Isten országa köztetek van – Ferences nővérek segítik az idősek életét kozármislenyi otthonukban

Szent Ferenc lelkisége mélyen az evangéliumban gyökerezik. A ferences lelkiség Krisztus-központú. Próbálom Krisztus arcát fürkészni küldetési területemen, a Dorothea Otthonban. „A te arcodat keresem, Uram” (Zsolt 27,8) – a zsoltár, az evangélium szavai, amelyek vezetnek és irányítanak, hogy Isten akarata szerint legyek jelen az idős emberek között.

Ez a szolgálat teret ad számomra a ferences lelkiségben gazdagodni. Az idős, demenciával élő emberek között megajándékozott vagyok. Jelenleg a szolgálatommal a lakók hasznos időtöltéséhez járulok hozzá. Kulturális és közösségépítő, valamint társas kapcsolataik fejlesztéséhez, fenntartásához adok időt, erőt, figyelmet. Sok különböző programot szervezünk számukra a mentálhigiénés kolléganőimmel együtt.

A legfontosabb számomra a jelen pillanatban, a soha vissza nem térő minőségi időben velük, mellettük lenni. Az idős emberekkel együtt lenni, csak lenni számukra. Ez a legnagyobb igényük.

Bátorságra és kezdeményezésre van szükség ahhoz, hogy minden lakónak megteremthessük az otthonosságot. Ehhez egyre jobban meg kell ismernem, ki ő, milyen volt az élete, mi az érdeklődési köre. És ezután, az evangéliumban elmélyülve keresem, hogy kinek mi az, amit általam üzenni akar az Úr. Az idős, beteg, kiszolgáltatott állapotban élő lakókat életük utolsó szakaszában önértékelésükben, értékességükben szeretném megerősíteni.

Egy nővértársam szolgálata, hogy a hitéletük gyakorlására imaórákra és szentmisére hívja meg őket az udvaron lévő kolostortemplomba vagy az otthon kápolnájába. Ez a lehetőség mindenkinek fel van kínálva, miután a Dorothea Otthon lakójává válik. Vannak lakóink, akik itt is folytatják a hitéletük gyakorlását, és vannak, akik itt találnak vissza a hitükhöz. Mindenkinek más az útja, de a cél ugyanaz: felkészülni az átmenetre ebből az életből az örök életre.

A köztük és velük töltött időben arra is rácsodálkozhatok, hogy Isten mindig az ember által tevékeny. A betegségek és mozgáskorlátozottság ellenére sok lehetőség adatik, amelyet együtt tudunk átélni. A hozzánk közel eső Pécsre többször is eljutottunk idén: a Kodály Központba, a koncertek főpróba-előadásaira. De tudtunk kirándulni is. Az otthon előtt beültettük a lakókat a kisbuszba, és elmentünk Abaligetre, a tó mellé, a tavaszi zöldbe.

Ahhoz, hogy ezt a szolgálatot végezni tudjam, a személyes és közös imádság, testvéri közösség a nővértársaimmal és a derű lépten-nyomon szükségszerű az életben. Ezt felismerni, megcselekedni egyszerűségben, helyes önismerettel, szabadsággal párosítva visz engem a cél felé – Isten országára irányítva a tekintetemet.

Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei; Szerzetesek.hu

Magyar Kurír