Isten akar közöttünk lakni – Érseki szentmisével ünnepelték a baki templom 200. jubileumát

Hazai – 2024. november 12., kedd | 13:02

November 10-én, vasárnap Udvardy György veszprémi érsek ünnepi szentmisét mutatott be a Zala vármegyei Bakon a Paolai Szent Ferenc-plébániatemplom építésének 200. évfordulója alkalmából. Koncelebrált Pásztor Emánuel János helyi plébános, Rudi Péter hahóti plébános és Furján Gellért csácsbozsoki plébános.

A hálaadó szentmise elején Vass István, az egyházközség világi elnöke mondott köszöntőt. „Tisztelet és hála elődeinknek a munkájukért, melynek köszönhetően falunk máig virágzik, és ma együtt ünnepelhetjük a baki templom építésének 200. évfordulóját. Köszönet illeti Farkas Tamás polgármestert, aki a falu irányítása mellett szívén viseli és segíti az egyházközség életét is” – fogalmazott, hozzátéve: szerencsére élnek a faluban olyan szorgalmas és sikeres vállalkozók, akiknek módjukban és szándékukban áll támogatni környezetük és a templom szépítését, fejlesztését. Külön megköszönte Pásztor Emánuel János plébános szolgálatát is, aki „huszadik éve viseli a reverendát, annak minden terhével és örömével együtt”, és aki a jubileumi ünnepség szellemi atyja és fővédnöke is volt.

A mai szentírási szakaszok, amelyeket hallottunk, szinte kivétel nélkül valahogyan a templomra irányítják a figyelmünket. Milyen jó, hogy éppen 200. évfordulóját tudjuk ünnepelni ilyen összefüggésben, és milyen jó, hogy éppen egy nappal ezelőtt volt a lateráni bazilika felszentelésének ünnepe, mely a pápa főtemploma, „így tehát az egész egyház főtemplomára is tudunk emlékezni” – fogalmazott szentbeszédében Udvardy György.

A főpásztor felidézte a szegény asszony két fillérje történetét is, szembeállítva azt magatartásával. Ez a kontraszt arra irányítja a figyelmünket, hogy most a templomról, a templomunkról gondolkodjunk. Arról a templomról, amely itt áll kétszáz éve, mert valakiknek volt bátorságuk, akaratuk, jövedelmük, és ezt a jövedelmet oda akarták adni arra, hogy Istennek hajléka jöjjön létre, a kor stílusának, szépségének megfelelően. „Egyszerre van hála és köszönet a szívünkben ezért, és hogy az Isten is akar közöttünk lakni. (…)

Milyen nagyszerű dolog: Jézus Krisztus megtestesülésében arca van Istennek, arca van az isteni szeretetnek, megszólíthatjuk őt. Nem kell attól félni, vajon hallja-e szavunk, eljut-e hozzá a kérés, kiáltás. Ezt a logikát követve a templom által is jelenvalóvá válik számunkra Isten jelenléte

– mutatott rá Udvardy György.

„A templom Isten hajléka. Sokszor még hittel is nehéz belegondolni ebbe. Isten nem távol van, nem jelekben, földrengésben, harsonazúgásban kell felfedezni; itt van a település középpontjában: ide kell jönni, és be kell lépni Isten hajlékába. Milyen jó, hogy ezen a kapun van jogom belépni.

S milyen jó, hogy mert megkeresztelt vagyok. Egészen biztos, hogy a templomban Istennel találkozom. Itt van az Eucharisztiában, itt van az elhangzó szentírási szövegekben.

Elhangzik a szó, megérint bennünket. Itt van a testvéri közösségben, melyben mindenki próbál keresztény módon helytállni családapaként, családanyaként, a közösséget szolgálva, munkahelyen. (…) Ide tudok jönni, beléphetek Isten hajlékába. (…)

Mennyire fontos, hogy a vasárnapi szentmisét tudjuk ünnepelni! Mennyire fontos, hogy vasárnapról vasárnapra, de hét közben is hangozzék el Isten igéje, amely megérint, felszólít, megszólít, bátorít, bűnbánatra indít, erőt ad. Mennyire fontos, hogy van lehetőség az Eucharisztiában találkozni Krisztussal.

Jézus azt mondja a kenyérre és a borra, hogy az teste és vére. És mi ebben nem kételkedünk. Úgy vesszük magunkhoz a kenyeret és a bort, hogy Krisztust vesszük magunkhoz. Mi történhet velünk a következő héten? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől?” – tette fel a kérdést tanításában az érsek, majd Pál apostol szavaira utalva (vö. Róm. 8,38–39) leszögezte: „Sem megpróbáltatás, sem kényszer, sem égi hatalmak, sem alvilági hatalmak, senki, mert Krisztusban egyesülünk. Ez számunkra egy új testvéri közösséget is alakít ki. Így tekintünk egymásra, bizalommal, bátorsággal. (...) Mert magunkhoz vesszük Krisztust, ami annak is a jele, hogy

Krisztushoz hasonlóan akarunk élni. Nem az emberi korlátok, nem az emberi gyengeség, nem az önzés fog vezetni, hanem a testvéri együvé tartozás”

– hangsúlyozta Udvardy György ünnepi szentbeszédében.

A veszprémi érsek homíliája teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

A hálaadó szentmise végén – amelyen zenei szolgálatával közreműködött a Széchenyi Hanna Kórus – köszönetet mondott Pásztor Emánuel János plébános mindazoknak, akik odaadó, áldozatos munkájukkal segítették az ünnep megszervezését.

A szentmisét követően gróf Széchenyi István szobránál megemlékezést tartottak. A hálaadó ünnepség és megemlékezés díszvendége volt vitéz gróf Széchenyi Krisztián.

A templom építésének története

A község hívei a közelben található Csatár ősi templomába jártak szentmisére. Ennek az állapotnak akart véget vetni Széchényi Ferenc gróf egy új templom építésével, amit azonban 1820-ban bekövetkezett haláláig nem sikerült elkezdenie. Fiai közül a pölöskei hitbizományhoz tartozó Bak községet 1821. január 13-án – egy sorshúzás útján – a későbbi „legnagyobb magyar”, Széchenyi István nyerte el. Bár csak háromszor járt személyesen baki birtokain (1821-ben és 1828-ban kétszer), a templom építését szívén viselte. 1821 február 22-én Bécsben írt levelet Perlaki Somogy Lipót szombathelyi püspöknek: „Istenben boldogult Édes Atyámnak szándéka vala Bakkon, a’ hol már régenten Plébánia volt, újra Lelki Pásztort fundálni, de a szomorú halál Eötet ezen akarattyának végre hajtása előtt tőlünk elragadta… Így tehát elfelejthetetlen Édes Atyám kívánságát én is szentül akarom tellyesíteni.”

Levelében a gróf arra kérte a főpásztort, hogy támogassa a Zala megyei Bak faluban, amely az ő zalai birtokaihoz tartozik, egy új plébánia felállítását és egy plébániatemplom építését. Bak ugyan a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott és tartozik ma is, de a felállítandó plébánia terve a szombathelyi püspökséget is érintette: mivel Bakon a hívek száma nem volt olyan magas, hogy egy plébánost eltarthatott volna, a gróf a Zala megyei birtokaihoz tartozó másik faluját, Tüttöst is szerette volna fíliaként a leendő baki plébániához csatoltatni. Ezzel a felvetéssel Széchenyi tehát nem kevesebbet kért, mint hogy a szombathelyi püspök egy falut – a nemes cél érdekében – engedjen át a Veszprémi Egyházmegyének. Tüttös (ma Baktüttös) ugyanis a Szombathelyi Egyházmegye (zala)tárnoki plébániájának fíliája volt, Bak pedig a veszprémi egyházmegyés Csatárhoz tartozott.

Jó szándékban nem volt hiány: mind a veszprémi, mind a szombathelyi püspök támogatta Széchenyi kérését. Somogy püspök kész volt Tüttös falut a nemes cél érdekében a Veszprémi Egyházmegyének, Széchenyi pedig hajlandó lett volna a plébános megfelelő eltartását biztosítani. A plébániaalapítás mégsem történt meg. Valószínűleg jelentősen akadályozta a terv megvalósítását, hogy időközben mind a két támogató főpásztor, a veszprémi püspök és Somogy Lipót is meghalt.

Bár akkor plébániát nem állítottak fel, 1824-re a templom felépült. Felszentelésére 1829. április 2-án, Paolai Szent Ferenc ünnepén került sor. A szertartást Szukits József zalaszentiváni plébános, a nagykanizsai kerület esperese végezte.

A késő barokk stílusú, szabadon álló, poligonális szentélyzáródású, egyhajós templom déli homlokzata előtt áll egyetlen tornya. Egyszerű berendezése a 19. század közepére datálható. A főoltáron a védőszent: Paolai Szent Ferenc szobra áll, a szentélyben elhelyezkedő két mellékoltáron Jézus és Szűz Mária szobra látható.

Az hárommanuálos, hétregiszteres orgonát 1898-ban Bencz György építette, az 1950-es évekig működött. Ezután 2009-ig egy harmóniummal kísérték a szertartásokat, akkor került sor egy használt orgonaszerkezet beépítésére. A templom a 20. század folyamán három nagyobb felújításon esett át: 1932-39-ben, 1954-ben és 1995-ben. A legnagyobb mértékű átalakítása az 1954. évi volt: ekkor nagyobbították meg az ablakokat, valamint ebben az évben festette a ma is látható faliképeket Laczkó Gyula.

2018-ban díszes üvegablakok készültek a helyi hívek adományaiból.

A középkori eredetű plébánia újraalapítására 1945-ben került sor. Rövid veszprémi püspöksége idején Mindszenty József ekkor nevezte ki Bak plébánosává Pajtényi Bélát (1922–1999), aki egyedülálló módon csaknem 50 évig szolgált a településen. 1999. december 20-án helyezték örök nyugalomra egyetlen állomáshelyén. A templom mai formáját az ő idejében nyerte el, ő építette a plébánia jelenlegi épületét is.

Forrás: bak.hu

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria