Itt tényleg valami csoda történt – Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök gondolatai a Sportaréna után

– Egyszerű résztvevőként voltam jelen a Sportarénában tartott találkozón. Fenntartott, „impozáns” helyünk volt, ahol mindenféle frissítővel, édességgel vártak bennünket, de elzárva a fiataloktól. Az egyik szervezőtől jött a sugallat: lehetőség van arra, hogy lemenjünk közéjük. Olyan jól sikerült az „agitáció”, hogy még a legidősebb püspök, Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyéspüspök is úgy döntött, lejön velünk. Az egész rendezvény alatt a fiatalokkal voltunk.

Dicsőítő, tanúságtévő, zenés programmal kezdődött a délután; észre sem vettem az idő múlását, a pápa érkezéséig elillant az a másfél óra. Remekek voltak a moderátorok, az idézetek, a filmes bejátszások, a zenék… Annyira passzolt minden részlet, hogy a program teljesen lekötötte a fiatalokat.

– Ferenc pápa – híven önmagához – ismét egy rendkívül mély, árnyalt, ugyanakkor derűs, nagyon inspiráló, megerősítő beszédet intézett a fiatalokhoz, amelyben sorban feltűntek az általa oly sokszor hangsúlyozott gondolatok Isten feltétlen szeretetéről, örök megbocsátásáról, a valódi, megélt élet kalandjáról, a csapatjátékról, a közösségről, az ima fontosságáról, a felemelő szolgálatról… Ki tud, ki lehet emelni valamit e gazdag útmutatásból?

– Mindenekelőtt a pápa személyiségére utalnék. Belegondoltam, hihetetlen, de egy nyolcvanhat éves emberről van szó. A fiatalok közé a káplánjainkat szoktuk küldeni. Korosodva azt gondoljuk, hogy egy idősödő pap nem lehet ideális hitoktató, mert nem tud szólni a fiatalokhoz, már nem találja velük a közös hangot… Ferenc pápa jelenléte, stílusa a szó jó értelmében megszégyenítő volt. Rácáfolt ezekre az „előítéletekre”.

Különleges légkört teremtett közvetlenségével, a leírt szövegből való „kiszólásaival”, megjegyzéseivel; ahogy magyarul skandáltatta a jelenlévőket. Zengett az aréna attól, hogy „Isten mindig megbocsát”.

Istenélmény volt ez mindenki számára. Valóban az irgalmas Atyát közvetítette a fiataloknak, akik között nyilván sokan vannak olyanok is, akiknek nincs semmilyen apa-gyermek élményük, vagy abszolút negatív az apaképük. Ezt a sebet bizonyára többeknél gyógyította. Hasonlóan időszerű volt a virtuális világ veszélyeiről, a személyesség háttérbe szorulásáról szóló tanítása is. Látszott, értik, fogják a fiatalok, hogy miről beszél.

– A pápalátogatásra készülve egyházi részről gyakran elhangzott, hogy Ferenc pápa útja elsősorban a hit megújítását, megerősítését szolgálja. Az elmúlt két nap azt igazolta, hogy ez a kollektív óhajtás nem maradt „jámbor szólam”, Ferenc pápa hitelessége tényleg beteljesítette ezt a várakozást.

– Ez számomra nyilvánvalóvá vált az arénában is. Amikor a Szentatya elment, a konferálók ügyesen, gyorsan átvezették a programot azzal, hogy

Krisztus földi helytartója után most maga Krisztus jön közénk.

Elkezdődött a szentségimádás; és a fiatalok döntő többsége ottmaradt. Egy gyönyörű együttléten vehettünk rész. A Meghívtál, hogy vízre lépjek című dal közben előkerültek a mobiltelefonok is. A koncerteken régen gyertyákat, csillagszórókat emeltek a magasba, most sokezer telefon fénye tükröződött vissza az Oltáriszentségről.

Szívből zengett az ének az arénában; itt tényleg valami csoda történt.

Adja Isten, hogy e lelki megújulás, az örömünk tartós legyen.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila, Merényi Zita, Zuggó Zsolt

Magyar Kurír