Isten ujja – Cserháti Ferenc püspök a világjárványról

– Püspök úr, a veszélyhelyzet kihirdetése itthon érte, megszakítva azt a folyamatot, melynek során a világban élő magyarok közösségeit keresi fel. Milyen útjai maradtak el?

– Az elmúlt időszakban a járvány miatt elsősorban a Központi Papnevelő Intézet folyosóin és kertjében sétálgattam. Csak akkor hagytam el önkéntes szemináriumi klauzúrámat, amikor Gazdagrétre, a Szent Angyalok-templomba mentem misét mondani, amelyet online közvetítettek elsősorban a külföldi magyaroknak. Március 15-ére Helsinkibe hívtak, hogy egyházi megemlékezést tartsak az ott élő magyaroknak. A nemzeti ünnepeken bemutatott szentmisékben a köszöntéskor, a szentbeszéd során vagy a könyörgésekben mindig megpróbálom az ünnep egyházi vonatkozásait is kiemelni, persze nem politikai jelleggel. Régóta így teszek, hiszen Szent II. János Pál pápa is erre buzdított a Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében, amelyben azt írta, hogy a civil évfordulóknak a keresztények vallási jelleget szoktak adni.

A világjárvány kitörése előtt tehát úgy terveztem, hogy Münchenen keresztül Helsinkibe repülök. A külföldi híreket figyelve azonban már akkor arra gondoltam: lehet, hogy nem jutok el a finn fővárosba, vagy ha mégis, akkor nem egykönnyen térhetek majd haza Magyarországra. Ezért lemondtam a lelkipásztori látogatásról. De a helsinki utazásom szervezői kérték, hogy legalább online módon ünnepeljek velük, hiszen már mindent előkészítettek a szentmisére. Vállalták, hogy kivetítőn keresztül közvetítik majd a szertartást. Két nap alatt igyekeztem megszervezni, hogy online misét tudjak bemutatni nekik. Idehaza akkor még nem sokan foglalkoztak ennek a technikai lebonyolításával. Próbáltam skype-on keresztül megoldani magam, másoktól is kértem technikai eligazítást, de nem sikerült biztonságos kapcsolatot kiépítenünk. Akkor eszembe jutott, hogy a gazdagréti plébános, Szederkényi Károly atya online szokta közvetíteni a vasárnapi szentmiséket, így tőle is tanácsot kértem. Végül készségesen felajánlotta, hogy menjek el a Szent Angyalok-templomba, ahol a technikai feltételek adottak a közvetítéshez, és ott mutassam be a szentmisét. Így március 15-én ott celebráltam először online közvetített szentmisét az összmagyarságért, illetve a külföldi magyarokért. Sok pozitív visszajelzést kaptam.

– Hogyan viselte a veszélyhelyzet alatt a bezártságot?

– Eleinte nagyon nehezen. Sok tervemről kellett lemondanom. Ez idő alatt kétszer repültem volna Amerikába, és több utat terveztem Európába is. Ha külföldre indulok lelkipásztori látogatásra, a beszédeimet igyekszem mindig jó előre elkészíteni még itthon. Így voltam ezzel idén is. A nagyheti szertartásokon Hamiltonban lettem volna, utána a Kanadai Magyar Papi Egység lelkipásztori találkozóján vettem volna részt. Legalább tíz-tizenöt nagyjából már előkészített szentbeszédemet, elmélkedésemet nem mondhattam el a járvány miatt. Az Európai Magyar Papi Konferenciát sem tudtuk megtartani Zürichben. Pünkösdkor Torontóba mentem volna bérmálni, Szatmárnémetiben pedig Jézus Szíve-búcsún vettem volna részt. Szent István király ünnepére Dallasba repültem volna, de oda sem tudok eljutni, pedig az ott szolgáló magyar ciszter atyáknál eddig még sohasem jártam. El kellett volna utaznom Brüsszelbe is az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) tavaszi ülésére, ahol már évek óta képviselem hazánkat, illetve a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát.

– A külföldi magyarok lelkipásztori ellátását végző papokkal tudta tartani a kapcsolatot?

– Az évente megrendezett európai, illetve amerikai papi konferenciák a járvány kitörése miatt elmaradtak. Az Európában szolgáló magyar papokkal gyakran telefonon, illetve videohívásokkal tartottam és tartom most is a kapcsolatot. Az időeltolódás miatt az ausztrál és az amerikai kontinensen élőkkel többnyire e-mailben levelezek, de néha viberen is hívom őket. Akik Európában élnek, azokkal a világhálón keresztül még papi találkozókat is tartunk. Ilyenkor nyolc-tíz-tizenöt pap számol be a vele történtekről, a helyi eseményekről.

– A személyes jelenlét, a találkozások azért nem pótolhatók. 

– Ez igaz, és nagyon hiányoznak is nekem. Lelkipásztori útjaimnak fontos része a szentmise ünneplése, de paptestvéreimnek mindig hangsúlyozom, hogy az emberekkel való személyes találkozást is nagyon lényegesnek tartom. Külföldi látogatásaim során keresem az alkalmakat a találkozásokra. Szívesen bemegyek a kórházba egy beteghez, hogy a szent kenetet elvigyem neki. Örömmel keresem fel az időseket. Családlátogatásokat teszek, magyar klubokba, körökbe vagyok hivatalos, ellátogatok az úgynevezett magyar házakba is. Van, ahová a cserkészek hívnak, hogy a szabadban tábori misét mondjak nekik, utána pedig leülünk beszélgetni. Olyan is előfordul, hogy ökumenikus találkozókat szerveznek, ahol protestáns testvéreinkkel találkozhatok. A program gazdagsága mindig a helyi lelkipásztortól függ, illetve pap hiányában az engem meghívó világiaktól, akik szerencsére sokfelé úgy érzik, hogy ezáltal is eleget tesznek a keresztségből fakadó általános papi kötelezettségüknek.

– Ezek szerint olyan helyekre is jár, ahol nincs állandó magyar lelkipásztori ellátás, hanem a világi hívek szervezik a helyi magyar közösséget?

– Így van. Szívesen megyek bárhová, ahova hívnak. Az utóbbi időben arra törekedtem, hogy apró közösségek, bázisok jöjjenek létre ott is, ahova nem jár rendszeresen magyarul miséző pap, de lelkes, elkötelezett világi hívek össze tudják fogni a magyarokat. A feladatom, illetve az út, amelyen járok a Mindszenty bíboros által kijelölt út. Ő kezdte el a külföldi magyarok lelkipásztori látogatását, és én szívesen követem a példáját.

– Sok nehézséget és szenvedést okozott a járvány. Gyakorlati szempontból tekinthetünk belőle hasznosnak bármit is?

– Sokan megtanultuk, hogyan lehet alkalmazni a világhálót lelkipásztori célokra. Az online követhető szentmisék vagy a hitoktatás terén nagyon jó hasznát vettük, és ez arra késztet bennünket, hogy a járvány elmúltával is éljünk majd ezzel a lehetőséggel. De elsősorban nem a misék közvetítésére gondolok, sokkal inkább a családi- és bibliakörök megszervezésére vagy a felnőttképzésre.  Sok leleményes papunknak van már számos nagyon jó kezdeményezése.

– A járványhelyzet tapasztalatai alapján sokan vontak le gazdasági vagy politikai következtetéseket. Az utóbbi hónapok a hívő keresztény embert is bizonyos dolgok átértékelésére figyelmeztetik. Ön mit gondol erről? 

– A járvány rádöbbent minket arra, hogy nem vagyunk istenek, és nem minden történik az elképzeléseink szerint. Szeretünk előre tervezni, a programjainkat akár egy évvel vagy évekkel korábban beírjuk a naptárunkba. Gyakran eszembe jut az a szentírási szakasz, amely azt mondja: „Az én útjaim, nem a ti útjaitok.” A mostani helyzetet tekinthetjük akár Isten felemelt ujjának is: ember, vigyázz, nem tőled függ minden!Az érvényben lévő tiltásokat és előírásokat most a legtöbben betartjuk, pedig általában tiltakozni szoktunk a szabályok, a törvények és a parancsok ellen. Most mégis be kellett látnunk, hogy szükségünk van ezekre, a Teremtő atya jó tanácsára és intő szavára.

– A közeljövőben még nem tervez utakat, ugye?

– A különböző országokban különféle előírások vannak érvényben, amelyek egyelőre napról napra változnak, így nemigen lehet tervezni. Az „egy plusz egy misszióban” szolgáló paptestvérek sem tudnak most külföldre utazni egy-egy hétvégére olyan helyekre, ahol nincs állandó magyar papi szolgálat. Sokan sürgetik már, hogy folytassuk ezt a missziót, de hát azt is figyelembe kell vennünk, hogy felelősséggel tartozunk a külföldre utazó és a szolgálatot vállaló paptestvérek iránt, az ő egészségükre is vigyáznunk kell, ezért jobb várni még egy kicsit. A járványügyi előírások enyhítése, amit az emberek persze nagy örömmel fogadnak, inkább gazdasági megfontolások eredménye, és nem a vírusjárvány megszűnését jelzi. Decemberben azért szeretnék majd eljutni a müncheni egyházközség fennállásának 75. évfordulójára.  Az erre szóló meghívásomat még nem mondtam le. Bizakodom. 

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 14-i számában jelent meg.