Ismerjük fel Isten jelenlétét a fájdalomban – A cebui érsek szentmiséje a NEK keddi napján

A homília a Szent Máté evangéliumából elhangzott, a bátor hitvallásra felhívó részhez (Mt 10,28–33) kötődött. A Fülöp-szigeteki főpásztor szeretettel köszöntötte a megjelenteket, átadva minden jelenlévőnek az öröm és a béke üzenetét, amelyet Cebuból hozott magával. Felidézte, hogy az előző eucharisztikus kongresszust Cebuban, a Fülöp-szigeteki kereszténység bölcsőjében rendezték, 2016-ban. Krisztus tanításának híre ötszáz évvel ezelőtt jutott el hozzájuk. Cebu érseke számára különleges öröm, hogy itt lehet közöttünk, ugyanis az a katedrális, ahol pappá szentelték, Árpád-házi Szent Erzsébetről van elnevezve. Egyúttal örömteli csodának nevezte, hogy a koronavírus-világjárvány idején az Úr összegyűjtött minket, és együtt ünnepelhetjük az Eucharisztia csodálatos ajándékát a nagy múltú és gyönyörű Budapesten.

José Palma érsek leszögezte: valódi békét egyedül Isten tud adni. Ha Isten békéje betölti a lelkünket, ez abból fakad, hogy az ő családjának részei vagyunk. Az eucharisztikus kongresszus mottója a 87. zsoltárból származik. Ebben azt olvassuk, hogy az Úr dicséri Jeruzsálemet, mert Jákob összes lakóhelye fölött áll, és ezt a várost maga az Úr alapította – emelte ki. Jeruzsálem kiváltságos helyzetét azonban az Úr kiterjesztette minden nemzetre, még a város ellenségeire is, hogy mindenki azt mondhassa: ott született. Így amikor minden nemzet Jeruzsálemmel együtt megismeri és éli azt a békét, amelyet Isten akar, akkor körtáncban éneklik: „Minden forrásom belőled fakad” (7.). A teremtés elérte célját. Amiről a zsoltáros beszél, az minden szentmisén megvalósul. Minden szentáldozatot azzal kezdünk, hogy elismerjük:

együttlétünk forrása az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A szentmisén elengedjük rangunkat, társadalmi státuszunkat, mindazt, ami megoszt minket, hogy a hívek közös családjává válhassunk. Testvéremnek nevezzük egymást, és kérjük az Urat, hogy fogadja el áldozatunkat. Felajánljuk és ünnepeljük az Eucharisztiát, és ebben tudjuk megtapasztalni igazán azt a békét, amit egyedül Isten tud megadni. „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára” – olvashatjuk Péter első levelében (2,9).

José Palma rámutatott: a béke nem jelenti a fájdalom és a szenvedés hiányát, hanem Isten jelenlétének felismerését a fájdalomban és a szenvedésben. A mai evangéliumban az Úr arra biztatja apostolait, hogy a szenvedések, üldözések ellenére se féljenek, ne aggódjanak.

Ha tudatosítjuk magunkban, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk, semmilyen fájdalom, szenvedés nem tudja kiűzni belőlünk azt a békét, ami Isten szívéből fakad.

„Ha Isten velünk, ki ellenünk…” (Róm 8,1). Még ha a Covid sok helyen változatlanul támad is, de Isten jelen van, nem hódolunk be a félelemnek, hanem kitartunk a hitünkben, így Pál apostollal együtt mi is elmondhatjuk: „Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben” (2Kor 4,7–8).

A mai napon ünnepeljük a kassai vértanúk, Szent Márk, István és Menyhért liturgikus emléknapját. Ennek kapcsám a főpásztor kifejtette: a béke mint Isten családjához való tartozás, és a béke mint Isten jelenléte a fájdalomban és a szenvedésben, tökéletesen megvalósult az ő életükben. A három vértanú, Szent Márk, István és Menyhért élete arra tanít ma minket, hogy a béke nagyon is elérhető a fájdalom és a szenvedés ellenére, ha a szívünk legmélyén e család részei maradunk, amely élő vizet merít mennyei Atyánk forrásából.

A cebui érsek idézte Luis Antonio Tagle bíborost, aki a Fülöp-szigeteki kereszténység felvételének 500. évfordulója alakalmából a Vatikánban bemutatott szentmisén a továbbadandó ajándékról beszélt, és Ferenc pápához intézett üzenetében így fogalmazott: „Az ajándék ajándék kell hogy maradjon. Meg kell osztani azt valakivel. Ha megtartjuk magunknak, nem lesz többé ajándék.”

José Palma érsek tényként szögezte le: az Eucharisztiában bőségesen megáldottak és betöltöttek minket Isten kegyelmének forrásai. Ezáltal meghívást kaptunk arra, hogy a béke csatornái legyünk mások számára. Akár egy forrás, aminek

vize szabadon folyik, megöntöz és betölt minden teret, amelyet elér. Így sugározzuk mi is Isten békéjét, a föld minden nemzetének, bárhol legyünk is.

„Isten békéje legyen velünk mindig küldetésünk során, és Égi Édesanyánk, a Béke Királynője járjon közben mindannyiunkért. Ámen!” – ezzel a fohásszal fejezte be szentbeszédét José Serofia Palma cebui érsek.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, vezényelt Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír