Január utolsó vasárnapja a leprában szenvedők világnapja

A leprások számára a legtöbb központot az afrikai kontinensen Madagaszkáron (31), a Kongói Demokratikus Köztársaságban (26), Egyiptomban (24); a dél-amerikai kontinensen Mexikóban (3), Haitin (2), Brazíliában (18), Kolumbiában (5), Chilében (4); az ázsiai kontinensen Indiában (216), Vietnámban (15), Indonéziában (9), az ausztráliai-óceániai kontinensen Pápua Új-Guineában (2), az európai kontinensen pedig Ukrajnában (10) és Belgiumban (8) hozták létre.

Január utolsó vasárnapja a leprások világnapja, amelyről idén 69. alkalommal emlékeztek meg. A világnap 1954-ben Raoul Follereau francia író, újságíró kezdeményezésére jött létre; a „leprások apostolának” nevezett író a leprához kapcsolódó kirekesztések és igazságtalanságok ellen harcolt. Ma a leprát az elhanyagolt trópusi betegségek (NTD) közt tartja számon az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Habár gyógyítható, továbbra is közegészségügyi problémát jelent több afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban a bizonytalan társadalmi-gazdasági feltételek miatt, amelyek kedveznek a betegség terjedésének, és nehézkessé teszik a korai diagnózist.

Az Egészségügyi Világszervezet 2021 szeptemberében jelentette meg szokásos éves beszámolóját a lepra elterjedéséről világszinten. 221 országból csak 127 küldött be adatokat 2020-ra vonatkozólag, a 2019-es 160-nal szemben. Éves szinten 127 396 embert diagnosztizáltak leprával (38,6 százalékuk nő, a betegek többsége férfi). Ez a szám jóval alacsonyabb, mint a 2019-es 202 185 fő (37,1 százalékos visszaesést jelent). A hirtelen csökkenő tendencia azonban elsősorban a Covid-19-járvány miatt akadozó adatgyűjtésnek tudható be, ezért óvatosan kell kezelni a hosszú távú trendek vizsgálatánál.

A Katolikus Egyház évszázadok óta gondozza a leprabetegeket, akiket gyakran saját családjuk is elhanyagol. Az Egyház nem csupán orvosi ellátást és lelki támogatást biztosít számukra, hanem konkrét lehetőségeket is a felgyógyulásra és a társadalomba való visszaintegrálódásra. Számos országban a leprás betegek napjainkban is súlyos diszkrimináció áldozatai a vélt gyógyíthatatlanság, illetve a betegség okozta ijesztő csonkulások miatt.

Több szerzetesrend szentelte és szenteli magát evangelizációs missziója részeként a leprabetegek orvosi ellátásának és társadalmi reintegrációjának. Megemlíthetjük itt többek között a kamilliánusokat (MI), a Ferences Mária Misszionáriusokat (FMM), a szalézi Luigi Variara alapította Jézus és Mária Szent Szívének Leányait, a minoritákat és a kapucinusokat, a jezsuitákat, a Torinói Misszionáriusokat (Consolata, IMC), a komboniánusokat (MCCI), a Pápai Missziós Intézet (PIME) nevű klerikus kongregáció misszonáriusait, a Szeplőtelen Fogantatás misszionáriusait.

A boldoggá, illetve szentté avatott misszionáriusok között is többen akadnak, akik a leprás betegek szenvedései enyhítésének szentelték életüket. Köztük volt a belga Jozef Damian De Veuster SSCC (Molokai Szent Damján, 1840–1889) is, akit Molokai sziget leprásainak apostolaként ismernek. Tizenhat évet töltött a betegek között, majd, mivel maga is megfertőződött, 49 évesen életét vesztette. „Damien mindenekelőtt katolikus misszionárius volt – mondta róla XVI. Benedek pápa a szenttéavatáskor homíliájában –, ma a jótékonyság hőseként ismerik, olyannyira azonosult a lepra áldozataival.”

A német Marianne Cope OSF (1838–1918) 1883-ban ment Hawaii-ra; Honoluluban és Molokai szigetén dolgozott ápolónőként leprásokat gondozó rendelőkben, sokáig Damian atya mellett, akinek halála utána folytatta munkáját. 1918-ban halt meg, 35 évet töltött a leprabetegek szolgálatában.

Jan Beyzym SJ (1850–1912) a mai Ukrajna területén született. 48 évesen ment Madagaszkárra szolgálni a leprásokat. Minden erejével, tehetségével, teljes szívével az elhagyatott, éhező, kirekesztett betegek körülményeinek javítására törekedett, közöttük élt. Úttörő tevékenységével a modern lepragondozás előfutárává vált. Adományokat gyűjtött, melyekből ma is működő kórházat építtetett számukra Maranában, reményt adva a 150 betegnek.

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Fides.org

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír