Jean-Pierre Moisset: A katolicizmus története

Ceasareai Euszébiosz Egyháztörténete óta sokan megírták már a kereszténység, az egyház történetét. „Miért van akkor szükség még egy könyvre?”– kérdezhetnénk. Egyrészt azért, mert a látszat ellenére a történészi kutatások még mindig bukkanhatnak olyan adatokra, tényekre, melyek eddig ismeretlenek voltak. Ennél azonban fontosabb, hogy minden kornak újra kell értelmeznie múltját. Moisset jelzi is, hogy a II. Vatikáni zsinat óta az egyháztörténelem már nem „csatatér”, így lehetőség van a tárgyilagos, ugyanakkor kritikus és az apologetikus szándéktól megtisztított történetírásra.

A szerző a kezdetektől, vagyis Jézus Krisztus személyétől egészen II. János Pál pápaságáig meséli el a katolicizmus történetét. Az első évszázadokat alapvetően két vonás jellemezte: az üldözés és a belső viták. A zsidó vallástól elváló kereszténység az üldöztetések ellenére hamar elterjedt az egész Római Birodalomban. Ebben az időszakban rögzítette az egyház a tanítás legfontosabb elemeit, melynek során természetesen a konfliktusokat is felvállalta. Az ariánus, a donatista vagy később a nesztoriánus nézetek elleni fellépés arra is alkalmat adott, hogy a megfelelő kifejezések alkalmazásával a keresztény doktrína részleteit is kidolgozzák. Bár az „evangéliumi értékek” Konstantin uralkodásától kezdve – a kereszténység elfogadottá válásával – egyre inkább átitatták a társadalom szövetét, annak, hogy valaki az egyházhoz való csatlakozásával világi karrierjét is egyengethette, negatív hatásai voltak. Moisset kiemeli, hogy a kereszténység szociális érzékenységét még ellenfelei is (mint például Julianus Apostata császár) elismerték.

A katolicizmus történetének fordulópontjai sokáig összefonódtak a profán történelem nagy változásaival. A nyugati új birodalmak létrejötte már a kezdetektől feltételezte a keresztény alapokat. Ez egyrészt elősegítette a keresztény kultúra kifejlődését, másrészt viszont elősegítette a világi és egyházi vezetők folytonos rivalizálását. A szerzetesség fokozatos kialakulása, megerősödése és befolyása volt az egyik tényező, mely nemcsak képes volt ellenállni a túlzott világi behatásnak, hanem a korabeli műveltség arculatát is meghatározta.

Moisset a nagy emberek nagy tettei mellett megemlékezik a katolikus hétköznapokról is, hiszen az életmód vizsgálata sokszor többet mond el egy-egy korszakról, mint a jelentős események felsorolása. A szentek tisztelete, a szentségekhez járulás gyakorlata és az egyetemi élet mind olyan tényezők, melyekről megemlékezik a szerző.

A tárgyilagossághoz az is hozzátartozik, hogy a negatívumok is szóba kerülnek. Ez azonban nem a kereszténység bírálói állításainak kritika nélkül átvételét jelenti. Az inkvizíció esetében rámutat arra, hogy azt csak a korabeli állam működésének figyelembe vételével lehet vizsgálni. A reformáció előzményeinél elismeri az egyházi gyakorlat gyengeségeit, ám arra is rámutat, hogy a reformátorok a későbbiek során ugyanazokat a hibákat követték el, mint, ami ellen felléptek. A boszorkányperekkel összefüggésben pedig megemlíti, hogy éppen VIII. Orbán pápa megnyilatkozása miatt csökkent a számuk a XVII. században.

A XIX. századot ellentmondásokkal teli időszaknak látja Moisset. A társadalmi szinten követelt szabadságjogok érvényesülését gyanakvással fogadta az egyház. A harc ugyanakkor kezdett egyoldalúvá válni, hiszen az egyház szavára a hatalom birtokosai egyre kevésbé voltak kíváncsiak. A század közepe mégis a fellendülés ideje volt: protestáns területeken ismét erőre kapott a katolicizmus, új vallási szervezetek jöttek létre. A modernizálódó teológiai kutatás összetettségét jól mutatja Alfred Loisy esete, aki a ma már elfogadott dogmafejlődés állítása mellett vitatta a szentségek krisztusi alapítását.

A XX. századhoz érve érezzük leginkább, hogy minél jobban megközelíti egy történészi munka korunkat, annál részletesebb magyarázattal szeretnénk találkozni – ebben az esetben nem szerencsés Moisset könyvének tömörsége. Például a II. Vatikáni zsinat tárgyalásánál az alaposabb kifejtés már kifejezetten hiányzik. Mindezek ellenére Jean-Pierre Moisset könyve, mely a bencések Napjaink Teológiája Sorozatának részeként jelent meg, olyan olvasmány, amely akár arra is kedvet adhat, hogy jobban utánanézzünk a kötetben csak érintett területeknek.

Baranyai Béla/Magyar Kurír
a szerző az Új Ember munkatársa