Isten a magányunk betöltését fenntartja önmagának – Püspöki szentmise hivatásokért Andocson

Az olvasmány (Ter 2,18–24) és evangéliumi szakasz (Mk 10,2–16) a házasságra vonatkozik, „azonban a papságra vonatkoztatva szeretnék róla beszélni” – mondta homíliája elején a főpásztor.

„Nem jó az embernek egyedül” – hallottuk a Teremtés könyvéből. Miért nem jó egyedül? Hiszen olyan korban élünk, amely azt hirdeti, hogy elég vagy önmagadnak, valósítsd meg önmagadat, te vagy a középpont. Miért nem jó az embernek egyedül? Azért, mert

a létünk eredete nem mi vagyunk, hanem egy szeretetközösség, a Szentháromság szeretetközössége. Mindegyik tag a másikért van.

Nem jó az embernek egyedül, mert a közösség a forrás, s csak közösségben érzi jól magát, legyen az házasság, szeretetközösség, s legyen az a papságra, szerzetességre vonatkozóan az élő Istennel való szeretetközösség.

Az embernek szüksége van olyan szeretetkapcsolatra, amelyik betölti – hangsúlyozta Varga László püspök. – A házasságban a férfi és nő szeretete teszi teljessé a kapcsolatot. A papságban, ami nem nőtlenség, hanem betöltött állapot, az élő Istennel való személyes szeretetkapcsolat teszi teljessé az életet. Minél jobban betölti ez a szeretetkapcsolat egy pap szívét, életét, annál inkább gyümölcsöket terem. S

ahogyan a házasságban a szeretetkapcsolat gyümölcse a gyermek, a papi életben a szentháromságos Istennel való személyes szeretetkapcsolat gyümölcse a közösség.

Egy papi hivatás, amelyet betölt az élő Isten szeretete, túlárad, s elér másokat is. Megérinti és megszólítja az embereket Krisztus követésére és a szentháromságos szeretetközösség megélésére – emelte ki a megyéspüspök.

Nem jó az embernek egyedül lennie, szüksége van arra, hogy valaki betöltse az életét. Meglepő, hogy a házasságban is létezik magány. Meglepő, de a szeretetközösségekben is létezik magány.

A magány az a seb az ember életén, amelyet Isten maga ejt a szívünkön, mert az a hely neki van fenntartva.

Isten szeretné betölteni a szívünket az ő szeretetével, mert az ő képmásai vagyunk, nem a házastársunké. Ő teremtett bennünket, nem a másik, s ezért Isten a magányunk betöltését fenntartja önmagának.

Amikor szeretetkapcsolataink megromlanak, akkor az történik, amit Jézus a házasságtörésről mond: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg a válást.” Akkor mennek tönkre a kapcsolataink, amikor valaki megkeményíti a szívét, érzéketlenné válik a másik örömére, szenvedésére, a másikra; nem tudja beleélni magát a másik helyzetébe, s nem is akarja, nem akar együttérezni, együtt szenvedni. Túl nagy lesz az ego. Megkeményedik.

Ilyenkor szükségünk van az orvosra, aki elvégzi a „szívátültetést”. Oda kell mennünk az orvoshoz, aki az Úr Jézus Krisztus, s kérni, hogy adjon nekünk új, érző, hússzívet. Ez nem lehetetlen. Nem lecserélni kell a kapcsolatainkat, hanem gyógyítani a kapcsolatokból fakadó sebeket. Erre a kegyelem, a Szentlélek bármikor kész, és hajlandó újjáteremteni a szívünket, hússzívet adni nekünk, olyat, amelyet túlcsorduló módon betölt a szeretet – fogalmazott szentbeszédében a főpásztor.

A szentmise végén Varga László püspök megáldotta a híveket és a kegytárgyakat. Majd a papság és a zarándokok a hagyományos oltárkerülés során kérték Szűz Mária oltalmát.

A hivatásokért szervezett zarándoklatok novemberben és decemberben is folytatódnak: november 3-án és december 1-jén 15 órakor mutatnak be szentmisét e szándékra az andocsi bazilikában. 

Jelentkezni plébániai közösséggel vagy egyénileg is lehet az andocsiszuzanya.hu oldalon.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Kling Márk

Magyar Kurír