Járatlan utakon

A nyári hónapokban a szakmát tanuló, különböző szolgálatokra készülő hallgatók, fiatal diákok vagy tanulni vágyó felnőttek nemritkán a gyakorlati idejüket töltik. A tanárjelöltek táborokban, a papnövendékek plébániákon, a más-más szakmai területekről érkezők pedig egy-egy sajátos helyszínen ismerkednek a feladataikkal. Valami hasonló jut eszünkbe nekünk is, amikor elolvassuk Márk evangéliumának ezt a szakaszát. Jézus Messiás, az Atya küldetését teljesítő Isten Fia, de emellett igazi mentor és nevelő is, aki elég bátor ahhoz, hogy tanítványai számára életszerű és éles helyzetet teremtsen. Azt követően, hogy Názáretben nem fogadták be tanítását, sőt ellenséges módon viselkedtek vele, most máshol és más formában folytatja misszióját:

magához hívja tanítványait, és kettesével küldi őket az emberek közé. Már nem egyedül hirdeti Isten országnak örömét, hanem velük együtt, így amit a názáretiek elvetettek, a tanítványok közreműködésével most megsokszorozva és gyümölcsözően megy tovább.

Márk elbeszélésében egy olyan történettel találkozunk, amelyben úgy tűnik, mintha Péter, Jakab, János és társaik éppen a nyári gyakorlatukra készülnének. Ez lesz számukra az első közös kihívás. A valóság életre kelti az evangéliumot, a tanítványok az igehirdetés főszereplőivé válnak, s útnak indulva megtapasztalják, mit jelent megtérést hirdetni, gyógyítani, ördögöt űzni. Jézus tanítványai nem visznek magukkal semmit, mert minden a szívükben van;

eszközök helyett a Mesterrel való kapcsolatukból merítenek, így marad számukra a vándorbot, a saru és egy ruhadarab. Ez a három egyszerű tárgy a teljes ráhagyatkozásra neveli őket,

s így útra kelve megértik: minél jobban bővelkednek, annál inkább elveszítik a lényeget, de aki elveszíti önmagát és materiális biztonságát, az megtalálja élete értelmét. Mindehhez ki kell lépniük a valóságba, az evangéliumnak meg kell érkeznie az emberek életébe. Ettől kezdve a kockáztatás nem csupán bátorság kérdése, hanem kritérium, hiszen az igehirdetés nem biztos utakra és módszerekre vágyik, hanem járatlan, ismeretlen ösvényeken tör utat magának.

Jézus a kiszámíthatatlannak tűnő misszió során tanítványai figyelmét a lényegre irányítja. Aki megkapja a lényeglátás kegyelmét, annak feladata nem csak annyi, hogy lásson, hanem sokkal több és sokkal nehezebb ennél: látásra segíteni és tanítani másokat. A Mester mindenkori tanítványai nem akarnak mindenáron újat tenni és mondani, hivatásuk, hogy folytassák mindazt, amit Jézus elkezdett, s hirdessék, amit Jézus tanított. A tanítványok és a mai Egyház missziója nem lehet és nem maradhat magánügy, hiszen Jézus nem egyéni feladatokat osztott ki, hanem kettesével küldte misszióba tanítványait, és megígérte nekik, hogy velük, köztük marad. Jézust követni annyi, mint vele és benne folytatni művét a világban és a világért.

Szerző: Serfőző Levente

Magyar Kurír