Isten lakóhelye a csend – Robert Sarah bíboros szentmiséje az eucharisztikus kongresszuson

Nemcsak a templom, hanem a templom előtti tér is megtelt Kisboldogasszony napján a szentmisére érkező hívekkel. Robert Sarah bíborossal koncelebrált Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke, a világeseményre érkezett püspökök, papok, szerzetesek. A szentmise elején Szederkényi Károly plébános köszöntötte Sarah bíborost, majd a híveket, és elmondta, mekkora örömmel készülődtek erre a testvéri együttlétre.

Robert Sarah bíboros megtiszteltetésnek nevezte, hogy bemutathatja ezt a szentmisét az eucharisztikus kongresszuson, amely nagy ünnep, kegyelmi pillanat az egész ország, a világ számára. Homíliájában Szűz Mária születéséről beszélt, amely a keleti és nyugati egyház közös ünnepe.

A bizánci egyházakban Mária a mennyország földje, anyaméh, amelyet az emberiség felajánlott az Úrnak.

Nagy öröm az egész világnak, mert Mária által született Megváltó minden nép és nemzedék számára. Születése tehát Isten üdvtervének a része, arra választotta ki őt az Úr, hogy legyen az új szövetség frigyszekrénye.

Szentnek és szeplőtelennek született, hogy méltó legyen megszülni Isten egyetlen fiát, a szentek szentjét. Gyönyörűnek született, a bűn nem árnyékolta be szépségét.

„Egészen szép vagy” – mondja a liturgia, lélekben és testben is szép. „Biztos, hogy Mária lelke volt a legszebb lélek, amelyet Isten teremtett” – idézte a szentmise szónoka Liguori Szent Alfonzt. – Ha Máriára, az ő ragyogó szüzességére, szeplőtelen tisztaságára tekintünk, emlékeztet minket életszentségre szóló hivatásunkra. Ahogyan Szent Pál írta az efezusiaknak: Isten kiválasztott bennünket „a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte…, hogy fogadott gyermekeivé legyünk”. Ez az ünnep meghívás tehát, hogy növekedjünk életszentségben. Arra hív, hogy örüljünk a születésének, mert megkaptuk vele az utat, amely az Isten gyermekeiként való hivatásunk teljes megvalósításához vezet. Az a sorsunk, hogy Krisztus képmásához hasonlóvá váljunk – hangsúlyozta a bíboros.

Majd arról beszélt, hogy milyen különös, hogy az Úr egy kis názáreti faluban élő szegény lány által jön el; nem egy nagyvárost választ, hanem egy kis barlangot. A zsidók közül sokan nem hitték ezért, hogy ő a Messiás, akit ők hatalmasabb helyről vártak.

Korunkra vetítve Sarah bíboros elmondta: ma is sok ember hiszi, hogy az ember üdvössége a gazdagságon, a képességeken múlik. A szegény, tanulatlan embert haszontalannak tartják globalizált, jóléti társadalmainkban, ahol minden a jólétről szól, ahelyett, hogy engednénk magunkat Isten képmására formálni.

Robert Sarah a pápákra hivatkozott: II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy a posztmodern korban az ember túlságosan is az anyagi javakra összpontosít, és úgy él, mintha Isten nem is létezne.

A keresztények egyfajta csendes hitehagyásban élnek. Mi vagyunk Isten gyilkosai, elűztük őt a hétköznapjainkból, az abszolút szabadságot keresve tagadjuk Isten törvényeit. Az ember azt hiszi, a teljes szabadságot csak Istentől elszakadva érheti el, holott csak akkor lehet szabad, ha ragaszkodik a parancsaihoz.

A guineai bíboros rámutatott, hogy a társadalom fejlődése nem vezeti el az embert az igazi boldogságra: ha kizárjuk Istent, nem lesz teljes a fejlődés. Szent Pállal együtt hangsúlyozta: nem szabad félni, „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.

Mária a méhében hordozta Jézust, és átadta őt az embereknek mint életük táplálékát.

Eucharisztikus asszony, aki segít minket abban, hogy engedjük, hogy Jézus – aki valóságosan jelen van a kenyérben és a borban – tápláljon.

Isten átadja nekünk önmagát, hirdeti a szeretet evangéliumát a zűrzavarban. Valahányszor magunkhoz vesszük, ámuljunk el ettől a nagy szeretettől, ami lakást vesz bennünk – buzdított Robert Sarah bíboros.

Ez a kenyér nem előjog, nem lehet megvenni. Mi számítgatunk, de Isten szeretetének gyümölcse ingyenes. Jézus bennünk akar lenni, hogy hozzá hasonuljunk, egy legyünk vele: ez a legnagyobb csoda. „Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él” – szól János evangéliuma.

A szentmise szónoka arra buzdította a híveket, hogy a próbatétel idején térdeljenek le az eucharisztikus Jézus elé, és érezzék, hogy újjászületnek általa.

Térjünk vissza a szentségimádáshoz mindennapi életünkben! A csendes, hittel, reménnyel, szeretettel megélt imában megerősödik a keresztény élet. Lehetőséget adunk Istennek, hogy megmutassa nekünk az utat.

A mindennapi imában észrevesszük, hogy Isten lakóhelye a csend. A modern ember zajos élete elpusztítja a csendes életre való képességet.

A csendes szemlélődésben visszanyerjük a kapcsolatunkat Istennel és magunkkal is, felfedezzük, kik vagyunk: Isten szeretett gyermekei, akiket drága áron szerzett meg Jézus. A mai ember, aki megölte Istent, azt hiszi, az imádság időpazarlás, pedig a nagy szentek is bizonyítják, hogy minden az imából, csendből ered. Kérjük Istent, hogy Szűz Máriához hasonlóan lehessünk jelenlétének szentségtartói – zárta prédikációját Sarah bíboros.

A szentmise végén Szederkényi Károly plébános köszönetképpen egy magyar népművészeti alkotást ajándékozott a guineai bíborosnak, amely Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal, valamint a templomot bemutató kiadványt.

Robert Sarah az áldás előtt elmondta, a szentmisét azért ajánlotta fel, hogy Magyarországot a Szűzanya oltalmába ajánlja, mert az országnak szüksége van Mária anyai oltalmára. „Az Úr megígérte, hogy velünk lesz egészen a világ végéig. Nem kell félnünk semmitől. Kérjük a hit erejét!” – buzdított.

A szertartás alatt Dobszay Péter orgonaművész kíséretével gyönyörű gregorián énekek hangzottak el a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium diákjai és a gazdagréti templomi kórus előadásban, Hegedűsné Vancsó Margit karvezetésével; szólót énekelt Szakács Ildikó operaénekes. A szentmise után a kórus koncertet adott Ludmány Emil vezényletével.

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír