Játékosan tanít az Eucharistia

Aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készülve Esztergomban, a Szent Adalbert Központban rendezett konferencián járt, az utolsó napon, a szünetben egy különös játékkal is találkozhatott, amely az Eucharistia nevet kapta. A táblás játék kitalálója Bodor György zugligeti plébános. Felkerestem, hogy megtudjam, miként született meg a gondolat, hogy játékot készítsen.

Megtudtam, hogy nem ez az első játék, amit kitalált. Korábban készített már egy kártyajátékot, amit Theopolynak hívnak, és amely a világon szinte mindenhol ismert Monopoly „megkeresztelt” változata. Készített „Misekönyv” játékot is, amely a Jel Kiadó gondozásában meg is jelent. Ez képregényes formában, egy ministráns alakjával tette érthetővé a gyerekek számára a szentmise részleteit. Bodor György atya egy dobókockajátékot is kitalált, amely a beszédkészséget is fejleszti. Mint elmondta, ezt Kránitz Mihály is használta már vizsgáztatáskor: a kockával kidobott szimbólumok szempontjai alapján kellett a hallgatóknak felelniük az éves tananyagból. A zugligeti plébános azt is elmesélte, számára különös élvezetet nyújt, hogy játékokon törheti a fejét. Úgy látja, az Egyházban nagyon kevés a játék, pedig a fiatalokhoz és az idősebbekhez a játékon keresztül az Egyház is könnyebben juthat el. Példaként említette a „gördeszkás papot”, aki az internet egyik sztárja lett a fiatalok körében. A játék szinte egyidős az emberiséggel, gondoljunk csak a már az ókorban is ismert góra vagy a malomjátékokra. Az Újszövetségi Szentírásból pedig tudjuk, hogy Krisztus ruháira a katonák sorsot vetettek…

Bodor György hangsúlyozta, játszani csak komolyan, a szabályok betartásával lehet. Nem léphet senki hatot, ha csupán négyet dobott. A mai világban sokan csalnak, pedig a tízparancsolat is játékra épül. Isten szabályait kellene az „élet játékában” csalás nélkül megélnünk, ám az ember a bűn révén sokszor csal. A zugligeti plébánosnak meggyőződése, hogy a fiataloknak és az időseknek többet kellene játszaniuk, hiszen a játéknak közösségformáló ereje van: le kell ülni hozzá, időt kell fordítani rá, és figyelni egymásra. Jól tudták ezt régen, ezért ült egy asztalhoz játszani, kártyázni a pap, az orvos, a patikus és a jegyző egy-egy településen. Felgyorsult világunkban azonban erre már csak kevesek hagynak időt.

E megfontolások, valamint a játékok kitalálásának és játszásának öröme indította Bodor Györgyöt arra, hogy egy játék révén is közelebb vigye az emberekhez az Oltáriszentség titkát. A játékok fejlesztésében hangsúlyos szerepe van a tesztelésnek. Az Eucharistia esetében erre egy nyári táborban került sor, ahol a plébános sok jó ötletet, tanácsot kapott. Mint mondta, a táborozók közül többen hangsúlyozták, az egyórás játék több ismeretet adott nekik, mint egyéves hittan.

Figyelemreméltó a játék igényes kivitele. A tábla alapja a Christogram, amely őskeresztény szimbólum. Erre kerültek fel az ikonok. Fontos szempont volt, hogy a négy játékost képviselő karakterek (bábuk) is kötődjenek valamiképpen az Eucharisztiához.

A játék célja, hogy a nyertes eljusson a középen elhelyezett monstranciához. Ezt misekellékek összegyűjtésével érhetjük el. Ha úgynevezett kérdésmezőre lépünk, akkor egy másik játékos egy kártyáról egy kérdést olvashat fel, és ellenőrizheti is, hogy helyes-e a válasz. Ilyen kérdés például, hogy miként lehet kézbe áldozni. De van imamező is. Mivel az ima segít, ezért erre a mezőre lépve újra dobhat a játékos, aztán továbbléphet. Ha olyan mezőre érkezik, amely azt jelzi, hogy „késett”, akkor büntetést kap, kimarad a dobásból. Lehet misekellékkorongot is szerezni, amely elajándékozható, de az is előfordulhat, hogy büntetésként kell adni. Aki a bűnbeesés mezőre lép, az csak páratlan szám dobásával mehet tovább. A karitász mezőre lépéskor mindenkinek kell misekorongot adni, hiszen adakozni muszáj… A játék tehát oktat, de a szerencsén is sok minden múlik, ezért nem biztos, hogy az nyeri meg, aki a legtöbbet tud. Ez és a többi szabály adja a játék izgalmát. Bodor György fontosnak tartotta, hogy játéka megfeleljen az egyházi előírásoknak, így megkapta rá a jóváhagyást.

A plébános szeretné, ha a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idejére a játék kisebb dobozban, több nyelven is megjelenne, és a külföldről érkező zarándokok is hazavihetnék magukkal emlékül. Tervezi a játék online változatát is, amelyet egyedül vagy többen is lehetne játszani. Csetprogram segítségével ez új kapcsolatok, ismeretségek kialakulását is lehetővé tenné a világhálón keresztül. Bodor György hangsúlyozta: az Egyháznak ott kell lennie, ahol a fiatalok vannak. Várjuk őket a templomba, de akkor is meg lehet őket szólítani, miközben szórakozva tanulnak.

Szöveg és fotó: Bókay László

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. december 16-i számában olvasható.