A főpásztorral koncelebrált Reisner Ferenc általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora, a győri Papnevelő Intézet elöljárói, valamint az egyházmegye papsága.
Veres András főpásztor köszöntötte a megjelenteket, majd hangsúlyozta, hogy az Egyháznak vannak kiemelkedő ünnepei, amikor mindenekelőtt az Urat ünnepeljük, de egyes szenteket is különös tiszteletben részesítünk, miként a Boldogságos Szűzanyát, akinek ma mennybevételének napja van. Erre a napra esik Simon Dávid diakónusjelölt szentelése is. A főpásztor örömét fejezte ki, hogy ez az esemény sokakat összehívott, hogy a szentelendővel együtt és érte imádkozzanak, hogy a felszentelése legyen áldás, hiszen minden papi és diakónusi szolgálatra végtelenül nagy szüksége van az egyházmegyének.
Az ünnepi evangélium felolvasása után elkezdődött a szentelési liturgia: név szerint szólították a jelöltet, majd a megyéspüspök a papság és a hívek közössége előtt feltette a kérdést: „Alkalmas-e a jelölt arra, hogy szerpappá szenteljük?” Ezután a Papnevelő Intézet rektora az Egyház véleményét közvetítve válaszolt: „A keresztény nép megkérdezése és az illetékesek véleménye alapján tanúsítom, hogy méltónak találtatott.” A szentelendő kiválasztása után a püspök szentbeszédében elsősorban hozzá szólt, s általa az egész hívő közösséghez.
A mai napon megünnepeljük a Szűzanya mennybevételét, vagyis azt a hittitkot és biztos hagyományt, hogy az ő testét nem érte romlás, mert már halála pillanatában Isten testestől-lelkestől felvette a mennybe – kezdte szentbeszédét a főpásztor. – Damaszkuszi Szent János egyházatya találóan írja: illő volt, hogy az anyáé is legyen az, ami a Fiúé, vagyis a mennyei dicsőség.
Az evangéliumban a Szűzanya hálaénekét (Lk 1,46–55) olvastuk, amelyben hálát ad Isten kegyelmi ajándékaiért, kiválasztottságáért, hogy Isten Fiának földi anyja lehet. Sok kérdés, talán sok kétely ellenére is hálás Istennek, hogy erre a szolgálatra őt kiválasztotta. Lukács evangéliuma örökíti meg számunkra ezen hálaéneket, amelynek gyönyörű mondata: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.”
A Szűzanya jövendölése beteljesült, hiszen immáron kétezer éve a Krisztusban hívők töretlenül tisztelik a Szent Szüzet, Jézus Krisztus szülőanyját. Itt, a Győri Egyházmegye főtemplomában is immár több száz éve a hívő katolikusok évről évre összegyűlnek a Szűzanya dicséretére. A vérrel könnyező Szűzanya kegyképe előtt is bizalommal imádkoznak, mert tapasztalják az Ő segítségét, közbenjárását. Számára beteljesedett az, amire életében vágyott: Isten akaratát felismerni, teljesíteni, hogy így az Ő szeretetében élhessen. Ezért válaszolta bizalommal az angyalnak: „Legyen nekem a te szavad szerint.”
Erzsébet, a rokona is boldognak mondja Máriát, mert hitt annak beteljesülésében, amit az Úr mondott neki. Ezért is
a halál számára csak egy átmenet, elszenderülés volt. Miként Pál apostol is írja a filippieknek: „számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” (Fil 1,21).
Nem lát veszteséget abban, hogy be kell fejeznie a földi életét. Ez mindnyájunk számára cél és lehetőség, hiszen, ha hívők vagyunk, akkor őszintén törekszünk arra, hogy Isten országát keressük, építsük, és ezáltal oda vágyakozzunk.
A Szűzanya élete példakép minden keresztény számára, de azok számára különös módon is, akik Isten országát és az Egyházat sajátos módon kívánják szolgálni – fogalmazott a szentmise főcelebránsa.
Ugyancsak Mária hálaénekére utalva – „Tekintetre méltatta Isten alázatos szolgáló leányát” – így fogalmazott Veres András:
Isten emberének is legalább két ok miatt nagy szüksége van az alázatra. Pál apostol a korintusiaknak írta: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele, mintha nem kaptad volna?”. (1Kor 4,7) Vagy amit Péter apostol írt: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad”. (1Pt 5,5)
Isten kegyelmi ajándékaira csak akkor számíthatunk, ha azt alázattal befogadjuk. Nem kétséges: az igazi alázat Isten jelenlétében, az imádságban, a szemlélődésben alakul ki bennünk. Sajnos sokan ma nem is imádkoznak. De aki Isten kegyelmi ajándékainak hirdetője és kiosztója, annak ezt az alázatot meg kell tanulnia az imádság, a szemlélődés közepette.
Az imádság nem idő, hanem istenszeretet kérdése. Ha szeretjük Istent, és ha hiszünk benne, akkor mindig találunk időt imádkozni, hogy ezáltal az isteni élet bennünk egyre érettebbé, egyre valóságosabbá váljon
– buzdította a szentelendőt a főpásztor.
A Szűzanya életpéldájával és mennyei közbenjárásával segít bennünket abban, hogy meg ne inogjunk, meg ne gyengüljön az Istenhez való ragaszkodásunk, aki meghívott bennünket az Ő szolgálatára. Ezért is álljon előttünk állandóan a Szűzanya példája – hívta fel a figyelmet a püspök. – De azért is, mert általa megismerhetjük a lelki élet csodálatos mélységeit, amelyeket máshol nem is tudnánk megtalálni. Goethe azt írta, hogy minden embernek naponta szemlélnie kellene egy művészi szobrot vagy képet, és érdemes lenne elolvasnia egy szép költeményt, hogy ízlése tisztuljon, vágyai és gondolatai nemesebbek legyenek. Mi hívő emberek így tekintünk a Szűzanyára, mint aki számunkra az istengyermekség példaképe, mert tőle akarunk tanulni, hogy mi is Isten gyermekei lehessünk.
Kedves testvérem! – szólt Veres András főpásztor Simon Dávid diakónusjelölthöz. – Vedd felhívásnak, hogy diakónussá szentelésed ezen a szép Mária-ünnepen történik. Amikor a papság szentségének első fokozatában részesülsz, érezd a felhívást, hogy légy te is máriás lelkületű diakónus, majd pap! Isten szeretete örömet, békét és óriási hálaadást fog ajándékozni a te lelkedbe is! Azért imádkozom a jelenlévőkkel együtt, hogy a Szűzanya példáját egész életedben követni tudd, és egész életedben akard a máriás utat járni, hogy Isten kegyelmi ajándékainak méltó kiosztójává válj, és magad is megtapasztald ebben az Isten által adott örömöt – zárta ünnepi szentbeszédét a megyéspüspök.
Ezt követően a püspök kézrátétellel és imádsággal szentelte diakónussá a jelöltet, majd Krisztus evangéliumos könyvének ünnepélyes átadása következett, amelynek Simon Dávid mostantól felszentelt hirdetője.
A szentmise végén a jelenlévők Boldog Apor Vilmos püspök közbenjárását kérték új papi és szerzetesi hivatásokért. Veres András püspök köszöntötte a jelenlévő ezüst- és aranymisét ünneplő paptestvéreket, valamint külön köszönetet mondott az új diakónus szüleinek, hogy gyermeküket az Egyház szolgálatára nevelték.
Az elbocsátó áldást követően a főpásztor, az újonnan szentelt szerpap és az asszisztencia a Könnyező Szűz Mária kegyképéhez vonult, ahol az egyházmegye patrónájának közbenjárását kérték, és hálát adtak életükért Krisztus szolgálatában.
A Simon Dávid papnövendékkel a diakónussá szentelése előtt készült interjú ITT olvasható.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria