Izzadj, küzdj, ragyogj! – Interjú Pulay Eszter aerobikedzővel

„Az vagy, amit nap mint nap megteszel. Amit megeszel, amire pénzt és energiát szánsz, ami a rutinod, amin gondolkodsz, amiért felkelsz, amiért hálás vagy, amiből erőt gyűjtesz, amit adsz. S ez mind a homlokodra van írva bármerre jársz-kelsz...” – írja egy bejegyzésében Pulay Eszter, akinek a blogcímét takarja a fenti, háromszavas mottó. Eszter aerobikedzőként dolgozik. Fontosnak tartja megvallani hitét nemcsak mosolygós és kedves jelenlétével, hanem a szakmáján keresztül is.

– A blogod bemutatkozó soraiban olvasható az edzésmotiváció, mint hívószó. Sokan küzdenek a mozgás hiányával, vagy annak napirendbe illesztésével. Mint sportolással foglalkozó szakember, miben látod a legnagyobb buktatókat, vannak-e javaslataid a motiváció fokozására?

– Mindenképpen döntést kell hozni: el kell határozni, hogy változtatni szeretnél az életviteleden, mozogni szeretnél. Majd ezt követően meg kell találni a napodban ennek a helyét, az időpontját és a megvalósítás módját. Fontos szempont, hogy tudd, hogyan szeretsz sportolni. Közösségben vagy egyedül? Ha a másokkal való együttmozgás nyújt motivációt, akkor helyet vagy társat kell keresni. Közösségi élménnyé is válhat a számodra a mozgás. Ha az egyedüli sportot preferálod inkább, arra lehet úgy tekinteni, mint önmagad építésére szolgáló „én-időre”.

– Milyen személyes tapasztalatot tudnál megosztani erről az „én-időről”?

– Néha a futást összekötöm imádsággal. Egyfajta rácsodálkozást gyakorlok a környezetemre, az utcákra, a szembe jövő emberekre. Tudatosítom magamban, hogy két egészséges lábam van, ami visz előre, így hálaadásra tanít: értékeljem azt, ami egyébként természetes. A futás letisztítja a gondolataimat, rendezem magamban, hogy mi vár rám még aznap, másnap, milyen aktuális vágyaim vannak. Kéréseimet Isten elé viszem. Számomra felszabadító élmény azt megélni, hogy az imádság nemcsak otthon működik, hanem sportolás közben is.

– Március óta önálló kezdeményezésed egy úgynevezett dicsőítő edzésforma, Full of Grace néven. Ezzel találkozhatnak, akik az óráidra járnak?

– Igen. A célom, hogy minél több fiatalban tudatosodjon az, hogy a mozgás és az egészség mekkora ajándék. Nem magától értetődő dolog. A hálaadásnak egy közösségben is helye van, sőt, sportolással is összeköthető. Akár humoros módon is, edzés során, például egy fárasztó láberősítésnél: „Most a másik láb jön, de milyen jó, hogy két lábunk van!” Tehát a mozgás örömét összekötöm egy hálaadó magatartással, amihez így egy közösségi élmény is társul. Istent semmilyen élethelyzetből nem szeretném kihagyni.

– Mit mutat a félév során szerzett tapasztalatod?

– Sok pozitív visszajelzést kapok. Szeretnek odajönni hozzám beszélgetni. Tudják, hogy szóba állok velük, kedves leszek és megértem őket. Ezek alapján leginkább azokat a fiatalokat tudom megszólítani, akik már egy meglévő hittel érkeznek. Ez a hit erősödik az edzések és a közösségi erő által. Nemcsak az övék, hanem az enyém is. Ez kölcsönös kapcsolat.

– Szintén az egyik blogbejegyzésedben írod, hogy a mozgás képes megváltoztatni a gondolkodást.

– Azt tapasztalatom, hogy minden mindennel összefügg. Ha döntést tudsz hozni, hogy eljársz sportolni és ebben kitartó vagy, akkor az élet más területein is megerősödsz. Magabiztosabbá válsz és növekszik az önbizalmadat. Stresszlevezetésnek is kiváló, mozgás után a problémáid is más színben tűnnek fel. Megadja azt az érzést, hogy rajtad múlik a változás. Bemész az edzőterembe és a kitűzött célod elérése – például fogyni szeretnél, vagy kitartani egy-egy gyakorlatban – rajtad áll. Persze érdemes jól választani a számodra megfelelő mozgásforma és intenzitás között, de a szemléletmód nem változik.

– Számodra milyen változást jelentett a sportos életmód?

– A rendszeres mozgás igényli a tervezett napirendet. Például figyelnem kell arra, mit eszem és mikor eszem. Vagy arra is, meddig vagyok fent éjszaka. Összeszedettséget visz a hétköznapjaimba. Számomra talán ez az egyik jelentősebb eredmény.

– Közeledik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, aminek fontos célja az egyház megújítása. Mit gondolsz, a fiatalok mit tehetnek ezért a megújulásért?

– Ferenc pápa gondolata jut mindig az eszembe: ne legyetek kanapén ülő fiatalok! Ismerjük meg önmagunkat, miben vagyunk tehetségesek, majd talentumaink szerint cselekedjünk. Lépjünk ki a világba, és hitünket váltsuk tettekre. Mernünk kell „kicsiben” gondolkozni és mernünk kell „kicsiben” lépni. Ezért is indítottam el az edzéseimet. Ha egymás jó példáit látjuk, futótűzként tud terjedni ez a bátorság. Olyan kezdeményezésekből érdemes építkezni, amik a fiatalok számára megnyerők és felpezsdítik őket. Ez egyaránt motivációt tud nyújtani hívőnek és nem hívőnek egyaránt. Nekem ezt jelenti például a gitáros mise.

– Folytatod a dicsőítő edzéseidet a következő tanévben is?

– Októberi indulást tervezek, de ez még szervezés alatt áll. Szeretnék rendszerességet adni az alkalmaknak, valamint olyan tartalmakkal is gazdagítani őket, amelyek érintik a fiatalokat. Ilyen ötletem a teremtésvédelem vagy a család tematikája. Idén szeretnék a közösségformálásra is nagyobb hangsúlyt fektetni.

Ha szeretnél még többet hallani Eszter tapasztalatairól, személyesen is találkoznál vele, gyere el a NEK szeptember 21-i Forráspont rendezvényére!

Forrás: NEK Titkárság

Fotó: Szabó Letícia

Magyar Kurír