Isten átváltoztatta őt – Végső búcsút vettek Sándor Gábor plébánostól Győrben

Szeretettel jöttünk erre a mai búcsúzásra. A szeretetünk fájóan szép érzületével, hogy megköszönjük Gábor atyát, aki

egészen közel hozta hozzánk még halálában is a kereszten magára hagyott Krisztus fájdalmát, szenvedését és a legnagyobb szeretetet

– kezdte beszédét Takács Ferenc.

Felidézte: Gábor atyával különböző helyeken találkozhattunk. Kapuvártól, Sopronon, Ágfalván, Brennbergbányán, Győr-Gyárvároson, Győr-Újvároson, Pinnyéden, Ménfőcsanakon, Győrszemerén, Nagyszentpálon, Tényőn, Sokorópátkán, Koroncón, Gyömörén, Kajárpécen át Felpécig. Azért vagyunk itt, hogy hálát adjunk ezért a bő termésért. Hálát adjunk egy búzaszemért, amely földbe hullott, hogy ne maradjon soha többé egyedül.

Gábor atya, paptestvérünk, látszólag zárkózott volt, és nem tartotta sokra földi életét. De ez nem így volt!

A hallott evangéliumi szakasz értelmében, valóban elveszítette életét, hogy megszerezze azt.

A szentleckében is ezt olvashattuk. „Mit sem aggódom, nem becsülöm sokra életemet. Csak fussam végig pályámat, amelyet az Úr Jézus rám bízott.” (ApCsel 20,24) Hite, sokszor ironikus humora, „gáboratyás mosolya”, sok ember számára tudta hitelessé tenni a keresztény üzenetet.

Tudása, az egyháztörténelem iránti szeretete, a templomos lovagok életének alapos ismerete, évezredeket ölelt át. Teológiai tanításában többen gazdagodhattak. Nem volt karrierista. Szeretetét mindig alázatosan élte meg. Vasárnapról vasárnapra prédikációiban tömör, lényegre törő és érthető volt. Egyetlen ügye volt, maga az Isten. Egyházias gondolkodása, az egyházmegye papi találkozóin való pontos részvétele, az engedelmességre való készsége, állandó igen volt az Isten meghívására.

Isten átváltoztatta, konszekrálta őt, mint ahogy a pap a misében az ostyát kezébe veszi, megáldja, megtöri és odaadja.

Az Úristen kezébe vette, mert meghívta és kiválasztotta. Isten nem csak kiválaszt és megáld bennünket, hanem megtör. Átélte Isten végtelen szeretetét. Embersége egy kehely volt, amelybe Isten beleönt, és betöltötte az ő szíve vágyát. Bármilyen fáradt volt, élete utolsó napjáig, mindig az imában egyesült az Istennel.

Ezt olvastuk ma az evangéliumi szakasz lezárásában. „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat.” Istenünk, eljött az óra. Kérünk, üdvözítsd Gábor atyát. Ámen – zárta beszédét Takács Ferenc plébános.

Sándor Gábor hamvait végakaratának megfelelően a budapest-városmajori Jézus Szíve-plébánia urnatemetőjében, szülei mellé helyezik el.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Molnár G. Tamás

Magyar Kurír