Isten leginkább a gyümölcsöskertjeimben szólít meg – Beszélgetés Lipták Béla cursillós munkatárssal

A családapának fel kell vállalnia a felelősséget, a szőlőtőke szerepét, amelyből a fajtaazonos nemes származik. Nevelni, védeni, irányítani kell mindenáron, kitűzni, hogy magamnál különbet vagyok képes alkotni, és ezt Istennek, embernek büszkén felmutatni! Egy talentumból legalább kettőt illik visszaadni! – vallja Lipták Béla.

A gépészmérnök végzettségű családapa, jelenleg a napkori Almacentrum Kft. ügyvezető igazgatója a civil életében is tanúságot tesz hitéről, a családjában megélt alapvető keresztény, ezen belül a többgenerációs együttélés értékeiről. Lipták Bélával Zsirosné Seres Judit újfehértói sajtóapostol beszélgetett.

Ebből az interjúból közlünk részleteket.

–  A cursillóban rektorként vagy munkatársként, közvetlen, de szenvedélyes hangon, lelkesen beszél a hitéről, a barátságról, apaságról és a gyermekeiről. Több alkalommal, több száz ember előtt tanúságot is tett erről.

– Ha én nem beszélek, nem teszem meg a képességeim szerint azt, amivel szüleim megbíztak, amit Isten elvár tőlem és magammal szemben is elvárok, akkor több helye marad a haszontalan kesergésnek, és majd jön más, aki még hangosabban hirdeti a rosszat. Be kell töltsem azt a teret, ahová születtem, ahová rendelve vagyok, és meg kell határoznom, hogy önmagam, a családom és a környezetem hogyan nézzen ki.

– A szorgalom, a munka szeretete és értéke, a szüntelen igyekezet, a végletekig kitartó vallásosság megmutatkozik a család életében.

– A sváb gyökerek erre is elegendő energiát adtak számomra. Nem ismerek olyan munkát, amit ha tisztességgel, lelkesen és okosan végzünk el, eredménytelen lenne. Ha nem is azonnal, de életünk során valamikor megjön az eredménye. Ezért szerettem például egész életemben fát ültetni.

Nálunk a család és a munka egy és ugyanaz, együtt éljük és végezzük. Óriási élmény, ahogy a családom segít, aggódik az eredményért, és az unokák felnövekedve értékelik és elismerik azt. Ez a példa lesz az alapja az ő életüknek, kerüljenek bárhová.

A sűrű időbeosztás mellett szükség van az elcsendesedésre is. A falusi életforma még ma is tartogat olyan értékeket, amelyek pihentetőek. A kertek, az erdők, a falusi emberek, barátok csodálatos keretet adnak az életemnek, ahol családommal boldogan élhetek. Isten pedig leginkább a gyümölcsöskertjeimben szólít meg.

– Egy erős férfi is rászorul a bátorításra, vigasztalásra?

– Feleségem lelke és pedagógiai zsenialitása minden helyzetben mérnöki pontossággal van jelen az éltemben. Egy férfinak is egyformán jelent terhet a „sok” és a „kevés” is. Ő megvalósítja az ideális társ kizárólag rám szabott, nekem szóló, engem kényeztető szerepét. Szerintem nincs olyan erős férfi, aki segítő háttér nélkül tartósan sikeres és főként boldog tudna lenni.

– A családjában a generációk együttélésének hagyománya is jelen van. Ennek fontosságára utal a Ferenc pápa által első ízben – Szent Joachim és Szent Anna liturgikus emléknapjához közel eső vasárnapra – bevezetett nagyszülők és idősek világnapja. Milyen gazdagságot ad ez?

– A gyermeknek háromgenerációs családban élve van módja leginkább arra, hogy megtanulhasson, megtapasztaljon mindent, ami egy élethez kell. Tekintélyt, tiszteletet, helyes sorrendet, munkát, szeretetet, anyagiak-szellemiek helyes arányát és életünknek minden fontos sarokkövét. Akinek ez megadatik, az valóban gazdagság. Velem ez a csoda maradéktalanul megtörtént. Nagyszüleim mindkét ágon az életük legértékesebbjét oltották belém, amiért talán nem is tudtam eléggé hálás lenni életükben. Ezért dicsekszem velük olyan hangosan halálukban, hogy a mai kor emberei is meghallják. A nagyszülők és az idős emberek bölcsessége nélkül a világ, és benne mi magunk csak felfuvalkodott, kényeskedő, tiszteletlen akarnokok lehetnénk, akik az első igazi akadály előtt depresszióba vagy térdre esünk. Ezért nem csak az emléknapon, de mindennap tisztelnünk kell nagyszüleinket, idősebb családtagjainkat, és örökké emlékezni rájuk.

A mai világ erkölcsi berendezkedése és a fiatalok kényszerű versenyfutása elvonja a figyelmet a nagyszülők családban betöltött fontos szerepéről, értékéről. Pedig ennek a versenyfutásnak az eredménye messze elmarad a szerető és szorgalmas nagyszülők által családban „kitermelt” eredménytől.

– A család hagyományaihoz hozzátartozik a napkori római katolikus templom előtt felállított kereszt örökös gondozása is.

– A templom előtti kereszt által a családfa is követhető. Ez katolikusságunk szimbóluma. Még az I. világháborúból hazatért családfő állította, majd a nagyapám felújíttatta. Az édesapámtól magam vettem át ezt az örökséget, és 2013-ban én is felújíttattam. Unokáim naponta eljárnak a kereszt előtt, és jólesik látni, hogy tisztában vannak a jövőbeli kötelességükkel az éltes keresztet illetően.

– Az egyéni és a közössége sikereit fontosnak tartja, a közösségekben pedig nagyra tartják a gondoskodását, együttérzését. A cursillós cigányközösség összefogása is az ön nevéhez fűződik.

– Az ember gyarló korlátok között él. Meggyőződésem, hogy az emberben sokkal több van, de képtelenek vagyunk ezt önmagunkban és közösségeinkben kiteljesíteni. Jó lenne sikeres közösségeket építeni, fenntartani, mert ez boldoggá tenné az egyént is, de sajnos a mindennapi gyarlóságaink nem engedik. Vannak felemelő, biztató történések, aztán visszasüllyedünk a valóságba. A cigányközösséget nem én hoztam létre, de nekik is kell az erő, a pártfogás, az elismerés. Ebben segítem őket.

A teljes interjú ITT olvasható.

Forrás és fotó: Zsirosné Seres Judit/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír