Isten nem térképet, hanem iránytűt ad – Görögkatolikus fjúsági imaestet tartottak Kisvárdán

A vendégeket Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntötte, majd Jenei Miklós, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója fogadta a résztvevőket, külön megköszönve kollégái és az iskola pedagógusai áldozatos előkészítő munkáját.

Kovács Csaba atya, a Nyíregyházi Egyházmegye új pasztorális referense útravalóul azt kívánta: a fiatalok – a napkeleti bölcsekhez hasonlóan – egyfajta belső változáson átmenve az imaestről „más úton”, megújult lelkülettel térjenek haza.

Az est egyik legszemélyesebb pontja Tóth Barbara tanúságtétele volt. Barbara rámutatott: a „Merre?” kérdés megválaszolásához először azt kell tudnunk: „Honnan?”. Őszintén beszélt gyermekkori hiányairól és arról a belső útról, amíg a kezdeti szégyenérzetet – amit a hitélet hiánya vagy az egyedül átélt templomi percek miatt érzett – felváltotta az Istentől és a közösségtől kapott bizonyosság.

„A hitet nem másoktól örököltem, hanem Istentől kaptam, és azokon keresztül, akik körülvesznek. Csak nyitott szívvel kellett járnom, hogy meglássam bennük a jót, és ezen keresztül magát Istent is” – fogalmazott, kiemelve a barátok megtartó erejét.

„Sokan azt hiszik, azért imádkozunk, hogy Isten megtudja, mit akarunk. De ő ezt már tudja. Azért imádkozom, mert én akarom neki elmondani. Fontosabb nekem a kapcsolat Istennel, mint az a konkrét dolog, amiért éppen fohászkodom” – ösztönözte kortársait. 

Hogy a komoly gondolatok mellett a közösségi élmény is hangsúlyt kapjon, Dévainé Markos Adrienn Kitti ismerkedős játékkal rázta össze a csapatot, megalapozva a hangulatot.

Ezt követően Szirmai Máté Ferenc mándoki parókus atya vezette be a fiatalokat a „Merre?” kérdés rejtelmeibe. Három bibliai példán keresztül világított rá az életvezetés titkaira.

Ábrahámnál azt láthatjuk, hogy

Isten ritkán ad kész térképet, inkább csak a következő lépéshez ad fényt. „Isten nem ad térképet, hogy lássuk a teljes utat, mert az elvenné a szabadságunkat. Iránytűt ad és erőt a legközelebbi lépéshez.

Ha toporogsz, ne ijedj meg: ha eljön az ideje, Isten egy baráton, egy szerelmen vagy a szüleiden keresztül megmutatja a következő lépést” – hangzott tanácsa, mely alapján lépésről lépésre haladhatunk.

Rút példájából megtanulható, hogy

az úton nem kell egyedül mennünk, Isten társakat ad mellénk, akikkel közösen fejlődhetünk.

Szent Péter megmutatta, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy a viharban is merünk lépni és segítséget kérni Jézustól. Máté atya hangsúlyozta:

a kudarc nem bukás, hanem a tanulási folyamat része – merni kell akár visszafordulni is, ha zsákutcába jutottunk.

„Ha rájössz, hogy egy irány mégsem a tiéd, lépj vissza kettőt oda, ahol még jó volt az út, és indulj el máshova. Semmi nem veszett el, mert közben is tanultál és gazdagodtál.”

A folytatásban az Ifjúsági Tanács tagjai vezettek kiscsoportos beszélgetéseket, ahol a fiatalok saját életük válaszútjairól diskurálhattak. Ezután a csapat útra kelt: az iskolától a templomig tartó séta egyfajta éjszakai zarándoklattá vált, ahol a célpontot – stílszerűen a „Merre?” kérdésre válaszolva – a kivilágított templomtorony mutatta.

A görögkatolikus templomban Demkó István parókus atya volt a házigazda. A találkozó taizéi énekekkel, Tamás László lelkipásztori kisegítő gitáros kíséretével és teljes elcsendesedéssel zárult, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az elhangzottakat a szívében is elrendezze.

Szerző: P. Tóth Nóra

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír