenszenteknek a kupolában megjelenő képével, hiszen a Magnificatban Isten országának eljövetelét és önnön megdicsőülését énekli meg, pontosan azt, amit a mennyezeti freskó ábrázol. A Szűz tehát a vizitáció jelenetében egy jellemzően tridentinus szerepben – a vallásos tapasztalat keresésében példát nyújtva – mint elragadtatott látnok tűnik fel. A főoltárkép így a hagyományoktól eltérően nem a templom címünnepét (Nagyboldogasszony) jeleníti meg, hanem összetettebb, általános hitigazságokra intő és hívői viszonyulásra tanító pasztorációs szerepet tölt be.”

Velledits Lajos azzal a gondolattal kezdte előadását, hogy a restaurátorok tevékenységét három szóval lehet jellemezni, ezek pedig a megismerés, a restaurálás és az ápolás, ugyanakkor kiemelte, hogy a restaurálás csak több tudományág együttműködésével valósulhat meg, s így interdiszciplináris tevékenység. A váci székesegyház javában zajló felújítása kapcsán az előadó megemlítette, hogy itt már beszélni lehet a Maulbertsch palettáját jellemző színekről, hiszen immár rendelkezésre állnak azok a laboratóriumi vizsgálati eredmények, amelyek pontosan meghatározzák a dómkupola felületén előforduló pigmenteket. A vezető restaurátor méltatta az architektúrafestő elődök és mai kollégái munkájának jelentőségét. Mint fogalmazott: a perspektívaszerkesztéstől a motívumok festéséig elképesztő precizitást igénylő feladatuk volt és van a templomdíszítésben.

Forrás: Ribáry Zoltán / Váci Egyházmegye
Fotó: Ribáry Zoltán; Horogszegi Tamás

Magyar Kurír