Istennek kell a legtágabb teret hagyni lelkünkben – A városmajori plébánia zarándoklata Kaposvárra

Forgács Alajos plébános lélekébresztő elmélkedésben fogalmazta meg, hogy a zarándoklat egész életünket jelképezi: ahogyan úton van az emberségünk, a lelkünk, ugyanúgy úton vannak szándékaink, úton van a szeretetünk. Nem vagyunk tökéletesek, de növekedhetünk a bölcsességben, gyarapodhatunk a jóra való készségességben.

Elmélkedéssel, imádsággal jutottunk el Kaposvárra, a püspökségre, ahol a kapuban Varga László püspök atya fogadott minket, hamiskás mosollyal megjegyezve, hogy hétvégén ő nyitja a „zárt osztályt”. A tőle megszokott közvetlenséggel, személyes hangvételben mesélt megtéréséről a katonaságnál, papi életútjáról, Beton püspökkel (Balás Béla volt kaposvári püspök – a szerk.) való barátságáról, és mutatta be egyházmegyéjének mindennapjait. Beszélt a rájuk bízott országrész szegénységéről és az evangelizáció lehetőségéről, amely abból eredhet, ha odamegyünk a szükséget szenvedőkhöz, és teljes valónk jelenlétével nekik szenteljük személyes odafigyelésünket, meghallgatásunkat. Püspök atya megosztotta velünk hitvallását, hogy lelkünkben a lehető legtágabb teret kell hagynunk Istennek arra, hogy indíttatást kapjunk, onnan pedig már csak az Úr szándékát kell segíteni a megvalósulásban.

A Nagyboldogasszony-székesegyház felújításáról Mohay Gábor egyházmegyei főépítész számolt be. Az épület 1993 óta az akkor alapított Kaposvári Egyházmegye székesegyháza is, így a felújítással párhuzamosan a templom funkcióinak újragondolására is szükség volt. Az épület kívülről és belülről is rendkívül szép lett, a mai kor igényeit és a részben megváltozott funkciókat jól szolgálja, miközben méltón megőrizte az elődök alkotásának értékeit is. A nagy volumenű, alaposan végiggondolt, évekig tartó felújítás után a korábban rendkívül sötét templombelső a tetőn át nyitott fénycsatornákon keresztül érkező természetes fényben éledt újjá. A zarándokok meg is fogalmazták, hogy ennek a gyönyörű felújításnak és különösen Mohay Gábor és munkatársai odaadó munkájának példájából üzenetként vihetik magukkal, hogy mindenki legyen a saját „önindítós motorja” a saját közösségében annak érdekében, hogy több fényt engedjünk be az Egyházba, és így tegyük azt vonzóbbá a kívülállók számára.

Ezután a Mélyben és Reményben Alapítvány vezetője, Mohayné Farkas Ibolya számolt be 18 mélyszegénységben élő család mindennapos támogatásáról, mindannyiunkban felébresztve az együttérzést és a felelősséget a szükséget szenvedők iránt. Indíttatást kaptunk, hogy a magunkkal vitt adományon felül is segítsük munkájukat, személyes törődésüket a legrászorultabb gyermekes családokkal. Éppen látogatásunkkor érkeztek meg a családok a húsvét előtti közös ünneplésre a székesegyházba. Megrendítő volt megtapasztalni, ahogyan a láthatóan rendkívüli szegénységben élő gyermekek és szüleik örömmel az arcukon jöttek be a templomba.

Ezt követően a közeli donneri kálvária kertjébe érkeztünk, ahol a verőfényes tavaszi napsütésben jártuk végig Krisztus Urunk keresztútját és imádkoztunk közösségünkért, a betegekért és a békéért.

Andocson a délutáni napsütés élénk narancssárgára festette a kegytemplomot. Megilletődve tekintettük meg a hálából készült sok-sok ruhát, amelyek mély értelmet kapnak. Ahogyan azt a szentmise után Nyéky Kálmán, Andocs plébánosa elmondta: a Mária-kegyszobrot jelképesen felöltöztetve a Szűzanya magára veszi életünket, sorsunkat. Csodálatos, ahogyan a mohácsi vész előttről származó, a legenda szerint angyalok által Kalocsáról Andocsra repített Mária-szobor és a kis kápolna túlélte a török pusztítást és a zűrzavaros évszázadokat. Megindító személyes élményt adott, ahogyan az andocsi program zárásaként, a Boldogasszony anyánk éneklése közben bűneinket, gondjainkat magunkkal vihettük az oltárt hátulról megkerülő kis körsétára, hogy annak túloldalán a megújulás szándékában megszentelődve léphessünk ki.

A buszon hazafelé a közösen elmondott rózsafüzér imádságban hálát adtunk ennek a gazdag napnak minden öröméért, lelki élményéért. Ennél jobb nagyheti felkészülést nem is találhattunk volna magunknak.

A zarándoklat a Városmajori Katolikus Egyesület és a Városmajori Márton Áron Alapítvány anyagi támogatásával valósulhatott meg.

Forrás és fotó: Városmajori Jézus Szíve-plébánia 

Magyar Kurír