A szentmisében hálát adtak az egyházmegye jubiláns papjai – a gyémántmisés Maklári István, a vasmisés Tóth Szabolcs, az ezüstmisés Hortyi Gábor – hűséges szolgálatáért.
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök köszönetet mondott a szemináriumi elöljáróknak, azoknak is, akik nem tudtak jelen lenni az ünnepen, de az évek során nevelték, tanították, formálták a szentelendő Richárd személyiségét.
A főpásztor köszöntötte a szentelendő szüleit, testvéreit, barátait, a hozzátartozókat. Külön megemlítette a kispapokat, akik más egyházmegyéből érkeztek, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjait, akik naponta imádkoznak papi és szerzetesi hivatásokért.
Az egyházmegye papsága mellett a nagy számban megjelent híveket is köszöntötte a püspök, azokat is, akik lélekben kapcsolódtak a közös imádságba.
„Ezt a testvérünket érett megfontolás után az áldott papi rendbe kívánjuk felszentelni, hogy Krisztusnak mint tanítónak, papnak és pásztornak szolgáljon.”
Az ő szolgálata által növekszik Isten népévé és épül szent templommá Krisztus titokzatos teste,
vagyis a szentelendőnek hasonló pappá kell lennie Krisztushoz, az örök főpaphoz, és szoros egységben kell működnie püspökével – hangzott el a szertartás elején. – Így válik az Újszövetség igazi papjává, aki hirdeti az evangéliumot, vezeti Isten népét, akinek gondja van az istentisztelet végzésére, elsősorban is Urunk áldozatának megünneplésére.”
„Te pedig, kedves fiam, aki az áldozópapságra emelkedsz, mindenekelőtt vedd ki részedet Krisztusnak, a mi Mesterünknek szent tanítói hivatásából. Hirdesd mindenkinek Isten igéjét, amelyet te magad örömmel elfogadsz. Elmélkedjél az Úr törvényén, és úgy foglalkozz vele, hogy amit olvasol, az hidd; amit hiszel, azt tanítsd; és amit tanítasz, azt kövesd is. Tanításod legyen Isten népének lelki tápláléka.
Tiszta életed példája pedig legyen Krisztus híveinek örömére, és így szóval és példával egyaránt építsd Isten házát, vagyis az Egyházat.”
„Kedves Richárd! Mint az Egyház papjának róla, Jézusról kell hogy szóljon az életed – mondta a szentelendőnek Spányi Antal püspök. – A pap Jézus barátja. Ne önmagadat akard megvalósítani, mert ez zsákutca. Itt a szentelési oltárnál odaadod az életedet az Úrnak. Ezen nem lehet többet becsületesen változtatni.
A papi életnek kísérője, jellemzője egy lelki tudás. Ez a lelki tudás nem könyvekből szerezhető meg, ehhez elmélkedni kell, imádkozni és adorálni kell. Ezt az Istentől kapott tudást kell őrizned, élesztened és mindenféle módon továbbadnod. Ez a tudás nem e világ bölcsessége és nem emberi okoskodás, nem is valamiféle emberi bölcsességgel kell ezt továbbadni. Róla, Jézusról kell beszélned a világban, akár alkalmas, akár alkalmatlan” – hangsúlyozta a főpásztor.
Arra biztatta a szentelendőt, hogy élete legyen mindig vonzó, vidám, mint aki közel van az Istenhez.
Az Istenhez közel álló ember lelkében erős, békés, és mindig valami Istentől kapott örömet hordoz, amelyet a szentek életének példáján fedezhetünk fel.
A szentek mind vonzó életű emberek voltak. Papságodban osztozz hát a rád bízottak életében. Betegek és családok, fiatalok és idősek, magányosok – mindenki életében.”
„Legyél mindenkinek mindene, ahogy a Szentírás érti ezt. Ne felejtsd, aki meg akarja tartani életét, az elveszíti azt; aki Krisztusért elveszíti életét, odaadja az Istennek, az megtalálja azt. Aki kezét az eke szarvára teszi, ne nézzen hátra, mert nem lesz alkalmas az Isten országára, és akár végletesen elveszíti önmagát. Odaadottságodat naponta újítsd meg. Ez a papi élet – mondta a püspök. – Úton levés a szolgálatra a meghívó Úr felé. Ha így teszel, nem fogsz kiégni, nem leszel megfáradt lelkű, hanem
Isten országát építő pásztor leszel. Örvendezik majd lelked, mint örvendezett Szent Pál is, akiben mindig túláradt az Istentől kapott öröm.
Közösségek fognak születni körülötted, az imának, a szolgálatnak, a tiszta életnek a közösségei, olyan közösségek, melyeknek középpontjában Jézus Krisztus áll.”
Spányi Antal püspök végül boldog papi életutat kívánt Mesics Richárdnak, és azt kívánta, hogy életében a napi szentmise legyen a kegyelem szent forrása; papságának minden gondját bízza Jézus anyjára – mert, mint mondta: „Mária mindig segít, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, hogy legyőzve a kísértéseket hűségesek maradjunk.”
A szentmise keretében tartott papszentelési szertartás során a papjelölt a főpásztor elé járult, és letérdelve tiszteletet és engedelmességet ígért a püspöknek.
Majd a Mindenszentek litániája alatt arcra borulva imádkozott.
Ezután a papszentelés ünnepélyes mozzanatai következtek. A püspöki kézfeltétel és felszentelő imádság után a papság is megáldotta a felszenteltet, aki az áldást követően felvette a stólát és a miseruhát.
A főpásztor megkente kezét krizmával, és megkapta szolgálata eszközeit: az ostyát a paténán és a borral megtöltött kelyhet.
A szentelési szertartás lezárása után az újonnan felszentelt Mesics Richárd együtt mutatta be szentmisét a főpásztorral és az egyházmegye papságával.
Az ünnepi szertartás végén a főpásztor még egyszer köszönetet mondott mindazoknak, akik Mesics Richárd Jánost a papi hivatás felé segítették.
Az újonnan felszentelt pap áldását adta először a szentelő püspökre, majd minden megjelent hívőre.
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria