Isten itt van közöttünk – Udvardy György érsek mutatott be szentmisét Devecserben

A főpásztor szentbeszédében a Keresztelő Jánosnak feltett kérdést állította a figyelem középpontjába: „Ki vagy te?” János válaszával – hogy nem ő a Messiás, sem próféta – valójában hitvallást tett arról, hogy már itt van az, akit vártak, aki betölti az ősatyák ígéreteit.

Valójában ez a mi örömünk oka, alapja: Isten itt van közöttünk.

Nem könnyű fölfedezni, amikor adventben átéljük saját gyengeségünket, korlátjainkat, betegségeinket. Éppen az adventi idő az, amikor bátran kiáltunk Isten után: „Ments meg, szabadíts meg, gyógyíts meg, vigasztalj meg!” Mert gyenge vagyok, bűneim foglya, mert elveszítettem szabadságomat, elkótyavetyéltem a méltóságomat.

De éppen ebben a kiáltásban, korlátainkban, gyengeségeinkben fedezzük fel, hogy itt van az, aki jön, a Felkent, hogy gyógyítson, szabadítson, hogy hirdesse számunkra az Úr kegyelmének esztendejét. Ő jön, hogy gyógyítson, hogy megbocsássa bűneinket, visszaadja szabadságunkat, hogy új életre támasszon bennünket. Isten ismeri gyengeségeimet, rabságomat, elesettségemet, betegségemet, félelmeimet, és jön, hogy gyógyítson, hogy szabaddá tegyen. Kell-e ennél nagyobb öröm, vigasztalás? – tette fel a kérdést szentbeszédében Udvardy György.

Közben megtisztítja a mi vágyainkat – folytatta tanítását a főpásztor. – Mindazokat a vágyakat, amelyek nem jók, nem helyesek, nem rá irányulnak, ő meggyógyítja, megtisztítja, és megszületnek azok a vágyak, amelyek az igazságra, a szépre, a jóra, a békességre, a szentségre irányulnak.

Ezért vigasztal bennünket a szentlecke tanítása, amikor azt halljuk: „Legyetek derűsek, legyetek állhatatosak az imádságban.” Derűsnek, örvendezőnek lenni – ez nem azt jelenti, hogy ne látnánk az élet realitását, küzdelmeinket, hogy ne szembesülnénk a bukásainkkal is. Ezért is figyelmeztet Egyházunk advent harmadik vasárnapján. Egyszerre látjuk elesettségünket, várjuk, hogy az Úr érkezzen, de örvendünk, mert ő ebben az elesettségben a segítségünkre siet.

Itt van az Úr. Ez nem pusztán a Szentírás elméleti fejtegetése, gondolata, hanem mindannyiunk életének valósága. Az Egyház abban segít, hogy őszintén, bátran szembesüljünk azzal, akik vagyunk, de ne csak a gyengeséggel, bűnnel, mert ha ezt tennénk, nem lenne igaz, mert megváltottak vagyunk, ismerjük Jézus Krisztus személyét, az ő tanítását, a gyógyulás útját. Tudjuk, hogy

küzdelmeink ellenére az örök élet várományosai vagyunk.

Higgyük el: az Úr közel, Ő az, aki jön, hogy gyógyítson, hogy örömhírrel ajándékozzon meg, hogy szabadságunkat erősítse, és új utakra vezessen bennünket – hangsúlyozta a veszprémi érsek.

Legyünk örvendezőek, legyünk derűsek. Bátorítsuk egymást. Ha valaki elveszíti a reményét, bátorítsuk. Ne engedjük el egymás kezét, hiszen aki szomorú, nem jól látja a világot, nem látja jól magát sem, a jövőt sem. Csak az örömben tudjuk jól látni mindazt, akik vagyunk, és amire Isten meghívott bennünket.

Tartsunk ki az imádságban, hiszen az Úr érkezik, jön, hogy gyógyítson, szabadítson. Isten megajándékoz minket az idővel, a készület idejével. Már egészen közel vagyunk az Úr érkezéséhez.

Ő az, aki jön, ő az, aki gyógyít, vigasztal, aki új lehetőségeket tár fel előttünk. Őrá várakozunk, s már a várakozás is gyógyít, s már a várakozás is örömmel tölt el bennünket. Ne engedjük, hogy bármi is kilopja a szívünkből az örömet – biztatta a devecseri híveket a főpásztor. – Sem a napi küzdelmek, sem a magunk gyengesége, sem a félelmek.

Bennünket Krisztus megváltott. Krisztus közel van, Krisztus erőt ad – mondta homíliája végén a veszprémi érsek a devecseri Páduai Szent Antal-templomban bemutatott szentmisén.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír