Isten szegénykéje és a kegyelmek bősége – A ferences jubileumi év búcsúnyerési lehetőségeiről

Kálmán Peregrin OFM egyháztörténész, a budapest-belvárosi Alcantarai Szent Péter-templom igazgatója írása.

Assisi Szent Ferencet a Katolikus Egyház határain túl az ökumenikus mozgalomtól kezdve a természetvédőkig sokan méltatják, ám kevesen gondolnak arra, hogy a búcsúnyerés ma ismert formái is alapvetően neki köszönhetők.

Amikor ugyanis azt látta, hogy Assisi szegényei nem tudnak a Szentföldre vagy akár csak Rómába elzarándokolni, 1216 júliusában azzal a kéréssel fordult az éppen Perugiában nyaraló III. Honoriusz pápához, hogy aki az Assisi határában lévő Porciunkula kápolnába belép és meggyónja bűneit, annak a bűnök következményeként járó ideig tartó büntetései is elengedést nyerjenek. Érdekesség, hogy a búcsúnyerés feltételei közé e ferenci kérés után kerül be a szentgyónás elvégzése, és hogy később Szent Ferenc ezen intuíciója alapján terjesztette ki az Egyház a lokális búcsúünnepekre a különböző búcsúkiváltságokat, hogy a kegyelem e forrása ne csupán a legnagyobb zarándokhelyeken, hanem a helyi egyházakban is elérhetővé váljon minél többek számára. A most kiadott dekrétum éppen ezért párhuzamot von Péter akkori és jelenlegi utóda között, jelezve, hogy Leó pápa mint a hit és öröm szolgája vállalja III. Honoriusz örökségének folytatását.

Sárkunyhóból aranyház

De lélekben lépjünk be mi is az Assisi határában lévő Porciunkula kápolnába, mert így a búcsúnyerés lelkiségéhez jutunk közelebb. Ha ugyanis feltekintünk annak oltárképére, ott a többi nagy szerzetes atyánál is ismert történetet látjuk: Ferenc a testi kísértésben a tövisbokorba veti magát, mögötte pedig egy sárkunyhó látható. Majd, amikor a Poverello kiállja a kísértést, ez a kunyhó domus aureává lesz, a megújult egyház képévé alakul át. Ferenc ezután a Föltámadottnak ajánlja érdemei rózsáját, aki a Szűzanya közvetítése és a pápa kihirdetése által mindezeket Isten népének rendelkezésére bocsátja. XVI. Benedek pápa – aki korunk pápái közül legmélyebben ismerte a ferences lelkiséget –, ennek kapcsán jegyzi meg, hogy

kapcsolatok által nyerünk kegyelmeket,

mert amikor valaki teljesíti a búcsúnyerés feltételeit, gyarapítja a szentek erényeinek sokaságát és ő maga is merít ebből a bőségtálból, azaz az érdemszerzéssel tovább szőjük a szentek érdemeiből szőtt fehér ruhát (vö. Jel 19,8), amibe más öltözködhet, de aminek a folyamatában mi is részesek leszünk. A szegények iránt érzett szolidaritás és az égiekkel megélt egység aztán megnyitotta az Egyház figyelmét a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik helyett az élők le akarták vezekelni azt, amit ők már nem tudtak, így teljesítve a páli felismerést: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének az egyháznak javára” (Kol 1,24).

Helyettesítő áldozat

Ennek a helyettesítő áldozatnak tehát biblikus gyökerei vannak, a bűnökkel járó büntetések szentek érdemeiért való elengedésének magának pedig kora keresztény gyakorlata. Ugyanis amikor a keresztényüldözések enyhültével visszatért hittagadók hosszabb időre szóló penitenciát kaptak, gyakran tapasztalták, hogy a vezeklést még nem teljesítették, de itt az újabb üldözés, ennek kiállásában viszont nagy segítség a kegyelmi egység megszilárdítása. Ilyen helyzetekben az Egyház elöljáróihoz fordultak: engedjék el vezeklésüket, a hitükért megkínzottaktól pedig azt kérték: imádkozzanak értük, hogy az ő érdemeikre való tekintettel Isten és az Egyház oldja fel a bűnnel járó büntetés klauzúráját. Ez alapozta meg a búcsúnyerés, az érdemszerzés teológiáját és gyakorlatát, Assisi szegényének nagyhatású intuícióját.

A búcsúnyeréssel tehát a feloldozása után is gyakran megmaradó következményt, a bűn okozta seb gyógyulását vagy a jogos jóvátételt mozdítjuk elő Krisztus és a szentek támogató segítségét kérve magunk vagy meghaltjaink számára – miként a Hiszekegyben is imádkozzuk: Hiszek a szentek közösségében –, ami ma is tanúsítja: a kegyelmi közösség erősebb, mint a bűnszövetség vagy a halál.

A búcsúnyerés feltételei

Assisi Szent Ferenc boldog halálának jubileumi évében ezt a folyamatot viszi tovább az Egyház rendelkezése, amely a búcsúnyeréshez mindenki számára általános feltételként írja elő a szentgyónást, szentáldozást, a Miatyánk és a Hitvallás Szentatya szándékára végzett elimádkozását, valamint a tudatos ellene mondást a súlyos és bocsánatos bűnöknek. Ezek megvalósulása esetén ajánlható fel a búcsú magunkért vagy a purgatóriumban szenvedő lelkekért.

A ferences regula szerint élők számára a búcsú elnyeréséhez elegendő ezeknek az általános feltételeknek a teljesülése, a többi hívő viszont úgy csatlakozhat ehhez, ha
• elzarándokol egy ferences vagy Szent Ferencnek szentelt, személyéhez kapcsolódó templomba;
• ha ott bekapcsolódik a jubileumi év valamelyik szertartásába;
• vagy elmélkedik, imádkozik azért, hogy a keresztény szeretet, béke érdekében tett jó elhatározás ébredjen benne;
• és fohásszal fordul a Szűzanyához, Assisi Szent Ferenchez vagy a ferences szentekhez.

A betegek, a zarándoklásban objektív módon akadályozottak, az őket gondozók pedig, ha
• szentgyónásukat elvégezték;
• lélekben bekapcsolódnak a jubileumi eseményekbe és felajánlják szenvedéseiket;
• amint tehetik, eleget tesznek az általános feltételeknek.

Az irgalmat esdő Ferenc nyomában

A búcsúnyerést meghirdető rendelkezés gyönyörűen ír rendalapító atyánkról. Idézi Dantét: „egy nap született a világba” (Isteni színjáték), hogy őt alter Christusnak mondták, illetve buzdítását is: ha valaki irgalmat kér tőled, ne kelljen irgalom nélkül távoznia (Egy miniszterhez írt levél). Korunk egyháza ezt látja meg tehát benne és ebben akar hasonulni Assisi szegényéhez, így belépni Krisztus misztériumába. A dekrétum e kiemelései egyben felszólítások a ferences és a Szent Ferenc tiszteletére szentelt, a rend lelkiségéhez kapcsolódó templomok számára – miként ezt ugyancsak jelzi a szentszéki irat–:

legyenek az irgalom otthonai, ahol megerősödik a szentségi bűnbánattartás lehetősége, hogy ennek hírére minél több hívő keljen útra ezek irányába, kegyelmet kegyelemre halmozva

(Jn1,16) a búcsúnyerés által, a maguk és a megholtak számára – különösképpen is felajánlva azokért a tisztulásra váró lelkekért, akik amiatt kicsinyek, kisebbek és kiszolgáltattok, mert értük nincs, aki a búcsúnyerést felajánlja.

Szerző: Kálmán Peregrin OFM

Fotó: Baranyai Béla

Magyar Kurír