Isten és a lelkipásztor humora

– Nem a humor az első dolog, ami az emberek eszébe jut a teológia hallatán. Ön szerint hogyan egyeztethető össze a kettő?

– Sokan valóban azt hiszik, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, azonban ez nem igaz. Az élet minden területén szükség van a humorérzékre, így van ez a hittel is, arról nem is beszélve, hogy milyen jó humora van magának a Jóistennek is. Személy szerint azért tartom fontosnak a humort, mert használom a hétköznapokban. Középiskolában és egyetemen is tanítok, és elmondhatom, annyi különbség van a két generáció között, hogy középiskolában három-, egyetemen pedig ötpercenként kell bedobni egy-egy viccet ahhoz, hogy figyeljen a társaság. Másrészt azt mondják, hogy akkor szegény az eklézsia, ha a pap egyben a harangozó is, de még szegényebb, ha a harangozó prédikál, és ha már a papot hívják udvari bolondnak, akkor nagy bajok vannak. Érteni kell az élet tragikomikumát. Én ezt Péter Miklós tanár-lelkipásztortól tanultam meg leginkább, aki börtönben volt a kommunizmus ideje alatt. Teológusokként arról faggattuk Miklós bácsit, hogy miként vészelte át azt a nehéz időszakot. Ő csak két dolgot nevezett meg: a hit és a humor éltette, számára ez egy túlélési reflex volt.

– Említette a Jóisten humorát. Pontosan mit jelent ez, és miben nyilvánul meg?

– Volt erről egy nagyszerű tanulmány az Út című teológiai folyóiratban Veres László marosszentkirályi lelkipásztor tollából Humor a Bibliában címen. Az írás több bibliai jelenet humorát élezi ki, többek között Jézus példázatait is. Képzeljük csak el, amint a farizeusok magamutogatón sétálnak és gerendák lógnak ki szemeikből, vagy ott van a csodálatos Énekek Éneke, amely gyönyörű képet fest a menyasszonyról, azonban egyszer valaki lerajzolta a kedvest leíró metaforákat, és bizony nem a legszebb menyecske kerekedett ki belőle. Számomra azonban a legjobb példája Isten humorának Jónás története, amelyet Babits Mihály is kiválóan bemutat a Jónás könyve című írásában. Kezdjük azzal, hogy Jónás el akar menekülni Tarsisba, el akar bújni a mindent látó Isten elől. Előbb elmenekül, majd miután mégis teljesítenie kell küldetését, vérszomjasan várja, hogy elpusztuljon Ninive. A nagy várakozásban Isten árnyékot biztosít neki egy tök segítségével, amelyet később elpusztít egy féreg által. A próféta gyerekes módon lázad azért, hogy a hőségben kell várnia az akcióra, és még mindig nem történik semmi. Nagyon dühös lesz, amikor nem történik meg a pusztítás, végül pedig Isten a helyére teszi Jónást.

– Ezek szerint mondhatjuk azt, hogy Isten élcelődik a prófétával?

– A kamaszként viselkedő felnőtt férfit móresre tanítja Isten, megmutatja neki, milyen éretlenül viselkedett, ezt Babits nagyon jól bemutatja: „Te szánod a tököt, amely egy éjszaka támadt s egy másik éjszaka elhervadott; amelyért kezed nem munkálkodott; amelyet nem ápoltál, nem neveltél, lombja alatt csak lustán elhevertél. És én ne szánjam Ninivét, amely évszázadok folytán épült vala fel?” A cél nem a pusztítás, aki az örökkévalóságból gazdálkodik, annak másak a prioritásai, és ezt Jónásnak is meg kellett értenie.

– Milyen rendezvényeken szokott fellépni?

– Szívesen megyek oda, ahova hívnak, amennyiben az időm megengedi. Kolozsváron több ifjúsági rendezvényen is felléptem már, nemrég pedig a nagyváradi Zsuzsanna-bál szervezői felkérésének tettem eleget. Miután a bál házigazdája megköszönte az előadást, hozzátette, hogy a humorizálásból is megélhettem volna. Én erre annyit válaszoltam, hogy abból valóban megélhettem volna.

szekelyhon.ro/Magyar Kurír