Isten megtartja irgalmasságának ígéreteit – Keresztelő Szent János ünnepe a Szentföldön

Keresztelő Szent János születésének ünnepe a vigílián, június 23-án este a vesperással kezdődött a Sivatagi Szent János-kegyhelyen.

A három Ein Karem-i szentély, a Mária látogatása Erzsébetnél, a Keresztelő Szent János születése, illetve a Sivatagi Szent János nevet viselő kegyhely közül ez utóbbi János gyermekkorának és azoknak az éveknek az emlékét őrzi, amikor az Megváltó előfutára felkészült nyilvános működésére, ahogyan Lukács evangéliumában olvashatjuk:

A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.” (Lk 1,80)

Keresztelő János alakja szorosan kapcsolódik a sivataghoz, mely az aszketikus élet és – Izrael történelmének fényében – az Isten kegyelmével való találkozás helyszíne. Ennek a kegyhelynek az arab neve Dir el-Habis, ami annyit jelent: ’a remete kolostora’. Az Antonio Barluzzi olasz építész által tervezett jelenlegi templomot és kolostort 1922-ben szentelték fel.

Itt a Szentföldi Ferences Kusztódia szerzetesei más rendek tagjaival és néhány helyi hívővel együtt elimádkozták az első vesperást Ibrahim Faltas plébános vezetésével, majd körmenetben a barlanghoz vonultak, ahol a hagyomány szerint Szent János élt.

Másnap, június 24-én szentmisét ünnepeltek a Keresztelő Szent János születésének helyét őrző kegyhelyen.

A templom története a 12. századig nyúlik vissza, és a területen a bizánci időkből származó maradványok és egy mozaikpadlós kápolna tanúskodik az istentisztelet hosszú hagyományáról.

„Keresztelő Szent János születését ünnepelni azt jelenti, hogy arra emlékezünk, amit Isten a mi életünkben, történelmünkben tesz, együttműködésre késztetve a konkrét embereket, akik képességeikkel és korlátaikkal Isten emberiséget megváltó tervének szolgálatába állítják magukat” – fogalmazott Francesco Patton kusztos homíliájában.

A kusztos Zakariásról, Erzsébetről és Jánosról szólva így fogalmazott: „Arra tanítanak minket, hogy

mindig emlékezzünk arra, hogy Isten hogyan tartja meg irgalmasságának ígéreteit.”

Zakariás némaságában – hangsúlyozta  – „ott van a képessége, hogy bízik Istenben, és felismeri, hogy mit tesz általa, míg Erzsébet a rejtekben maradás értékét tanítja nekünk, ami pontosan az ellenkezője annak a társadalmi légkörnek, amelyben élünk.

János születésével arra emlékeztet bennünket, hogy az élet ajándék, amit kapunk, és vissza kell adnunk; hogy

a hivatás ajándék, amit kapunk, és gyümölcsöt kell teremnünk; és hogy  annyira vagyunk mi magunk ajándékok, amennyire önmagunkat odaajándékozzuk.”

Az ünnepi szentmisét követően a körmenet ahhoz a barlanghoz vezetett, ahol a hagyomány szerint Keresztelő Szent János született, és itt felolvasták Lukács evangéliumának Jánosról szóló részletét. A liturgia ünnepélyes áldással ért véget.

Fordította: Kuzmányi István

Forrás és fotó: Szentföldi Ferences Kusztódia

Magyar Kurír