Istenem, hallgass hívásomra!

Amikor egy ünnepi együttlét, színházi előadás vagy repülőút elején felszólítást kapunk, hogy kapcsoljuk ki vagy állítsuk repülő üzemmódba a mobiltelefonjainkat, többnyire rá sem nézünk a készülékünkre. Ez már megszokás, bejáratott rutin. Ugyanakkor az is borítékolható, hogy előbb-utóbb így is lesz valaki a sorok között, akit éppen ekkor fog hangos csörgéssel felhívni valamelyik ismerőse.

A telefon éppen olyan hozzánk tartozó tárgy lett, mint az irataink, a kulcsaink vagy a pénztárcánk, aminek megvan a maga helye a kézitáskánkban vagy a nadrágzsebünkben. Elkísér bennünket szinte mindenhová, a templomba is velünk tart.

Ez kifejezetten hasznos, ha külföldi nyaraláson egy magyar internetes oldalon követjük a napi olvasmányok szövegét. Az imaórák liturgiáját pedig a különféle egyházmegyés és szerzetesrendi hagyományokhoz igazodó zsolozsmaapplikáció segítségével bárhol elvégezhetjük, anélkül, hogy a vastag zsolozsmáskönyvet magunkkal cipelnénk.

Ma már létezik gregorián misetételekre készített applikáció, ahogyan számos hagyományos és ifjúsági miseének szövege és kottája is elérhető a világhálón. Kiscsoportos imádságainkat alkalmas kántor hiányában internetre feltöltött taizéi vagy más jellegű énekek jó minőségű hangfelvételeinek felhasználásával tehetjük elmélyültebbé.

E modern lehetőségek egyszerre örömteliek és zavarba ejtőek. Nem veszítjük-e el a liturgia emberközeliségét?

Nem olyan-e ezek használata, mint a vázába helyezett művirág? Nem beszélve a szóhasználatról: az Egyházban évszázadok óta ikonok előtt imádkozunk, a Trentói Zsinat pedig a keresztáldozatnak a ránk és szeretteinkre kifejtett kegyelmi hatását nevezte applikációnak.

A mesterséges intelligencia és az internetes közvetítés sosem fogja helyettesíteni az imádkozó közösség emberségét. Eszközként azonban – ahogy a korábbi idők találmányai, például a könyvnyomtatás és az orgona – hozzájárulhatnak liturgikus jelenlétünk teljességéhez, elősegíthetik az aktív és termékeny bekapcsolódást az imába, amihez

elsősorban Isten jelenlétének térerejére kell rácsatlakoznunk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír