Isten szeretete folyamatosan tart – Hagyományos Jézus Szíve-búcsút ünnepeltek Kalocsán

A pénteki ünnepi szentmisét Fülöp Ernő kalocsai plébános mutatta be litániával és szentségi áldással. Szombaton a délutáni szentségimádást követően az ünnepi litániát és szentmisét Csorba Dávid kiskunhalasi káplán, kinevezett bajai plébános mutatta be. A vasárnapi ünnepi szentmisét Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrálta.

„Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk.” Ez a mondat a Szent Szív gazdagságát hivatott kijelölni – mutatott rá a főpásztor szentbeszédében. Ez a gazdagság a szavak jelentésében is megnyilvánul. A szív ősidőktől fogva a szeretetnek, a szerelemnek a jelképe, még a modern, infokommunikációs világban is. A teológiának kulcsfontosságú szava, mely nagyszerűen tudja ötvözni a népi jámborságot a mély teológiával. Különösen igaz ez Kalocsa városára, ahol a népviseletek, az ünnepi felvonulás, a körmenet is kifejezi ezt. A teológia pedig felteszi a kérdést: Miért lett a második isteni személy emberré? Miért vállalta a kereszten átszúrt szívéig emberi sorsunkat? Ez Isten szeretetének leginkább megmutatkozó valósága. 

Az érsek a Jézus Szíve-tisztelet gyakorlati megvalósulásának és őszinteségének, valamint annak bibliai alapjainak bemutatásával folytatta beszédét. Ne legyünk a Jézus tanításában megfogalmazott negatív példa: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem.” Valóságosan meg kell tartani a tiszteletnek ránk vonatkozó törvényét! Az ószövetségi Szentírás maga is hordozza az Isten szívének tanítását. A héberben jobbról balra olvasunk, és ha az utolsó könyv betűit, valamint az első könyv betűit összeolvassuk, az szívet jelent. A Tórában Isten szíve dobog. Ezekiel próféta a végső idők látomásában azt írja, hogy Isten kiveszi a kőszívet az emberből, és hússzívet ad a helyébe. A 86. zsoltár pedig így imádkozik: „Utaidra vezess engem Istenem, és adj nekem egyszerű, tiszta szívet”. Jézus pedig ezen a vonalon továbbhaladva önmagát mint Isten Fiát mutatta be, s nyugodtan kijelenthette, hogy tanuljunk tőle, mert szelíd és alázatos szívű.

A főpásztor a továbbiakban kifejtette, a Jézus Szíve-tisztelet későbbi, barokk kori fejlemény az Egyház történetében, melynek alapjai az evangéliumban is forrásoznak. „Alakítsd szívünket, a Te Szent Szíved szerint!” – imádkozzuk sokszor. A jó tanár pedig példát mutat a tanítványnak. Nem pusztán elmondja az igazságot, hanem meg is éli. Jézus ezt teszi, hogy hozzá hasonlítsuk életünket, krisztusi emberré válva. Ez a keresztény élet lényege.

A hegyi beszédben elhangzik a tanítás: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent!” A tiszta szívűség nem egyszerű erkölcsi fegyelmezettséget jelent, hanem egyenességet, őszinteséget, igaz emberséget.

Jézus kizárólag a farizeusokat szidta, marasztalta el földi működésében, mert képmutatóak voltak. Istent azonban nem lehet becsapni. Törekednünk kell az egyenes, tiszta szívűségre és az őszinteségre, főleg a mai világban.

A főpásztor kitért arra is, Alacoque Szent Margit vizitációs nővér volt az, aki magánkinyilatkoztatásban ígéretet kapott Jézustól: aki Jézus Szívét tiszteli, az nem hal meg úgy, hogy bűnben legyen, megkapja a végső kegyelmet a bűnbánatra, a szentségek felvételére is. Így teljesedik be szívünk vágya, hogy megláthatjuk az Istent.

Az ünnepi szentmise liturgikus énekét is beszédébe fűzte az érsek. A kórus énekelte: „Hiszek Jézus Szentséges Szívében, mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkek közösségében, a szeretet végső győzelmében!” Ezt a szöveget Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök egy levelezőlapra jegyezte fel, de a címzettnek annyira megtetszett, hogy elkezdte hirdetni, terjeszteni a püspök gondolatát. Eszünkbe jut manapság a kérdés: Valóban így van ez? Kifejlődik ennyire a szeretet? Egyre több agresszivitással találkozunk, mintha egyre gonoszabb lenne a világ. Nem csak önvigasztalás ez?

A szeretet végső győzelmét az ember nem tudja megvalósítani, csak az Isten.

A főpásztor egy személyes élményét is megosztotta: Gyermekkorában olvasta Gogol Bulba Tárász című művét. A történelmi regény az orosz–lengyel háború idején játszódik. A történetben elfogják a kozák vezér fiát, majd a város piacán látványosan kivégzik. A vezér a kivégzés alatt meghúzódik a piacon. A fiát kerékbe törik, szenvedésekkel telten halála előtt utolsó szóként felkiált: „Apám!” A kozák vezér csak annyit válaszol: „Hallom!”, és eltűnik a tömegben. Utána összeszedi a hadseregét, és kegyetlen bosszút áll a városon. Jézus a kereszten szólította az Atyát, majd azt kérte, hogy bocsásson meg a gyilkosoknak. A feltámadt Krisztus nem bosszút hirdetett, hanem békességet és bűnbocsánatot. Az Isten szeretete nem vallhat kudarcot ebben a világban.

Amikor János evangéliumában Jézus azt mondja: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte”, akkor a görög nyelv egy olyan múlt idejét használja az evangélista, ami a magyarban nincs. Folyamatos múlt időt. Nem csak szerette, hanem úgy szerette, hogy az most is, folyamatosan tart.

Ennek az isteni szeretetnek kifejeződése a Jézus Szíve-tisztelet. Jézus szeretete a végsőkig az Atya szeretetét mutatta. Ő a biztosíték arra, hogy minden gonoszság ellenére az Isten szeretete győz a bűn és a halál felett – zárta beszédét Bábel Balázs érsek.

Az ünnepi szentmisén jelen voltak a környékből érkezett zarándokok, a város papsága, megjelent Filvig Géza, Kalocsa város polgármestere és Font Sándor, a térség országgyűlési képviselője is.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír