Jegyespárokért imádkozott Spányi Antal püspök az ercsi Nagyboldogasszony-napi búcsún

A szentmise elején Szeleczky Csaba plébános köszöntötte paptársait, Ugrits Tamás pasztorális helynököt, Mojzer György érdi plébánost, és örömét fejezte ki, hogy a főpásztor évről évre együtt ünnepel a helybéliekkel. Köszöntötte Mészáros Lajos országgyűlési képviselőt és feleségét, valamint Szabó Tamás ercsi polgármestert, aki ugyancsak feleségével érkezett az ünnepre. „Nagy szüksége van a jegyespároknak erre az imádságra, amit itt értük mondunk, hogy megerősítsük őket a keresztény házasságban, amely megalapozza életre szóló kapcsolatukat” – hangsúlyozta a plébános. Majd Klaibán Sándor egyházközségi képviselő-testületi elnök is köszöntötte „Mária Duna-parti hajlékában” a főpásztort, és Isten áldását kérte apostoli szolgálatára, Mária segítségét pedig életének minden napjára.

Hangolódásként Hekman Teréz előadásában Schubert Ave Maria című műve csendült fel Mihály Péter karnagy kíséretével. A liturgikus zenei szolgálatot a Cantus Domino Kórus látta el, még szebbé és emlékezetesebbé téve a búcsús szentmisét.

A főpásztor Nagyboldogasszony ünnepéről mint a legnagyobb Mária-ünnepről beszélt, amely a világon mindenhol, az első időktől kezdve a keresztény emberek tudatába ivódott. Máriára úgy tekintettek, mint arra az asszonyra, aki nemcsak világra szülte, felnevelte és segítette az Isten Fiát földi életében, hanem életének végén a Mennybe vétetett, hogy ha együtt volt Fiával a földön, legyen együtt vele az Égben is. „Ezt ismerte fel Szent István király is, és látva a nemzet sorskérdéseit, a veszélyeket, amelyeket már nem tudott megoldani; és látva környezete hitetlenségét, az országot és koronáját erős hittel és bizalommal Máriának ajánlotta.

Ettől kezdve a Szűzanyát mi nemcsak Boldogasszonynak, hanem  a Magyarok Nagyasszonyának is hívjuk. Ide, a Duna menti Ercsi kegytemplomába hosszú évszázadokon keresztül sokan zarándokoltak el imádkozni, felajánlani az életüket, oltalmat kérni a bajban, illetve hálát adni Istennek mindenért, amiben jóságát és közelségét megtapasztalták – mondta a főpásztor, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ercsi búcsúnak sajátos vonása az, hogy kötődik a jegyesekhez. „Szeretettel hívjuk őket Ercsibe, imádkozzanak Máriához, hogy tisztán és hűségben tudják megélni jegyességüket, hogy felelősen tudják egymást megérteni, egymás közelségét elmélyíteni, és megélni az önátadás szépségeit. Ebben a szoros kapcsolatban egymásért felelősséget vállalnak, egymás kiteljesedésében tudnak élni. Az Isten és egymás közelségének csodálatos megnyilvánulása ez, amelyet az Egyház kész áldásával megerősíteni, megszentelni, kísérni. Hogy a jegyesség ne egy kaland legyen, ne csak egy szokás legyen, hanem fontos szakasza a közös útnak, amely mindig Isten felé tart” – fogalmazott a püspök.

A főpásztor beszédét azzal zárta, hogy

mindannyiunknak közel kell élnünk Istenhez, Égi Anyánkhoz, az Egyházhoz, és annak tanítása szerint egymáshoz is.

Ezt nemcsak az ünnepi alkalmakkor, hanem a hétköznapokban is, napról napra tettekre kell váltanunk. „Mária a mi Nagyasszonyunk, a pátrónánk, az ő imádságának erejét látjuk nemzetünk történelmében, de saját egyéni életünkben is, ahogyan  a hozzá fohászkodók imáját Isten meghallgatja. Kérjük tehát bizalommal Máriát, érezzük közel őt magunkhoz, és

legyen Krisztust követő életünk Mária közelségében megélt élet.

Hogy egyszer majd Máriával együtt Krisztus közelségében az égi dicsőségben élhessünk.”

A szentmise végén Spányi Antal püspök átadta Harsányi Györgyné Piroskának a Szentatya áldását az egyházközségben végzett több évtizedes áldozatos munkájáért.

A főpásztor a szentmise záróáldása előtt a fiatalokért is imádkozott és megáldotta őket, majd a Szűzanya kegyelmi segítségét kérte az egyházmegye területén élő minden jegyesre, hogy váljék belőlük az első szent családhoz hasonló család, akik egymást mindig hűségben és áldozatosan tudták szeretni.

A főpásztor a szentmise után a Szent József mellékoltáron látható Ercsi Máriája kegykép előtt imádkozott, mialatt a hívek az ercsi Mária-éneket énekelték: „Ercsí Máriája, fogd meg a kezünket, / Fiad bölcsőjéhez vezess el bennünket. / Bízón Reád vetjük könnyes szemeinket, / Ne nézd hűtlenségünk, csak szeretetünket. / Ne hagyd el, ne hagyd el, ne hagyd el népünket” – hangzott el az énekben.

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír