Járjunk együtt a béke ösvényein – Fáklyás felvonulás és imádság a béke világnapján

A közösség a világban mindenütt a béke lépéseivel kezdi az évet, hirdetve, hogy mindannyiunk felelőssége imádkozni és tenni egy békésebb, igazságosabb világért, amelyben mindenkinek, a gyengébbeknek és az elhagyatottaknak is méltó hely jut. Mindenütt arra hívja az embereket, hogy lépjenek ki otthonaikból, fáklyás felvonulással, és imádsággal emlékezzenek a háborútól szenvedő országokra. Különösen aktuális volt ez a felhívás idén, amikor már tíz hónapja dúl háború a szomszédos Ukrajnában.

Budapesten minden évben a Salkaházi Sára-emléktáblától indul a felvonulás, amely a vértanú szerzetes nővérről elnevezett dunai alsó rakparton található.

A menet végállomása idén az Egyetemi templom volt, ahol ökumenikus, vallásközi imádságot tartottak Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága elnökének vezetésével.

Az eseményen részt vett és imádsággal szolgált Radnóti Zoltán főrabbi, Bolba Márta evangélikus lelkész és Ötvös Joszif az Ortodox Görög Exarchátus képviseletében.

Minden háború rosszabbá teszi a világot, mint amilyen korábban volt. A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenletes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben”

– Ferenc pápa szavait (Fratelli tutti, 261.) idézte a rakparton gyülekező felvonulók előtt Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség budapesti felelőse, majd történelmi tényeket sorolt: 2022. február 24-én Oroszország nyílt háborút indított Ukrajna ellen.

Az ukrán nép keresztútjának 20. századi stációi a 21. században is folytatódnak. A lakosság 16 százaléka külföldre menekült, a halálos áldozatok számát még megbecsülni is alig lehet. A közelmúlt tanulsága, hogy a fegyverek nem tudnak dönteni. Szíria és számos más ország példája megmutatta, hogy a felek egyike sem arat döntő győzelmet vagy szenved döntő vereséget. Minek akkor idejönni minden újév napján? – tette fel a kérdést Szőke Péter, és felhívta a figyelmet a háborús propaganda egyik fő hazugságára, mely szerint mi, kisemberek úgysem tehetünk semmit. Pedig „nem a háború, hanem az egocentrizmus a béke igazi ellentéte” – idézte Anasztasziosz tiranai ortodox érseket. Majd hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa idén ezzel a címmel fogalmazta meg béke világnapi üzenetét: „Senki sem menekülhet meg önmagában!” A Szentatya arra hív, hogy járjunk együtt a béke ösvényein, mert

csak a testvéri és önzetlen szeretetből fakadó béke segíthet legyőzni a személyes, társadalmi és globális válságokat”.

A közösség 15 és 25 év közötti fiatalokból álló mozgalma, a Youth for Peace egyik tagja, Molnár Eszter ezután felolvasta az augusztus végi amszterdami nemzetközi ifjúsági találkozójukon megfogalmazott kiáltványt. „Mi vagyunk a béke nemzedéke, és mi törődünk a békével. A békével való törődés másokkal való törődést jelent. Törődünk másokkal: a minket körülvevő környezetből kiindulva törődünk a magányos idősekkel, az utcán élő szegényekkel, az iskolázatlan gyerekekkel, a háború elől menekülő migránsokkal és mindazokkal, akik rászorulnak. (…) A globális jövő az a békés világ, amely mellett elkötelezzük magunkat. A globális jövő globális barátsággal jár. Nincs B terv, ahogyan nincs B bolygó sem.” Ezekkel az elkötelezettséget kifejező szavakkal zárult a kiáltvány, amelynek felolvasása után a résztvevők elindultak a templom felé. Fáklyákkal, gyertyákkal, énekelve mentek végig a Belváros utcáin, táblákon hordozva azoknak az országoknak a nevét, ahol háború, erőszak dúl.

Az Egyetemi templomban tartott vallásközi imádságon szentbeszéde kezdetén Székely János püspök egy történettel hívta fel a figyelmet arra, hogy ha Jézusra figyelünk, más lesz körülöttünk a világ.

Egy kisfiú zavarta az édesapját az olvasásban, ezért az apja összevagdosott neki egy világtérképet, hogy rakja össze, gondolván, ezzel majd sokáig el lesz foglalva. Ám meglepetésére a kisfiú egy perc alatt összerakta. Amikor csodálkozva kérdezte, hogy lehet ez, a fia azt felelte, a térkép hátoldalán volt egy Jézus-arc, azt nézte, és úgy állította össze a részekből a térképet. „Ha hallgatnánk Krisztus hangjára, a térkép összeállna, és más lenne a világ!” – hangsúlyozta szentbeszédében a püspök. – Jézus megtanítaná nekünk, hogy az élet célja nem a birtoklás és a siker. Megtanítaná, hogy szeretetre születtünk, és hogy ne egy hatalmas piramisként építsük fel a társadalmat, ahol mindenki a csúcsra tör, a szegény, a gyenge, a beteg pedig lemarad. Isten álma valósulna meg így.

A „mi az élet értelme?” kérdésre manapság gyakran az önmegvalósítás, az ember saját céljainak, szabadságának elérése a válasz. A Biblia tanítása azonban más: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt” (Mt 16,25). Székely János ismét egy történetet hozott ennek alátámasztására.

Egy dúsgazdag svájci ember pszichiáterhez fordult a depressziója miatt. Tegyen végre valami jót, eddig csak önmagának élt, tanácsolta neki az orvos, a férfi pedig az első felháborodást követően cselekedni kezdett. Elment a város szélén élő koldusszegény, ötgyermekes családhoz, és heteken át segítette őket. Ez sok pénzébe és utánajárásába került, ám a végén valóban boldogság töltötte el. Az önző nyugati világnak is gyógyulásra van szüksége, és ha észrevenné a szegényt, ha meghallaná a távoli fegyverropogást, az meggyógyítaná – hangsúlyozta a püspök, majd hozzátette:

csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha a szomszéd utcában, országban, kontinensen sincs nyomor, háború. Csak együtt lehetünk boldogok.

Székely János végül egy újabb történettel – amely arról szólt, hogyan mentette meg egy ügyetlen kisfiú életét az iskolatársa – arra adott példát, hogy minden szeretetből fakadó gesztus életet ad, életet ment. „Nézzünk a betlehemi gyermek arcára, hogy segítsen felépíteni egy igazabb, békésebb, emberibb világot” – zárta homíliáját a püspök.

Ezután Radnóti Zoltán főrabbi fordult imádságban Istenhez, aki Lelkét az első emberbe lehelte, így ott van mindannyiunkban. Azért imádkozott, hogy a bennünk lévő szikra váljon lelkesedéssé, tűzzé, amely nem pusztít, hanem meleget és oltalmat ad. Dávid zsoltára nyomán azért fohászkodott, hogy az emberiség az új évben ne lépjen „a gonoszok útjaira”.

Bolba Márta evangélikus lelkész azt kérte, hogy áldozzunk többet a békére, ne pedig a háborúra, és jöjjön el a nap, amikor nem fog többé fegyvert az egyik nép a másikra.

Ötvös Joszif Athoszi Szent Szilvánuszt idézte annak érzékeltetésére, hogy az ellenségszeretet parancsa sokszor haragot szít az Egyház ellen. Ám akik Isten békéjét hirdetik, azok a szenvedésben is hasonlóvá válnak Krisztushoz.

A könyörgéseket követően név szerint imádkoztak minden országért, ahol ma háború dúl a világban; magyar és nigériai fiatalok gyújtottak gyertyát ezeknek a sokat szenvedett területeknek a békéjéért.

A Miatyánk imádságát a jelen lévő ukránok – köztük Hartyányi Jaroszlava korábbi ukrán nemzetiségi szószóló – az anyanyelvükön énekelték el.

A békéért tartott ökumenikus, vallásközi imádság végén a Sant’Egidio közösségben világszerte gyűjtést rendeznek valamely háborúban szenvedő ország javára. Ezúttal az ukrajnai Sant’Egidio közösségnek ajánlották fel az összegyűlt pénzt. Az ukrán közösség, amelynek sok tagja a háború ellenére a hazájában maradt, különböző városokban segíti a menekülőket és az elszegényedő lakosságot élelemmel, gyógyszerekkel, generátorokkal, valamint számos más módon.

Szőke Péter a rakparton mondott beszédében egy fiatal kijevi édesanya szavait idézte:

Elpusztíthatják házainkat, városainkat, de nem pusztíthatják el a szeretetet, a szolidaritást, azt a képességünket, hogy másoknak segítsünk; nem pusztíthatják el az álmainkat.”

Szerző: Thullner Zsuzsanna

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír