Ismét eredeti szépségében tündöklik Szécsi Antal Keresztútja a budapesti Golgota téren

A rekonstrukciót Hermann Zsolt szobrász, restaurátor végezte. Munkájában segítségére volt az általa vezetett Egyházművészeti Kft.

A megjelenteket Pikó András, Józsefváros polgármestere köszöntötte. Ünnepi beszédében, utalva az éppen zuhogó esőre, kiemelte: sok megjelenttől hallotta, milyen nagy öröm, hogy megérkezett az égi áldás; keresztúthoz illő idő, mégis, milyen sokan eljöttek. Húsvét előtt állunk, ami az egyik legcsodálatosabb ünnep, a feltámadás, az újjászületés ünnepe. Együtt örülünk most, a tér, a 14 stáció újjászületésének, annak, hogy ezeknek az önmagukban is páratlan értéket jelentő alkotásoknak lezárult egy nagyon hosszú, nehéz története. Ám ennél többről van szó: értékeinkről, a ma és a korábban élt emberekről, Józsefvárosról, ahol élünk, és az időről – ezek mind-mind összekötnek bennünket – mondta a VIII. kerület vezetője. Leszögezte: Józsefváros az erős közösségek városrésze. Az itt látható stációk az egyik legerősebb – ha nem a legerősebb – közösség, a katolikusok összefogásából születettek. Hirdetik a hitet, de azt az üzenetet is, hogy a halál fölött mindig győzedelmeskedik az élet. „Hiszem, hogy a stációk látványa most és majd nemcsak a hívőket nyugtatja meg, de a közös múltunk erejét is sugározza, amely ebben a pillanatban is bennünket erősít” – fogalmazott a polgármester.

A Golgota épp ezért tud mindannyiunké lenni. Gondoljunk bármit a világról, higgyünk az örök isteni megváltásban, vagy csak saját életünk és boldogságunk kiteljesedésében, ezek a kőszobrok itt mindannyiunknak azt üzenik, hogy Józsefvárosnak van erős múltja, és abban gyökerező, közös jövője. Amikor a Golgota téri Keresztútra és a stációkra nézünk, gondoljunk azokra, akik megálmodták, megalkották ezeket a stációkat; azokra, akik megőrizték; és azokra is, akik eldöntötték, hogy újra otthont találnak nekik ezen a téren, és rengeteget dolgoztak azért, hogy ez sikerüljön. A polgármester köszönetet mondott a Keresztút és a stációk megalkotóinak, és mindazoknak, akik részt vettek a rekonstrukciós munkálatokban. „Mi mindannyian közös célunknak tekintettük a felújítást, és abban a hitben adjuk át ezeket az alkotásokat a jövőnek, hogy utódaink is vigyázni fognak közös értékeinkre. Biztos vagyok abban, hogy ez így is lesz.”

Végezetül bejelentette: a Golgota téri stációk rekonstrukcióját elvégző Egyházművészeti Kft.-vel egyetértésben az önkormányzat felajánlja a stációk műkő alakzatainak és bronz domborműveinek negatív öntőformáit az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyének.

A Kálváriát Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök áldotta meg, a Pesti-Déli Espereskerület papjainak közreműködésével. A keresztutat is ők végezték, a hívekkel együtt.

Az ünnepi eseményen zenei szolgálatot végzett a Szent Efrém Férfikar.

*

A Golgota téri Kálvária és domborművek története

A józsefvárosi Golgota téren egykor kálváriaút vezetett végig, az út végén a Golgota-kápolna állt. A kápolnát 1885-ben emelték az akkoriban megalapított Tisztviselőtelep mellett. Egy ideig ez szolgált a telep miséző helyéül is, mielőtt felépült volna a Magyarok Nagyasszonya-templom. A 14 stáció eredeti bronz domborműveit az 1890-es évek első felében Szécsi Antal szobrászművész készítette, és feltehetően az alkotásokat keretbe foglaló, arányos szépségű faragott mészkőépítmények is az ő tervei alapján készülhettek.

A Golgota téri stációk és a Kálvária a II. világháború során súlyosan megrongálódtak. Egyes stációkat sikerült megmenteni, azokat a Magyarok Nagyasszonya-templom körül helyezték el. A kápolnát 1971-ben életveszélyesnek minősítették és felrobbantották. A rossz állapotúnak bélyegzett épület csak a harmadik robbantásra omlott le. A megsemmisítés valódi oka valószínűleg az volt, hogy a Ganz-Mávag gyár kommunista vezetése nem nézte jó szemmel, hogy munkásaik rendszerint betérnek a kápolnába.

A rekonstrukciós munkálatokat Hermann Zsolt szobrász, restaurátor végezte. Lapunknak elmondta: 2019 júniusában nyerte meg a VIII. kerületi önkormányzat által kiírt pályázatot, mely az Országgyűlés határozatával és támogatásával a Golgota téri stációk teljes rekonstrukciójára vonatkozik. „Számomra hatalmas megtiszteltetés és öröm volt Szécsi Antal csodálatos, világszínvonalú egyházművészeti alkotásának életre hívása, mely a VIII. kerület és egész keresztény nemzetünk közös kincse. Az ország talán legszebb keresztútja készült most el, és vált újra láthatóvá.Az egész munkafolyamat alatt éreztem, hogy minden nehézség és a tornyosuló akadályok ellenére tevékenységünket Isten áldása kíséri, így nem csupán az emberi erőfeszítéseinken múlott a mű sikere és létrejötte.”

Hermann Zsolt óriási szerencsének nevezte, hogy a megsemmisített domborművek megvoltak másolatban Máriabesnyőn. Az 1930-as években ugyanis a kapucinusoknak nagyon megtetszett ez a VIII. kerületi keresztút, és szerettek volna kérni belőle egy másolatot. Meg is kapták, így tehát a máriabesnyői (a Szécsi Antal domborművei alapján 1929-ben műkőből öntött) stációk az eredeti alkotások hű másolatai.

Hermann Zsolt Szécsi Antal alkotásai alapján műkőből készítette az építményeket és bronzból öntötte a domborműveket.

A szobrászművész számára nagy kihívást jelentett a több szakmán átívelő, méreteiben és technikai megoldásaiban is rendkívül bonyolult, monumentális és részletgazdag rekonstrukciós munka, melynek hűen tükröznie kellett az eredeti művek harmóniáját, klasszikus szépségét, nemességét, melyhez a mai kor modern technikai megoldásait, anyagait, eszközeit segítségül hívta. Többirányú végzettsége segítette a rekonstrukciós folyamatok megvalósítását: a Képzőművészeti Egyetemen tanult klasszikus szobrászati és restaurátori képzés mellett nagy segítségére volt díszítőszobrász végzettsége, ahol a formakészítést elsajátította, és a műkőöntés, anyagmozgatás terén szerzett tapasztalatait is hasznosíthatta.

Végezetül Hermann Zsolt megköszönte mindazok közreműködését, akik segítették abban, hogy Szécsi Antal Keresztútja ismét eredeti szépségében tündökölhessen.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír