Isten keresése a zenében – előadás a kolozsvári katolikus akadémián

Az egykor a karon is tanító előadó – mint a cím is sejtette – a zenében megcsillanó, szavakon túli, Istenhez vezető, róla szóló útkeresésekről szólt, előadását több zenedarab-részlet bemutatásával tette színesebbé, és hozta közelebb a jelenlevőkhöz. Az előadó a Szent Ágoston egyik zsoltárértelmezésében megírt gondolat szerint a hallás okozta transzcendentális örömöket csillogtatta meg: „aki ujjong, az nem mond szavakat, az ujjongás valamilyen szó nélküli hangja az örömnek, a hang a túláradó lélek öröme, és kifejezi valamennyire a lélek érzelmét, ha nem is kelti megértésének érzését. Az örvendező ember ujjongásában bizonyos szavak után, amelyek nem kimondhatók és érthetők, valamiféle szavak nélküli hangban tör ki; és úgy tűnik, csak hangjával örül, annyira el van telve mintegy a nagyon is nagy örömtől, hogy nem tudja szóval kifejezni, aminek örül.”

Angi István az esztétikai és az azon túli értékek és érzelmek bemutatására vállalkozott, az aszkézis és az extázis közötti területet foglalta össze választott zenei példáival is. Hallgatóságával a groteszktől a komikuson át az alantasig, a rútig, majd a szépig, a fenségesig és a tragikusig jutott el. Az előadó szólt a transzcendens, a még nem és a már nem esztétikai értékek váltakozásáról, illetve az ezekhez társított érzelmekről, melyek a szavakon túli útkeresés örvényei lehetnek. Témája a szép lelki nyugalmat árasztó derűjének aurájától egészen a rút okozta félelemig, az ezáltal kiváltott szorongásig széles skálát ölelt fel. A szavakon túli, az égiekhez emelő út a zenei darabokból bontakozott ki. Az előadó megragyogtatta a jelenlevők előtt a szavakon túli (az égiek felé irányuló) útkeresés néhány lépését, állomását az öröm, a fájdalom és az ima toposzai köré fűzve. Részletek csendültek fel a következő művekből: H. Buxtehude: Jubilate Deo, CL. zsoltár, Szent Bingeni Hildegárd: Kyrie Eleison, Kodály Zoltán: Hegyi éjszakák, J. S. Bach: Karácsonyi oratórium, János-passió, Liszt Ferenc: Eljegyzés, Beethoven: Zongoraszonáta, Csajkovszkij: Patetikus szimfónia, H. P. Türk: Erdélyi passió.

Fotó: Fábián Róbert

Magyar Kurír