Isten veletek van – A Könnyező Szűzanya búcsúünnepe a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban

A szentmise előtt a zarándokokat köszöntve Veres András megyéspüspök elmondta: „Mi, győriek örülhetünk annak, hogy mindennap imádkozhatunk e kegykép előtt”, most viszont a szélrózsa minden irányából érkeztek hívek a Szűzanyát köszönteni. A főpásztor azt kérte, hogy a jelenlévők adják át magukat az imádságnak, hogy ezáltal is meg tudják osztani Isten ajándékait, a kegyelmeket, amelyekben a Szűzanya által részesülhetnek.

Veres András püspök külön köszöntötte a búcsúra Írországból érkezett Michael Duignan clonferti püspököt, John Kirby emeritus püspököt és a velük együtt érkező atyákat és híveket. Úgy fogalmazott, hogy egy különleges időutazásnak lehettek részesei azáltal, hogy 326 év múltával találkoznak itt újra ír és magyar püspökök. „Katolikus Egyházunk akkori és mai helyzete sok hasonlóságot mutat, különös tekintettel a keresztények helyzetére. Miként elődeink akkor, ma mi is Szűzanyánkhoz, a Szomorúak Vigasztalójához fordulunk, közbenjárását kérve Istentől Egyházunk és nemzeteink számára.”

A búcsúi szentmise szónoka Michael Duignan püspök volt, aki abból az ír egyházmegyéből érkezett, ahonnan a kegykép származik. Szentbeszédének fordítását teljes terjedelmében közzétesszük:

Jó reggelt! A nevem Michael Duignan. Clonfert, Galway, Kilmacduagh és Kilfenora püspöke vagyok Connaught tartományban, Írország nyugati részén. Mint ilyen, szoros kapcsolatot érzek Walter Lynch püspökkel, aki Galway város egyik nagy kereskedőcsaládjának fia volt, és egyben egyik elődöm is – mint Clonfert püspöke. Ő az a kapocs, aki több mint háromszázötven éve összeköti az Atlanti-óceán partján fekvő Galwayt Győr városával itt, Európa közepén. 

A történetmondás ír-kelta lelkületünk meghatározó része. A zsidó-keresztény kultúrában is központi szerepe van, amelyben az ismerős történeteket gyakran mondják el újra és újra, hogy ezzel megvilágítsák a különböző korokat és körülményeiket. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian jól ismerik Walter Lynch és a híres kegykép történetét, de talán érdemes újra feleleveníteni.

Walter Lynch 1595 körül született egy gazdag galwayi kereskedőcsaládban. Írországban alapfokú oktatásban részesült. Az akkori politikai helyzet miatt azonban – amely a katolikusokat kitiltotta a felsőoktatásból – Lisszabonba küldték felsőfokú tanulmányok folytatására. Később ismét visszatért a kontinensre, hogy Párizsban teológiát tanuljon, és ott szentelték pappá. Írországba visszatérve vezető pozíciót töltött be a helyi egyházban, mígnem 1647-ben Clonfert püspökévé nevezték ki. Ezek az évek nem voltak könnyűek az ír katolikusok számára. Az angol korona növekvő dominanciája, valamint a fokozódó cromwelli  üldöztetés és barbárság arra késztette Lynch püspököt és még sokakat, hogy elmeneküljenek a szigetről. Hosszú utazás után végül Bécsbe érkezett. Ott találkozott 1655-ben Püsky János győri püspökkel, akinek kedvessége és nagylelkűsége révén meghívást kapott Győrbe. Itt kapott lakhelyet, az egyházmegye kanonokja lett, és szerepet vállalt a város egyházi életében. 1663. július 14-én halt meg, éppen, amikor visszatérni készült Írországba, ezért itt temették el a győri székesegyházban. Halála után kevés személyes tárgyainak egyikét – a Madonna gyermekkel képet, amelyet vélhetően Írországból hozott magával, a székesegyház északi oldalán, a Szent Anna-oltár közelében helyezték el.

Elképzelni sem tudjuk, milyen izgalom töltötte be e város és a környék lakóit háromszázhuszonhat évvel ezelőtt azon a napon. Ugyanis Szent Patrik ünnepének reggelén, 1697. március 17-én, miközben a hívek a misén vettek részt, szemtanúk mesélték, hogy Mária képe csodálatos módon három teljes órán keresztül véres könnyeket hullatott. Az egyházi hatóságok által megvizsgált kép az idők folyamán a Mária-áhítat középpontjába került nemcsak Győr városában, hanem egész Magyarországon és azon túl is.

Később a csodás esemény időpontját ír részről a legsúlyosabb katolikusellenes törvények írországi életbe léptetésével hozták kapcsolatba, amelyeket közvetlenül a könnyezést megelőző napokban vezettek be. Magyarországon bizonyára az isteni közelség jelének tekintették a százötven éves török elnyomás szenvedései után. Idővel a festmény a „Győri Könnyező Szűzanya”, az „Ír Madonna”, illetve a számomra legkedvesebb, a „Szomorúak Vigasztalója” néven vált ismertté.

Most erre az utóbbi címre szeretném a figyelmünket irányítani. A véletlen egybeesés vagy „Isten véletlenje” folytán, amikor az 1697. március 17-i események évfordulójára gyűltünk össze itt, a mai evangélium nagyböjt negyedik vasárnapján szemléletesen tárja elénk az emberi szenvedést, különösen is a vaksággal járót (Jn 9). A bibliai történet középpontjában álló ember születésétől fogva vak volt, és egész életében azt mondták neki, hogy ez a bűn következménye, ezért kolduséletre volt ítélve. Egészen addig, amíg nem találkozott Isten vigasztalásával Jézus Krisztus személyében. Az egész esemény nem csupán a hitetlen zsidók számára mutatja meg annak valóságát, hogy ki volt Jézus, hanem azóta is hirdeti a hívők minden nemzedékének, hogy Isten olyan Isten, aki azok oldalán áll, akik számára szenvedést és nyomorúságot hordoz az élet. Isten olyan Isten, aki gyógyulást és egészséget kíván adni az ilyen helyzetekben élőknek.

Tisztában vagyok vele, hogy a szenvedés és a fájdalom áthatja Magyarország és Írország történelmét. Országainknak bőven volt részük ártatlanul vérontásban és szenvedésben. Ma ugyanazt tapasztaljuk globalizált világunkban, ahol lelkünket túl gyakran kápráztatja el a fogyasztói társadalom, és az emberi barátság kötelékeit gyengíti az individualizmus. Közös a bolygónk, amelyet egyre súlyosbodó ökológiai válság fenyeget, és közös a világunk, ahol a háborúk mindennapossá váltak. Az emberi élet olcsónak és eldobhatónak tűnik; a szegénység továbbra is legyőzhetetlen, és az emberek közötti egyenlőtlenséget eltűrik. A bőség világában az emberek még mindig éheznek, és sokan kétségbeesésükben bele is fáradnak a sorsukba.

Keresztényként, egy olyan Isten hívőiként, aki nemcsak a szenvedők oldalán áll, hanem aktívan munkálkodik is a vigasztalásukon, nem szabad elveszítenünk a reményt.

Mert – hogy Ferenc pápát idézzem, amikor a 2021-es eucharisztikus kongresszuson Budapesten a magyarországi püspökökhöz szólt – Isten „mindig elkísér minket, és megadja nekünk a bátorságot és a kreativitást, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy mindig újrakezdjünk” (Találkozó a magyarországi püspökökkel, 2021 szeptembere).

Ugyanebben a beszédében Ferenc pápa emlékeztetett bennünket e föld jeles szülöttének, Mindszenty József bíborosnak a szavaira, aki a hit által ihletett bizalommal hirdette: „Isten fiatal. A jövő az ő kezében van. Ő hívja elő mindazt, ami új, fiatal és ígéretes az egyénekben és a népekben. Ezért soha nem engedhetünk a kétségbeesésnek.” (Üzenet a szervezőbizottság elnökéhez és a száműzetésben élő magyarokhoz, In: Horváth J. Közi Horváth, Mindszenty bíboros, 111)

A háromszázhuszonhat évvel ezelőtti március 17-én reggel történt könnyezés ma is olyan aktuális üzenetet hordoz, mint akkoriban. Mert benne Máriát látjuk, aki magának Istennek a közelségét és könyörületét közvetíti felénk. Könnyeinek csendjében arra hív bennünket:

Bármi történjék is, soha ne veszítsétek el a reményt! Soha ne engedjetek a kétségbeesésnek! Isten veletek van! Isten hathatósan mellettetek áll! A Mhuire Mháthair, i rith mo shaoil bí liom mar dhídean ar gach aon bhaol! Ó, Mária, Édesanyám, egész életemben légy biztos menedékem minden küzdelemben! Ámen.

Ma is érzem azt a kedvességet és vendégszeretetet, amit egy hontalan, száműzött ír püspök tapasztalt sok évvel ezelőtt Püsky püspöktől, a győri emberektől és papoktól. Ugyanannak a Walter Lynch püspöknek az egyházi utódaként tanúsíthatom, hogy a befogadás és vendégszeretet hagyománya ma is ugyanolyan erős a magyar nép körében, mint bő háromszáz évvel ezelőtt. Szeretném megköszönni Őexcellenciája Veres András püspök úrnak a meghívást, hogy ma itt lehetünk, és hogy szívélyesen vendégül lát bennünket. Köszönöm továbbá Kiss Tamás úrnak és mindazoknak, akik ezt a látogatást ilyen emlékezetessé teszik. Míle buíochas daoibh go léir! Köszönöm szépen!

*

A záróáldást követően a kegykép előtt Veres András megyéspüspök fohászában arra kérte a Szűzanyát, hogy növelje hitünket, erősítse reményünket és tökéletesítse szeretetünket. „Segíts, hogy hitünkben – a Fiad iránti hűségünk mindennapos megújítása által – szabadon és örömmel kitartsunk a szenvedések és küzdelmek közepette! Segíts, hogy életünk terheit Fiaddal együtt készséges szívvel vállaljuk, bízva abban, hogy húsvét szent titka reánk is felragyog!”

A szentmise zenei szolgálatát a győri Nagyboldogasszony-székesegyház kórusa látta el, akik többek között Lisznyai-Szabó Gábor Boldogasszony-mise című többszólamú ordináriumát, Marco Frisina Anima Christi, Werner Alajos Égi Szűzvirág című kórusművét, valamint egy 1797-ben, a vérrel könnyezés 100. évfordulójára Győrben íródott ősi népéneket adtak elő 18. századi dallammal. Ez az első ismert ének, amely a Győri Vérrel Könnyező Szűzanya tiszteletére íródott. Szólót énekelt Horváth Loretta énekművész és Gulyás Vilmos diakónus-papnövendék.

A szentmise visszanézhető az EWTN Katolikus Televízió műsorán:

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír