Istennek mindenkivel terve van – Hálaadó szentmise XIV. Leó pápa megválasztásáért Budapesten

Robert Francis Prevost Ágoston-rendi szerzetest, amerikai bíborost, a Püspöki Dikasztérium korábbi prefektusát május 8-án választották meg Róma 267. püspökének, Szent Péter utódának. Az új pápa, Robert Francis Prevost a XIV. Leó nevet választotta. A Szentatya május 18-án a Szent Péter téren bemutatott szentmisével megkezdte péteri szolgálatát.

Június 3-án Budapesten a Szent István-bazilikában XIV. Leó pápa megválasztásáért hálaadó szentmisét mutattak be Erdő Péter bíboros, prímás, Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke és a testület tagjai együtt ünnepelve Michael Wallace Banach érsekkel, magyarországi apostoli nunciussal, aki a szentmise végén rövid beszédet is mondott.

A szertartás elején Erdő Péter bíboros köszöntötte a hálaadásra egybegyűlteket, s mint mondta, valóban „hálát adhatunk, hogy van pápánk, a Gondviselő Isten XIV. Leó személyében újra főpásztort ajándékozott a Katolikus Egyháznak; a szentmisében egyúttal áldást kérünk a Szentatya életére és szolgálatára”.

*

A mise homíliáját Erdő Péter bíboros mondta, a beszédet az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

Főtisztelendő és Excellenciás Apostoli Nuncius Úr! Érsek és Püspök Urak! Kedves Paptestvérek! Szerzetesek, szerzetesnők! Krisztusban Kedves Testvérek!

1. A mai szentmisében hálát adunk Leó pápáért, aki elfogadta a bíborosi testület választását és elvállalta a péteri tisztséget, egyben kérjük Isten segítségét szolgálatára és életére.

Leó pápa, amint a Sixtus-kápolnában mondott első szentbeszédében is jelezte, hivatását úgy akarja megélni, hogy hitének és szolgálatának középpontjában Krisztust látja. Őt akarja megvallani, ahogy annak idején Péter tette Máté evangéliuma szerint: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Krisztus személyében mi, keresztények nem csupán egy prófétát, egy nagyszerű embert, egy szociális reformert, vagy egy karizmatikus vezetőt látunk, hanem megvalljuk, hogy ő egyszerre valóságos Isten és valóságos ember.

Ez a meggyőződés ragyog fel a János-evangélium most felolvasott szakaszában. Ott Jézus így imádkozik: „A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most Te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt!”.

Ezek a szavak már előre vetítik a Niceai egyetemes zsinat hitvallását, amelynek 1700. évfordulóját az idén ünnepeljük. Nem szervetlen és önkényes hozzáfűzésekkel bővítette az Egyház Krisztus és az apostolok tanítását, hanem ami csírájában jelen volt kezdettől fogva, az bontakozott ki a különböző korok kihívásai nyomán az Egyház tanításában.

2. Leó pápa

nevének megválasztását főként azzal indokolta, hogy XIII. Leó pápa példáját kívánja követni, aki egy változó kor új helyzeteire adta meg a katolikus hit válaszát máig szóló érvénnyel.

Központi gondolata volt az emberi munka, a kizsákmányolás elszabadulása a rohamosan bontakozó, vad kapitalizmus keretei közt.

Ő volt az, aki a Rerum Novarum kezdetű enciklikában és más megnyilatkozásaiban összefüggő, kiegyensúlyozott tanítást adott az emberi munka méltóságáról és felemelte szavát a munkások kizsákmányolása ellen. De reagált XIII. Leó pápa sok más problémára is, amelyek korában újdonságként jelentkeztek. Mindezt pedig egyfajta politikai gyengeség pozíciójából tette, hiszen megszűnt a pápai állam, de ő fenntartotta és kiépítette a diplomáciai kapcsolatot számos országgal, köztük olyanokkal is, amelyek nem rendelkeztek katolikus hagyományokkal.

Ekkor vált világossá mindenki előtt, hogy az Apostoli Szentszék és így az egész Katolikus Egyház egyfajta belső szuverenitással és nemzetközi jogképességgel rendelkezik akkor is, ha területi kiterjedése és állami jellege nincsen.

3. De Leó pápa a névválasztás indoklásával különböző alkalmakkor utalt az emberi munka méltóságára a mai világban is. Noha a hagyományos kizsákmányolás korunkban sem tűnt el, sőt egész régiókra is kiterjed,

megjelent egy új probléma: a technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia térhódítása. Ez pedig sokak szerint azt a veszélyt hordozza magában, hogy emberek százmillióinak munkája válik feleslegessé.

Márpedig a munka nemcsak a termelésnek egy tényezője, hanem az emberi méltóság kifejezője is.

Az ember pedig nem lehet felesleges, mert Isten senkit sem alkotott hiába, mindenkivel terve van. Azt mondani – akármilyen alapon is –, hogy emberek, embercsoportok, vagy az egész emberiség felesleges, istenkáromló beszéd volna, hiszen a végtelenül bölcs és végtelenül jóságos Teremtőt gyalázza.

4. De Leó pápa különös hangsúllyal kitért a béke kérdésére is. Ez volt első köszöntése, mégpedig nem csupán profán értelemben, hanem

a feltámadt Krisztus békéjével köszöntötte az ünneplő sokaságot.

Ismét csak rávilágított, hogy nem pusztán társadalmi vagy politikai tanítás az Egyház üzenete, hanem Jézus Krisztus örömhíre az, amely bevilágítja az emberiség és az egyes emberek életét.

5. Figyelmet érdemel az is, hogy Leó pápa többszörösen utalt hivatalának azonosságára. Ferenc pápa első beszédében hangsúlyozta, hogy ő Róma püspöke. Leó pápa május 9-én a Sixtus-kápolnában a bíborosokhoz intézett beszédében azt mondta: Az én küldetésem a Rómában lévő Egyház püspökének küldetése; ennek az Egyháznak hivatása van arra, hogy az egész Egyházban elnököljön a szeretetben, ahogy Antióchiai Szent Ignác írta.

Ugyancsak Antióchiai Szent Ignác szavaira hivatkozva tudatosította azt a felhívást, hogy

aki az Egyházban valamilyen tekintélyt gyakorol, annak el kell tűnnie, hogy Krisztus megmaradjon,

kicsinnyé kell válnia, hogy Krisztust megismerjék és dicsőítsék (vö. Jn 3,30), teljesen oda kell adnia magát, hogy senkinek se hiányozzék a lehetősége Krisztus megismerésére és szeretetére.

Ehhez a nagyszerű vállaláshoz és feladathoz

kérjük Leó pápa számára és a magunk számára is a Szentlélek Úristen áldását, erősítő segítségét és a boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Édesanyjának szerető közbenjárását.

*

A szentmise végén, az áldás előtt Michael Wallace Banach a Szentatya követeként köszönetet mondott Erdő Péter bíboros, prímásnak, a püspöki konferencia tagjainak, a misén részt vevő szerzeteseknek és híveknek, akik hálát adtak XIV. Leó megválasztásáért, valamint kérték Isten áldását a szolgálatára és életére; biztosította a jelenlévőket, hogy szeretteljes hálaadásukról és imáikról tájékoztatni fogja a Szentatyát.

A következőkben az apostoli nuncius XIV. Leónak a pápává választása után a Szent Péter-bazilika erkélyéről mondott első beszédéből idézett, újra hangsúlyozva a Szentatya üzenetét, amely minden hívőnek és jóakaratú embernek szól: „Isten szeret bennünket, Isten mindnyájatokat szeret! És a gonosz nem fog győzni! Mindannyian Isten kezében vagyunk. Ezért félelem nélkül, Istennel és egymással kéz a kézben haladjunk előre! Krisztus tanítványai vagyunk. Krisztus előttünk jár. A világnak szüksége van az ő világosságára!

Az emberiségnek szüksége van őrá mint hídra, hogy elérje Isten és az ő szeretete.

Segítsetek nekünk és segítsétek egymást hidakat építeni, párbeszéddel, találkozással! Mindannyian egyesüljünk, hogy mindig békében élő egyetlen nép lehessünk!”

Michael Wallace Banach nuncius beszéde végén mindenkit arra kért, hogy a következő hetekben, s a nyár folyamán szeretettel törekedjen arra, hogy megismerhesse XIV. Leó pápát és a beszédeiben kifejtett gondolatait.

Az apostoli nuncius beszédét a hálaadó szentmisén jelenlévők tapssal fogadták, majd következett a záróáldás, és felhangzott a pápai himnusz.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír