Jaschkó Balázs Torontóban: mindenkinek mindenévé lenni

Az ünnepi szentmisén a torontói Szent Erzsébet-templom plébánosa, Sajgó Szabolcs ismertette az ünnepelt életét:

Jaschkó Balázs Kassán született 1922. február 3-án. 1940-ben belépett Jézus Társaságába, ugyanazon év szeptemberében kezdte meg szerzetesi újoncéveit a budapesti noviciátusban – mondhatni: a családi hagyományt folytatva, ugyanis két bátyja, István már 1929-től, Pál pedig 1937-től szolgált jezsuita szerzetesként. Balázs két év múltán letette első fogadalmát; a következő két évet tanulmányainak szentelte. 1944-ben kezdett filozófiát tanulni szülővárosában, Kassán. 1948-ban Szatmárnémetiben a jezsuita iskolában magiszter lett, egy évvel később beiratkozott a szegedi teológiára. Minthogy a kommunista terror Szegeden is ellehetlenítette a szerzetesi életet, még a tanév befejezése előtt Ausztrián keresztül az olaszországi Chieribe menekült; és ott folytatta tanulmányait. Az olasz nyelv elsajátítása  végett minden reggel megtanult egy olasz nyelvű mesét.

Pappászentelésére 1951. július 5-én került sor Torinóban. Az észak-amerikai állomások Hamiltonnal és Montreállal kezdődtek; majd tizenöt évig az Egyesült Államokban szolgált tanárként a New York-i jezsuita provincia középiskolájában. Amikor 1969 karácsonyán meghallotta P. Ádám provinciális beszámolójából, hogy mily nagy a paphiány Kanadában, azonnal elhatározta, hogy jelentkezik. Mert – mint mondta – „franciatanárt könnyebb találni, mint jezsuitát, aki magyar is, meg pap is”.

1970 őszétől végzi lelkipásztori szolgálatát a torontói Szent Erzsébet-templom magyar közösségében. Vallomása szerint: „az egyházközségi munka annyi, mint mindenkinek mindenévé lenni, és bizonyos értelemben hagyni, hogy szétszedjék az embert, másokért éljünk, hihasználjanak minket.” Ezt igazolja a férfitársulat, a nőszövetség, a házasok klubja, a kongregáció, a Pax Romana, a cursillo, a cserkészet, a ministráns klub, az ifjúsági klub, a magyar iskola, a színjátszó kör, az egyházközségi tanács, a karitász, a pénzügyi, a pasztorális és az épületügyi bizottság.

A beszámoló szerint az ünnepségen az irodalmi kör tagjai a felvidéki magyar irodalom gyöngyszemeinek egy-egy szemelvényét olvasták fel; közelebb hozva Jaschkó Balázs szülőföldjét. Részletek hangzottak el Márai Sándor, Hamvas Béla, Mécs László, Tompa Mihály, Simkó Tibor, Köblös Zoltán, Mécs László, Mikszáth Kálmán, Boldog Salkaházi Sára, Békés József írásaiból. „Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak... fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre” – köszöntötték Mécs László soraival a gyémántmisés lelkipásztort.

Magyar Kurír

(gj)