Isten akar közöttünk lakni – Érseki szentmisével ünnepelték a baki templom 200. jubileumát

A hálaadó szentmise elején Vass István, az egyházközség világi elnöke mondott köszöntőt. „Tisztelet és hála elődeinknek a munkájukért, melynek köszönhetően falunk máig virágzik, és ma együtt ünnepelhetjük a baki templom építésének 200. évfordulóját. Köszönet illeti Farkas Tamás polgármestert, aki a falu irányítása mellett szívén viseli és segíti az egyházközség életét is” – fogalmazott, hozzátéve: szerencsére élnek a faluban olyan szorgalmas és sikeres vállalkozók, akiknek módjukban és szándékukban áll támogatni környezetük és a templom szépítését, fejlesztését. Külön megköszönte Pásztor Emánuel János plébános szolgálatát is, aki „huszadik éve viseli a reverendát, annak minden terhével és örömével együtt”, és aki a jubileumi ünnepség szellemi atyja és fővédnöke is volt.

A mai szentírási szakaszok, amelyeket hallottunk, szinte kivétel nélkül valahogyan a templomra irányítják a figyelmünket. Milyen jó, hogy éppen 200. évfordulóját tudjuk ünnepelni ilyen összefüggésben, és milyen jó, hogy éppen egy nappal ezelőtt volt a lateráni bazilika felszentelésének ünnepe, mely a pápa főtemploma, „így tehát az egész egyház főtemplomára is tudunk emlékezni” – fogalmazott szentbeszédében Udvardy György.

A főpásztor felidézte a szegény asszony két fillérje történetét is, szembeállítva azt magatartásával. Ez a kontraszt arra irányítja a figyelmünket, hogy most a templomról, a templomunkról gondolkodjunk. Arról a templomról, amely itt áll kétszáz éve, mert valakiknek volt bátorságuk, akaratuk, jövedelmük, és ezt a jövedelmet oda akarták adni arra, hogy Istennek hajléka jöjjön létre, a kor stílusának, szépségének megfelelően. „Egyszerre van hála és köszönet a szívünkben ezért, és hogy az Isten is akar közöttünk lakni. (…)

Milyen nagyszerű dolog: Jézus Krisztus megtestesülésében arca van Istennek, arca van az isteni szeretetnek, megszólíthatjuk őt. Nem kell attól félni, vajon hallja-e szavunk, eljut-e hozzá a kérés, kiáltás. Ezt a logikát követve a templom által is jelenvalóvá válik számunkra Isten jelenléte

– mutatott rá Udvardy György.

„A templom Isten hajléka. Sokszor még hittel is nehéz belegondolni ebbe. Isten nem távol van, nem jelekben, földrengésben, harsonazúgásban kell felfedezni; itt van a település középpontjában: ide kell jönni, és be kell lépni Isten hajlékába. Milyen jó, hogy ezen a kapun van jogom belépni.

S milyen jó, hogy mert megkeresztelt vagyok. Egészen biztos, hogy a templomban Istennel találkozom. Itt van az Eucharisztiában, itt van az elhangzó szentírási szövegekben.

Elhangzik a szó, megérint bennünket. Itt van a testvéri közösségben, melyben mindenki próbál keresztény módon helytállni családapaként, családanyaként, a közösséget szolgálva, munkahelyen. (…) Ide tudok jönni, beléphetek Isten hajlékába. (…)

Mennyire fontos, hogy a vasárnapi szentmisét tudjuk ünnepelni! Mennyire fontos, hogy vasárnapról vasárnapra, de hét közben is hangozzék el Isten igéje, amely megérint, felszólít, megszólít, bátorít, bűnbánatra indít, erőt ad. Mennyire fontos, hogy van lehetőség az Eucharisztiában találkozni Krisztussal.

Jézus azt mondja a kenyérre és a borra, hogy az teste és vére. És mi ebben nem kételkedünk. Úgy vesszük magunkhoz a kenyeret és a bort, hogy Krisztust vesszük magunkhoz. Mi történhet velünk a következő héten? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?” – tette fel a kérdést tanításában az érsek, majd Pál apostol szavaira utalva (vö. Róm. 8,38–39) leszögezte: „Sem megpróbáltatás, sem kényszer, sem égi hatalmak, sem alvilági hatalmak, senki, mert Krisztusban egyesülünk. Ez számunkra egy új testvéri közösséget is alakít ki. Így tekintünk egymásra, bizalommal, bátorsággal. (...) Mert magunkhoz vesszük Krisztust, ami annak is a jele, hogy

Krisztushoz hasonlóan akarunk élni. Nem az emberi korlátok, nem az emberi gyengeség, nem az önzés fog vezetni, hanem a testvéri együvé tartozás”

– hangsúlyozta Udvardy György ünnepi szentbeszédében.

A veszprémi érsek homíliája teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

A hálaadó szentmise végén – amelyen zenei szolgálatával közreműködött a Széchenyi Hanna Kórus – köszönetet mondott Pásztor Emánuel János plébános mindazoknak, akik odaadó, áldozatos munkájukkal segítették az ünnep megszervezését.

A szentmisét követően gróf Széchenyi István szobránál megemlékezést tartottak. A hálaadó ünnepség és megemlékezés díszvendége volt vitéz gróf Széchenyi Krisztián.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír