Ismét látható a felújított nyírvasvári Szent István-kápolna egyedülálló freskója

Az oltárkép különlegességét Szent István király országfelajánlásának egyedi ábrázolásmódja adja. Az általánosan ismert ábrázolás – az uralkodó által a koronázási jelvények: a korona, a jogar, az országalma Szűzanyának való szimbolikus átadása – a késő barokk kor egyházi festészetének kedvelt témája volt. A nyírvasvári templom oltárképén a megszokottól eltérően Szent István király nem a koronát, hanem gyöngysoros rózsafüzérrel átkötött kardját adja át Szűz Máriának és gyermekének. Nagy-Magyarország területén összesen négy ilyen freskó található.

Bálint Sándor néprajzkutató értelmezése szerint a kard biblikus jelkép. Jeremiás, az Úr prófétája kardot nyújt át Júdás Makkabeusnak: „Vedd e szent kardot, mint Isten ajándékát, amellyel az én népemnek, Izraelnek ellenségeit levered.”

Az eseményen részt vett Németh István püspöki titkár; Babály András plébános, iskolalelkész; Egri Tibor görögkatolikus parókus; Simon Miklós országgyűlési képviselő; Hornyák János, Nyírvasvári polgármestere; önkormányzati képviselők; Rácz Tiborné, a nyírbátori Báthory István köznevelési intézmény igazgatója; az intézmény vezetősége; valamint az iskola 9–12. osztályos diákjai és az egyházközség hívei.

A részt vevő diákok számára a szertartás egyben a tanév eleji lelkigyakorlatuk záró szentmiséje is volt. A háromnapos lelkigyakorlatot Németh István püspöki titkár tartotta, amelynek azért is méltó lezárása volt a szentmise, hiszen az intézmény védőszentje az iskola egyházi fenntartásúvá válása óta Szent István király.

Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmisén elhangzott elmélkedésében hangsúlyozta, hogy Szent István életében a legfontosabb Isten, a haza és a család volt. „Ez legyen számunkra is a legfontosabb” – buzdította a diákokat és a jelenlévőket – majd hozzátette: 

Ha nem érezzük Isten jelenlétét, akkor böjtöljünk, vállaljunk áldozatot, és megtapasztaljuk, hogy nem Isten távolodott el tőlünk, hanem mi távolodtunk el tőle.

Akkor lesz lehetőségünk visszatérni Istenhez, az Egyházhoz, a templomhoz, és odafigyelni embertársainkra, szeretteinkre, a ránk bízottakra, így teljesítve hivatásunkat.”

A főpásztor elmélkedésében az elhangzott evangéliumi szakasz (Lk 5,33–39) alapján arról beszélt, hogy Isten jelenlétének megtapasztalásához szükséges a böjt, amely első hallásra nem illik a templommegáldáshoz, de lelki megújuláshoz vezet, és ennek jelképe lehet a felújított templom.

„Tulajdonképpen Jézus megadja a választ arra, hogy mit jelent az igazi böjtölés: »Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek.« A vőlegény maga Jézus. És hová vitték a vőlegényt? A keresztre. Áldozat nélkül tehát nincs böjtölés, ami tulajdonképpen önmegtagadást jelent. Megtagadjuk magunkat, elfeledkezünk magunkról, kilépünk az önzésünkből, és rádöbbenünk arra, hogy itt van az Isten, velünk van Jézus.

Egészen addig kell böjtölni, vagyis önmegtagadási gyakorlatokat végezni, amíg nem tudunk figyelni arra, hogy itt van Jézus, aki odaadta értünk az életét, de föltámadt, és velünk van mindennap a világ végéig. Gyakran elfeledkezünk erről, ezért dolgoznunk kell magunkon, mert hiszen mi mindannyian, Szent Pál szavai szerint, a bennünk lakó Szentlélek templomai vagyunk. Így lesz a böjt megújító áldozat, így kapcsolódik össze a mi életünk, áldozatunk, személyes önzetlen szeretetünk, és leszünk egyre inkább hasonlóvá Jézus Krisztushoz, aki nekünk akarja adni az örök életet. Ez a megújulás lényege. Örülünk a templom felújításának, ennek a lehetőségnek. Akik megépítették ezt a templomot, megalkották a gyönyörű freskókat, Istennek akartak dicsőséget szerezni, mert ahol Isten dicsősége, ott a mennyország, vagyis le akarták hozni az életünkbe a mennyországot. Tudatosítani szerették volna, hogy velünk van az Isten, a vőlegény.

De mi nemcsak a múltért adunk hálát, hanem a jövőre is gondolunk, ami bennetek van.” A főpásztor idézte a Szentírást: „Reményt és jövőt adok nektek!” (Jer 29,11), és elmondta, hogy az egyházmegyében az idei tanév jelmondatának a 2025-ös szentév „A remény zarándokai” mottóját választották. 

„Ez azt jelenti, hogy van reményünk, örök jövőnk Jézus Krisztusnak köszönhetően. Már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és föltámadt. A szeretet parancsa szerint szeretnénk élni. Ez az az új bor, új tanítás, amely szétfeszíti a régi kereteket, ami egészen megújítja az ember életét, és ennek jelképe a megújított templom, de a legszebb, legjobb, legfontosabb megmutatója a megújult ember. Az emberben ott van a növekedés lehetősége, hogy rátaláljon arra, amire az Isten meghívta, és azt elfogadva, arra válaszolva megélje a hivatását, jó ember, jó keresztény legyen, és bármi más, ami ezekre az alapokra épül” – hangsúlyozta a megyéspüspök.

A szentmise végén Babály András plébános mondott köszönetet a kápolna felújításáért, amely Benedekfalvi Luby Károly (1750–1805) és családja házi kápolnája volt. A tervezést kettős cél vezette. Egyrészt fontosnak tartották megőrizni és bemutatni az ott lévő páratlan értékű freskót, amely bár még felújításra vár, de a jelenlegi állapotában már megtekinthető.

A felújítás másik célja volt, hogy az egyházközség visszakapja a kápolnáját, hiszen évek óta a görögkatolikus templomban tartották a szentmiséket. András atya köszönetet mondott a görögkatolikus egyházközségnek a szeretetteljes befogadásért.

A Szent István-kápolna megáldását követően az ünnepség a nyírbátori Báthory István Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban folytatódott. Megújult az iskola belső udvara is, amely szintén püspöki áldásban részesült ezen a napon. Az udvart a jótékonysági bálon összegyűlt szülői támogatásból, valamint az egyházmegye hozzájárulásával újították fel. Az impozáns udvarra áthelyezték Báthory István mellszobrát az iskola aulájából, és hamarosan padokkal, asztalokkal teszik még otthonosabbá a diákok pihenését, kötetlen beszélgetéseit, elcsöndesedését, olvasgatását szolgáló teret.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír