Istent dicsérni feketén-fehéren – Magyar gospelkórus nyert ezüstérmet az idei kórusolimpián

Hogy megértsük, a világ kóruskultúrájában hol is helyezhetjük el a kórusolimpiának nevezett grandiózus megmérettetést, ahhoz érdemes kicsit távolabbra lépnünk. Arezzo (Toszkána), Debrecen, Goritia (Olaszország, szlovén határ), Tolosa (Baszkföld), Tours (Franciaország, Loire-völgy), Várna (Bulgária) – e városok nevei minden kórusrajongó ember előtt ismerősen csengenek: valamennyi híres, több évtizedes múltra visszatekintő nemzetközi kórusversenyeknek ad otthont. E hat város 1988-ban szövetségbe tömörült, hogy létrehozza a versenyek versenyét, az európai nagydíjas kórusok megmérettetését, a European Choral Grand Prix-t, vagyis a kórusmuzsika európai nagydíját. Ebbe a sorba illeszkedett bele a Günter Titsch által megálmodott, és Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar vezetője közreműködésével megvalósított World Choir Games. 

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karnagy, érdemes művész ugyancsak 1988-ban kezdeményezte egy új művészi koncepciójú kórusverseny életre hívását Budapesten, Musica Mundi néven. Ennek lényege, hogy a kórusmozgalom élvonalához tartozó kórusok mellett az annak gerincét képező együtteseknek is lehetőséget nyújt a versenyben való részvételre. Korábban ugyanis a nagy nemzetközi versenyek ajtajai előttük gyakorlatilag zárva voltak. Az új szemlélet a különböző nehézségi fokokon, kötelező művel és kötelező mű nélkül is megrendezett versenyek rendszerében mutatkozik meg, illetve a kategóriák sokszínűségében, amely a madrigáloktól a klasszikus és modern, avantgárd kóruszenén keresztül egészen a jazzig terjed. A fő-, külön-, valamint kategóriadíjak mellett a nemzetközi zsűri egy állandó pontrendszer szerint arany-, ezüst- és bronzdiplomát ítél meg minden részt vevő kórusnak.

A Musica Mundi égisze alatt aztán a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny mintájára számos további kórusrendezvényt hívtak életre Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Izraelben, Kínában, Máltán és az Amerikai Egyesült Államokban. A törekvés 2000 nyarán érte el tetőpontját az első World Choir Games megrendezésével a németországi Linzben: ez volt az első „kórusolimpia”. Ez a versengés – erre utal hazai és korábbi angol elnevezése is – az olimpiai eszméken alapul, s célja a dal, az ének, a közös zenélés által összekapcsolódó emberek és nemzetek békés egyesítése egy tisztességes, sportszerű versenyben, melynek során a versenyzők megtapasztalhatják a nemes versengést és egyúttal az interkulturális találkozásokban rejlő erőt és örömöt. 

A kórusolimpia mintegy két évtized alatt a világ legjelentősebb globális kórusversenyévé vált, a megelőző minősítési folyamat pedig valójában nem sokban különbözik az élsportolók olimpiai játékokra való felkészülésétől és az induláshoz szükséges kvalifikációs előzményektől. A verseny kifejezett célja volt a Musica Mundi szellemiségének megőrzése, hogy a megmérettetésen bárki indulhasson a számára megfelelő kategóriát kiválasztva, s csakis azon múljék a siker, hogy ki mennyit dolgozott érte, és milyen teljesítményt nyújt a nemes művészi versengés során. Így vannak nyitott kategóriák (The Open Competition), és olyanok is, amelyekben a már eredményt elért együttesek szerepelhetnek – ez az úgynevezett bajnokok versenye (The Champions Competition) –, továbbá megtartották a kategóriák sokszínűségét is. 

A kórusolimpiák megrendezéséért is felelős Interkultur Alapítvány elnevezésű szervezetet a pandémia két ízben is halasztásra kényszerítette. Idén ősszel azonban, szigorú járvány- és egészségügyi szabályozás mellett, végre meg tudták tartani a világversenyt, ezúttal Flandriában. (A korábbi években Európa, Dél-Korea, Kína és az USA is otthont adott már a rendezvénynek.)

Az Interkultur tagjai a kultúra, a politika és az üzleti élet vezető személyiségei közül kerülnek ki, valamint kórusok, zenekarok, klubok és kulturális szervezetek közül. Őket tömöríti az úgynevezett World Choir Council, vagyis „Kórus Világtanács”, amely 80 ország neves karmestereiből és karvezetőiből áll. Kötelékébe mintegy 120 ezer kórus tartozik, 4,8 millió énekessel. A szervezetnek számos országban vannak irodái és képviselői, valamint kulturális minisztériumok, önkormányzatok és civil szervezetek is támogatják működését és céljait. 

A 2021-es kórusolimpiát Belgiumban, Antwerpenben és Gentben rendezték meg. A gospel/spirituálé kategória versenyét az előbbi városban tartották. Az ezüstérmes a magyarországi Lumen Christi Gospel Kórus lett, amely a nagyszerű eredményt egy, a kategória aranyérmesével, a német Rejoice gospelkórussal közösen adott nagy sikerű hangversennyel koronázta meg november 2-án, a genti Handelsbeurs koncertteremben. 

Egy kórusolimpiai érem a bajnokok mezőnyében önmagában is kiemelkedő teljesítmény, noha Kodály Zoltán országában talán természetesnek vesszük, hogy az eddigi összes megmérettetésről győztesként kerültek ki a hazai indulók. (A korábbi években mindig volt olyan kategória, amelyben magyar karvezető nyakába akasztották az érmet egy magyar kórus érdemeinek elismeréseként.) Az elmúlt időszak azonban finoman szólva sem kedvezett a felkészülésnek, hiszen ahogyan a próbákat, úgy a rutinszerzésre alkalmas fellépéseket, koncerteket is rendre el kellett halasztani a koronavírus-járvány miatt, és nem csak Magyarországon. Érződött ez a világversenyre nevezők létszámán is: a 307, kvalifikációt szerzett kórus közül 135 regisztrált, és végül 107 tudott ténylegesen színpadra állni.

A többiek rendhagyó módon, külön díjazási rendben, online vettek részt a megmérettetésen. A virtuális mezőnyben egyébként még egy magyar szereplővel találkozhattak az érdeklődők: a debreceni Szent Efrém Görögkatolikus Általános Iskola kórusa, a Nemes József vezette Lautitia Gyermekkar is online indult a kategóriájában, és szép eredményt ért el. Érdekes adalék, hogy a soron következő kórusolimpiát a szervezők eredetileg 2020 nyarára tervezték. Akkor még ötszáz fölötti volt a versenyben indulni szándékozó kórusok száma, és szép számmal akadtak jelentkezők az USA-ból, Afrikából és Új-Zélandról is. Az eredeti terveket azonban a világjárvány sajnos felülírta.

A Lumen Christi Gospel Kórust, amely Magyarországot képviselte az idei versenyben, Gergó Lajos alapította 1998-ban, a budapest-rákospalotai MÁV-telepi Jézus Szíve-plébánián. A próbákat ma már a belvárosban tartják, de rengeteg szállal kötődnek Rákospalotához. A kórus lassan huszonöt éves működését számos nagy sikerű fellépés kísérte, és öt önálló lemezük is megjelent. Gergó Lajos hangsúlyozta, ezek természetesen csodálatos élmények, ahogyan a korábbi szép versenyeredmények is, ám nekik mégis az a legfontosabb, hogy az együttes küldetést teljesít: a hit örömét igyekszik terjeszteni szép zenében tolmácsolva. Énekük tanúságtétel, kórusuk pedig élő közösség. 

A Lumen Christi legutóbb 2019-ben utazhatott, akkor egy közel kétszáz fős kórusba kaptak meghívást egy nemzetközi projekt megvalósításához: a New York-i Carnegie Hall zenekarával Robert Ray emblematikus Gospel-miséjét énekelhették el Jonathan Griffith vezényletével. Idén az antwerpeni Queen Elisabeth Hallban harminchárman álltak színpadra, egy trióval (dob, basszusgitár és zongora) kiegészülve. Gergó Lajos elmondta, egészen különleges ajándék volt ismét részesévé válni egy ilyen jelentős nemzetközi eseménynek, sőt díjat nyerni, átvenni az olimpiai ezüstöt, ami óriási megtiszteltetés. – A kórusolimpia valóban a világ legnagyobb kórusversenye. A nyitott kategóriában tulajdonképpen bárki indulhat, a bajnokok versenyén azonban nemzetközi versenytapasztalattal, illetve arany fokozatú minősítéssel vagy annak megfelelő szintű eredményekkel rendelkező kórusok mérik össze a tudásukat. Így számunkra már az is dicsőség, hogy részt vehettünk ezen, mivel korábban minden jogosultságot megszereztünk a kvalifikációhoz, amit a művészeti bizottság is jóváhagyott. Ezen az úton fontos állomás volt a 2019-es 17. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, amelyen kategóriagyőztesként aranydiplomát vehettünk át. A produkciókat Antwerpenben egy héttagú nemzetközi zsűri értékelte – tudtuk meg a karvezetőtől. 

A kórust közel húsz éve segíti Knoll Kornélia énekművész, magánének-tanár, aki a megfelelő hangképzésben mutat utat az énekeseknek. Mint elmondta, a Lumen Christi csapata ezt a szép eredményt úgy érte el, hogy a felkészülésre heti egy próba jutott. Ráadásul a gospel művelőiként gyakorlatilag „fekete” hangzást kell létrehozniuk. – A heti egy találkozás során nagyjából arra van időnk, hogy gyakoroljuk, hogyan használjuk jól a rekeszizmainkat, miként formáljunk meg egy-egy dallamívet – fogalmazott.

A gospel lényegében az evangéliumok érzelmektől fűtött, eredetileg zenei előképzettség nélkül is érthető előadását jelentette, amely az idők során önálló zenei stílussá alakult. Markáns jellegzetességei a jazz stíluselemeihez állnak a legközelebb, és a spirituálék gyökereihez, a 17. század elejére nyúlnak vissza, amikor az Amerikába behurcolt fekete bőrű rabszolgák egyszerre próbálták az új nyelvet elsajátítani, és elhelyezni otthonról hozott hitüket és kultúrájukat a számukra idegen keresztény közegben. Idővel elindult az asszimiláció, s a rabszolgatársadalom elkezdett gyökeret ereszteni az Új Világ kereszténységébe és kultúrájába. Megszokott zenei harmóniáik, kedvelt, ismerős ritmusaik azonban megmaradtak, és megmutatkoztak új dicsőítő énekeikben is. Ezek világára építve bontakozott ki jó néhány emberöltővel később az a spirituális-vallási zenei hagyomány, amit ma gospelként ismerünk, s amelyben a jazz, a blues és a country hagyományos stílusjegyei is fel-felbukkannak. 

Hogy a rákospalotai MÁV-telep Jézus Szíve-plébániáján lassan huszonöt éve elindult együttesnek miért éppen ez a műfaj vált a védjegyévé, arra mindössze annyi a magyarázat, hogy Gergó Lajos karvezető szívéhez nagyon közel állt ez a különleges stílus, s ennek élményét szerette volna megosztani a hallgatósággal is. Elgondolását, hogy egy magyar, „fehér” kórus is hitelesen tolmácsolhatja a „fekete” gospel műfaját átható, élő hitből táplálkozó ihletet és életérzést, a kórus sikerei is igazolják. A Lumen Christi az egyes művek megformálása során a lehető legmagasabb szinten igyekszik visszaadni a sajátságos műfaji jellemzőket, emellett pedig arra törekszik, hogy a hazai zenei hagyományokhoz is hű maradjon, és saját színeivel is kiegészítse a műfajt. S hogy Istent dicsérni milyen sokszínűen lehet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Lumen Christi Gospel Kórus eddigi szereplései és a 11. Kórusolimpián elért kimagasló eredménye. 

A  Lumen Christi Gospel Kórus antwerpeni versenyprogramját a hazai közönség is hallhatja majd egy karácsonyi koncerten, a MOM Kulturális Központban, december 20-án, 19 órai kezdettel. (További részletek: Jegy.hu) 

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika 

Fotó: Interkultur/William Linthout

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. december 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.